borús égbolt
A bögözi Kincses Porta
Vidékünkön számos különleges falumúzeum található. A kérdéseket, hogy kiknek köszönhetően jöttek létre, hogyan maradnak folyamatos működésben, illetve milyen tárlatokat, történeteket ismerhetünk meg általuk, megválaszoljuk a tájházakról szóló sorozatunkban.
– A bögözi Kincses Porta több mint 130 éves polgári ház, amely az 1886-os telekkönyvben a Magyar Királyi Államvasutak tulajdonaként szerepel. Később egy lelkész házaspár élt az épületben, haláluk után pedig egy jómódú gazdacsalád, a Veres család tulajdonába került. Ők éltek benne, birtokokat vásároltak hozzá, gazdálkodtak, embereket foglalkoztattak – avatott be Ilyés Emőke jelenlegi tulajdonos.
Mint mondja, az épület megvásárlását követően arra törekedett, hogy mindent visszaállítson eredeti állapotába, hiszen ritkaságszámba megy, hogy falusi környezetben egy polgári porta így fennmaradjon.
A Kincses Porta nevet ő választotta, mert mint fogalmazott, lépten-nyomon valami új, nem is remélt felfedezést, kincset talált. Elmondta, gyermekkorában sokat játszott ennek a háznak az udvarán, sok kedves emlék kötötte hozzá, így mikor lehetőség adódott a ház megvásárlására, élt vele.
– Két és fél évvel ezelőtt sikerült megvásárolni, azóta pedig minden erőmmel azon dolgozom, hogy egyre szebb legyen. Változtatni semmin nem változtattunk, csak javítottunk, ahol szükség volt. Úgy gondolom, ez egy olyan épület, amelyet érdemes ebben a formában megtartani – fogalmazott.
Az udvarra lépve különleges érzés fogja el a látogatót, nyugalmat és békét áraszt minden, és rögtön szembetűnik a szintén nem szokványos, háromszög alakú tornác. Innen lépünk be az első helyiségbe, ami fogadószobaként működött annak idején. Korabeli bútorok idézik a letűnt kor hangulatát, de varrógép és hangszerek is helyet kaptak benne, hiszen mint megtudtuk, a Veres család szerette a zenét. A következő ajtó a hálószobába nyílik. Ez az eredeti bútorokkal van berendezve, amelyek a házzal együtt kerültek Emőke tulajdonába. Tipikus korabeli polgári bútorok – két vetett ágy, szekrények, éjjeliszekrények, kisasztal székkel és egy tükrös, szépítkezésre használt szekrény, mind ugyanabba a bútorcsaládba tartoznak. A piperecikkek sem hiányoznak róla, természetesen mindenik korabeli darab, például 1918-ból egy púder, de láthatunk cigarettásdobozt, disznószőr hajkefét és pár francia parfümös üvegcsét is. Az ajtó innen a konyhába vezet: a csikókályha mögött az 1800-as évek végén készült csempe látható, amely a székelyudvarhelyi kő- és agyagipari iskolában készült. A család itt töltötte a legtöbb időt hajdanán, ez volt a ház központja.
Emőke elmondta, a házban minden egyes szoba funkcionális, minden használható, ha éppen arra van szükség. Az asztalt egy 1911-ben készült terítő borítja, Emőke és édesanyja ugyanis 18 éve gyűjt népviseleteket, textíliákat. A ház folytatásában a nyári konyha található, amelyben a kemence is van. Ez még ma is működőképes, már többször sütöttek benne kenyeret. Egy másik szobában az egykori tejcsarnok berendezését láthatjuk, a tejfeldolgozáshoz, vajkészítéshez szükséges kellékeket, köpülőket, a gyöngyvirágos vajpecséteket, amelyeket rányomtak az elkészült vajra, és úgy vitték Bukaresttől Budapestig értékesíteni.
– Fontos számunkra, hogy úgy állítsunk elő termékeket, olyan eszközökkel, ahogyan azt elődeink is tették. Az ilyen látványfoglalkozások nagy élményt jelentenek gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt – mondta a tulajdonos.
Ugyancsak ebben a helyiségben kapott helyet egy szövőszék és a hímzéshez szükséges eszközök is.
A melléképület utolsó terméből jártak fel annak idején a padlásra, és ott főztek az állatokra is. Itt a község kézműveseinek termékeit állították ki. Háziszőttes szőnyegek, hímzett ruhadarabok, festett bútorok, ékszerek, teafüvek, szörpök, dísztárgyak stb. Ezeket akár meg is lehet vásárolni. A hatalmas udvaron gazdasági épületek láthatók. Az egykori tyúkólt Emőke leleményességének köszönhetően sószobává alakították, falait, a plafont sótömbökkel, padlóját sótéglával rakták ki.
