„Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az Úr lelke nyugszik rajta…” (Ézs 11,1–2)

Jézus születését adja hírül a prófécia. A világ hatalmasai és irányítói számára két hely van, ahol elhagyja őket a bátorságuk, amelytől a lelkük mélyén tartanak, ahol nincsenek biztonságban, és amit nem szégyellnek kikerülni. Ez a jászol és Jézus keresztje. Mindkettő hatalommal bír. Mind a bölcsőből, mind a nagypénteki keresztről „Isten dicsőségének kisugárzása és létének képmása” tekint vissza. Ez egyeseket elrettent, mások számára pedig hívó szó. A jászolbölcső törékeny, egyszerű, fából készített, a benne helyet kapó kisded Jézus törhetetlen, rendkívül összetett személyiség, hús-vér ember, testvérünk lett mennyei Atyánk akaratából.
A világ szerényei, adakozó, szolgálatkész lakói, másokért tenni akarói számára két hely van, ahol elhagyja őket a bizonytalanságuk, bátortalanságuk, amely felé lelkük mélyén folyamatosan tartanak, ahol békességben és nyugalomban vannak, ahol nem szégyellnek letérdelni. Ez Betlehem és a Golgota. A mi hitünk a jászolnál kezdődik, és a Golgotán teljesedik be. A jászol a szeretet, a kereszt pedig a megbocsátás szimbóluma. Ez a két dolog elválaszthatatlan egymástól.
Karácsonykor a félreértett és félreismert Isten közénk jön. Nagyobb ő mindnyájunknál, még az angyaloknál is dicsőbb. Szavával kezdi el hordozni a mindenséget. Ami eddig csak próféták szava volt, a beláthatatlan messzi időbe gondolt Messiás, most megszületik. Ezzel elkezdődik a teljes átalakulás és a világ teljes újrarendeződése. A velünk folyamatosan kommunikáló Isten végre elképzelhető. Olyan formát ölt, mint amilyenek mi vagyunk. Milyen jó, hogy van édesanyja, Mária, aki igazi édesanyaként bánik kicsiny gyermekével. És van apa, József, aki gondoskodik a család biztonságáról, megélhetéséről. Isten földi megjelenésének van családja, van gyermekkori története, életének kifutása. A Mindenható így adja értésünkre, milyen hatalmas szeretettel vagyunk gondolataiban.
Ezt el is mondja nekünk. A legtisztább és legtisztességesebb módon, ahogy ezt az Isten megteheti: Fiát küldi az embervilágba. Majd a megszületett Megváltó, felnőtté válva, megtérésünk után egy egész életen át beszélget velünk. De nemcsak szavain, hanem embereken keresztül, a gyülekezeti közösségen keresztül, a templomok tárgyain, szimbólumain, fényein és zenéjén keresztül. Szól a családokhoz és a presbiterekhez, szól a hittanosokhoz, nyugdíjasokhoz és az egyedül levőkhöz. Ez karácsony. Isten elküldi Egyetlenét, aki millióféleképpen megszólít, amit megértve életünk jó irányba alakul. Egy gyülekezeti közösségben minden attól függ, kinek hisszük, látjuk, mondjuk Jézust. Mindaddig nyugtalanok vagyunk, míg meg nem találjuk őt. Nyugtalanul nézünk szét a felbolydult és vesztébe rohanó világban, mígnem egyszer csak a pásztorokkal és napkeleti bölcsekkel rátalálunk. A jászol és a kereszt nem engedi, hogy szétessünk, elkallódjunk, mert összefog, megtart, biztossá tesz.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok szeretetteljes, boldog karácsonyt, és örömökben gazdag, békés új évet!