Vidékünkön számos múzeum található. A kérdéseket, hogy mindezek kiknek köszönhetően jöttek létre, hogyan maradnak folyamatos működésben, illetve milyen tárlatokat, történeteket ismerhetünk meg általuk, megválaszoljuk a tájházakról szóló sorozatunkban. A csíkszentmiklósi tájház megalapítását 2011-ben álmodta meg Lakatos István, csíkszentmiklósi tanár. A ház a község falumúzeumává alakult, amely különböző háztartási és egyéb használati kellékeket mutat meg az érdeklődőknek. A csíkszépvízi polgármesteri hivatal segítségével megvásároltak egy, már több mint százéves házat, amelynek a helyi közbirtokosság adott területet. Az újraépített házba azonnal be is költöztették a már meglévő gyűjteményeket. A tájház megálmodója akkor érezte szükségességét a falumúzeumnak, amikor nap mint nap látta, hogy a községből különböző felvásárlók számos régiséget hordanak el. Ekkor kezdett el házról házra járni, néha autóval vagy éppen egy kis szekérrel, összegyűjtve a helyiektől a régiségadományokat. – Láttam, hogy naponta két-három autó is elvisz egy kasztent (fiókos ruhatartó – szerk. megj.), padot, szekrényt. Innen jött az ötlet, hogy valamit meg is kellene menteni a község számára – mondta el Lakatos István. [caption id="attachment_128856" align="aligncenter" width="2560"] Régiségadományok a helyiektől. Háztartási és egyéb használati tárgyak Fotók: László F. Csaba[/caption] Régi értékek megőrzése A tájház vagonos felépítéséből adódóan nem egy tipikus székely ház: két szobából áll, az első szobában különböző felszerelések, használati tárgyak találhatók, melyeket az asszonyok használtak a mindennapi háztartási munkában, mint például a szövőszék, mozsár, a konyhabútor stb. Mindemellett egy fából készült mosógép is megtekinthető, amelyet egy Magyarország határánál élő látogató adományozott. A második szoba az úgynevezett tisztaszoba, ahol régebb a vendégeket fogadták, itt többet közt egy 1821-ből származó hozományos (tulipános) láda is megtekinthető. Az évek folyamán bővítették az építményt, a csűrhoz egy szekérszínt is csatoltak, amit különböző mezőgazdasági eszközökkel szereltek fel, mint például a szekér, az eke és a borona. A tájház gyűjteménye a mai napig folyamatosan bővül. Jövőbeni tervük, hogy pavilonokat, különálló épületeket létesítsenek, ahová berendeznek majd egy hagyományos kovács-, illetve fafeldolgozó műhelyt is. – A gyűjtés során sokat számított, hogy a falubeliek ismerték a férjemet. Jó szívvel adták oda régi kincseiket, tudván, hogy ezek jó kezekbe kerülnek – fűzte hozzá Lakatos Istvánné. Régen a tájházban kisebb összejöveteleket is szerveztek, ahová a helyiek jöttek el és beszélgetésük során több régi emléket is felidéztek. A tájház kapuja mindig nyitva áll az érdeklődők előtt, az „iskola másként” tanulmányi héten pedig számos foglalkozást is szerveznek benne a fiataloknak.

Szilágyi Dalma-Orsolya