A barátságos kis zug az idei nyár végére készült el. Az évszázados gyümölcsfák között egy kis faházikó is rejtőzik. Ez egy apiterápiás ház, amelybe méhkaptárok vannak beépítve, a kaptárlevegő által pedig gyógykezelésekre is alkalmas.
A Kincses Porta nevet ő választotta, mert mint fogalmazott, lépten-nyomon valami új, nem is remélt felfedezést, kincset talált. Elmondta, gyermekkorában sokat játszott ennek a háznak az udvarán, sok kedves emlék kötötte hozzá, így mikor lehetőség adódott a ház megvásárlására, élt vele.
– Két és fél évvel ezelőtt sikerült megvásárolni, azóta pedig minden erőmmel azon dolgozom, hogy egyre szebb legyen. Változtatni semmin nem változtattunk, csak javítottunk, ahol szükség volt. Úgy gondolom, ez egy olyan épület, amelyet érdemes ebben a formában megtartani – fogalmazott.
Az udvarra lépve különleges érzés fogja el a látogatót, nyugalmat és békét áraszt minden, és rögtön szembetűnik a szintén nem szokványos, háromszög alakú tornác. Innen lépünk be az első helyiségbe, ami fogadószobaként működött annak idején. Korabeli bútorok idézik a letűnt kor hangulatát, de varrógép és hangszerek is helyet kaptak benne, hiszen mint megtudtuk, a Veres család szerette a zenét. A következő ajtó a hálószobába nyílik. Ez az eredeti bútorokkal van berendezve, amelyek a házzal együtt kerültek Emőke tulajdonába. Tipikus korabeli polgári bútorok – két vetett ágy, szekrények, éjjeliszekrények, kisasztal székkel és egy tükrös, szépítkezésre használt szekrény, mind ugyanabba a bútorcsaládba tartoznak. A piperecikkek sem hiányoznak róla, természetesen mindenik korabeli darab, például 1918-ból egy púder, de láthatunk cigarettásdobozt, disznószőr hajkefét és pár francia parfümös üvegcsét is. Az ajtó innen a konyhába vezet: a csikókályha mögött az 1800-as évek végén készült csempe látható, amely a székelyudvarhelyi kő- és agyagipari iskolában készült. A család itt töltötte a legtöbb időt hajdanán, ez volt a ház központja.
Emőke elmondta, a házban minden egyes szoba funkcionális, minden használható, ha éppen arra van szükség. Az asztalt egy 1911-ben készült terítő borítja, Emőke és édesanyja ugyanis 18 éve gyűjt népviseleteket, textíliákat. A ház folytatásában a nyári konyha található, amelyben a kemence is van. Ez még ma is működőképes, már többször sütöttek benne kenyeret. Egy másik szobában az egykori tejcsarnok berendezését láthatjuk, a tejfeldolgozáshoz, vajkészítéshez szükséges kellékeket, köpülőket, a gyöngyvirágos vajpecséteket, amelyeket rányomtak az elkészült vajra, és úgy vitték Bukaresttől Budapestig értékesíteni.
– Fontos számunkra, hogy úgy állítsunk elő termékeket, olyan eszközökkel, ahogyan azt elődeink is tették. Az ilyen látványfoglalkozások nagy élményt jelentenek gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt – mondta a tulajdonos.
Ugyancsak ebben a helyiségben kapott helyet egy szövőszék és a hímzéshez szükséges eszközök is.
A melléképület utolsó terméből jártak fel annak idején a padlásra, és ott főztek az állatokra is. Itt a község kézműveseinek termékeit állították ki. Háziszőttes szőnyegek, hímzett ruhadarabok, festett bútorok, ékszerek, teafüvek, szörpök, dísztárgyak stb. Ezeket akár meg is lehet vásárolni. A hatalmas udvaron gazdasági épületek láthatók. Az egykori tyúkólt Emőke leleményességének köszönhetően sószobává alakították, falait, a plafont sótömbökkel, padlóját sótéglával rakták ki.
A barátságos kis zug az idei nyár végére készült el. Az évszázados gyümölcsfák között egy kis faházikó is rejtőzik. Ez egy apiterápiás ház, amelybe méhkaptárok vannak beépítve, a kaptárlevegő által pedig gyógykezelésekre is alkalmas.
Hadnagy Éva
.jpg)
