A macskafélék (tudományos nevén felidae) családjában egy új faj azonosítása rendkívül ritka, tudományos szenzációnak számító esemény, hiszen a biológusok több mint egy évszázada nem írtak le új fajt ebben a ragadozócsoportban. A folyamat még 2013-ban vett gyökeres fordulatot a brazil állományok genetikai vizsgálatával, nem sokkal később pedig Paola Nogales-Ascarrunz, a National Geographic felfedezője és biológusa egy bolíviai vadrezervátumban rábukkant egy szokatlan külsejű kismacskára. Bár akkor még azt hitték, egy ismert tigrismacskáról van szó, Eduardo Eizirik brazil genetikus és kutatócsapata mélyreható DNS-vizsgálatai végül áttörést hoztak.

Hogyan tévesztette meg a tudósokat?

A nationalgeographic.com tudományos beszámolói szerint a tigrismacskák (más néven oncillák) elképesztően rejtőzködő, éjszakai életmódot folytató apró ragadozók, súlyuk alig másfél és három kilogramm között mozog, sárgásbarna szőrzetüket pedig sötét, leopárdszerű rozettás foltok díszítik. Mivel a Közép- és Dél-Amerika különböző régióiban élő egyedek külsőre szinte megszólalásig hasonlítanak egymásra, a biológusok több mint egy évszázadon át egyetlen fajként, Leopardus tigrinus néven tartották őket számon.

Amikor azonban a kutatók mélyreható, DNS-alapú molekuláris vizsgálatokat végeztek a mintákon, megdöbbentő eredményt kaptak: kiderült, hogy a látszólag egyforma állatok – az északkeleti és a déli tigrismacskák – génállománya között jelentős eltérés van. A genetikai elemzés kimutatta, hogy az egyes populációk sok ezer éve nem szaporodnak egymással, sőt a déli csoportok a szomszédos pampamacskával is keveredtek, miközben az északkeleti csoport teljesen elkülönülten fejlődött. A kutatások során előbb a brazil területeken élő déli tigrismacskát (Leopardus guttulus) különítették el, a legújabb (2024-es) genetikai elemzések pedig igazolták, hogy a Bolívia esőerdőiben rejtőző egyedek teljesen önálló fajt (Leopardus tilcayo) alkotnak – ezzel a tigrismacskákat összefogó csoportot összesen öt különálló fajra bontva szét.

Ezért fontos ez a felfedezés

Ez a rendszertani bravúr sokkal többről szól, mint a tudományos szakkönyvek frissítéséről, hiszen közvetlen hatása van az állatok túlélésére. A tigrismacskák fő élőhelyei – mint a brazil atlanti-parti esőerdők vagy a bolíviai magaslati erdőségek – mára az eredeti kiterjedésük alig 15 százalékára zsugorodtak a mezőgazdasági terjeszkedés és az intenzív erdőirtások miatt.

Amíg a természetvédők azt hitték, hogy a tigrismacska egyetlen, óriási területen elterjedt faj, a populáció sérülékenysége nem tűnt ennyire kritikusnak. Mostanra viszont, hogy egyértelművé vált a fajok genetikai szétválása, nyilvánvaló lett, hogy az egyes csoportok egyedszáma jóval alacsonyabb a korábban becsültnél, így megmentésük és védelmük az egyik legsürgetőbb természetvédelmi feladattá vált.