– Mikor és melyik szakon végezte a képzést?

Salamon Boróka: A képzést román nyelv és irodalom – angol nyelv és irodalom szakon végeztem 2012–2015 között.
Sere Andrea: Szintén román–angol szakon végeztem, azonban 2019-ben. Tanárnak készültem, ezért jelentkeztem a pedagógiai modulra is. Mesteri képzésre Brassóba felvételiztem, a Transilvania Egyetemre, román nyelv és irodalom – identitás a multikulturalizmusban szakra. Már egyetemista koromban vonzott a nyelvészet, mind a licensz-, mind a disszertációs dolgozatomat nyelvészetből írtam, témám a román nyelv elsajátítása. Párhuzamosan részt vettem a tanári véglegesítő vizsgán is. Sokan szerencsének neveznék, de én isteni jelnek/gondviselésnek látom: a disszertációs dolgozatom védése után láttam a Transilvania Egyetem honlapján, hogy a nyelvelsajátítás tematikát kiírták a doktori felvételire, így felkészültem és sikeresen vizsgáztam.

–  Jelenleg hol dolgozik és milyen pozitívumokat/negatívumokat tudna kiemelni?

S. B.: A Segítő Mária Római Katolikus Gimnáziumban vagyok romántanár. Pozitívum, hogy nagyon szeretem, amit csinálok, szeretem a nyelveket és szeretek gyerekek, fiatalok között lenni, erőt ad az energiájuk, vidámságuk, életszeretetük és a közös munka. Negatívum, hogy a román vizsgatantárgy, ezért kevés helyet hagy a szabad munkának. Eléggé kötött, főleg nem anyanyelvű beszélők számára, de igyekszünk megtalálni benne így is a felcsillanó lehetőségeket, például kisebb színdarabokat rakunk össze egy-egy érettségi tételből.
S. A.: Jelenleg a csíkszent­mártoni Tivai Nagy Imre Szak­középiskolában tanítok, má­sodéves doktorandusz is vagyok, és 2022 szeptemberétől tanársegéd a Sapientián. A tanítást már az általános iskolában hivatásomnak éreztem, és szerettem volna románt tanítani, egyrészt mert láttam, hogy a velem egykorúak, sőt a nagyobbak sem tudtak kommunikálni románul, másrészt meg minden évben megismétlődtek a kiábrándító eredmények a vizsgákon. Úgy gondoltam, meg tudom váltani a világot, de a durva realitásba ütköztem. A passzivitás, amely a tanulók nagy részére jellemző, elszomorító. Tanárként szeretnék minden tőlem telhetőt megtenni, hogy a román nyelv elsajátításának áldatlan helyzetén erőm szerint változtassak. Természetesen pozitívumokat is tapasztalok munkám során, mint például a csillogó szemecskék, a lelkesedés az órákon, a ragaszkodás, a tanulás vágya, főleg a kisebb osztályokban.

– Milyen előnyei vagy hátrányai vannak annak, hogy a Sapientián végzett?

S. B.: Mivel nem ez volt az első egyetemi képzésem, van összehasonlítási alapom. Úgy gondolom, semmilyen hátrányom nem származott abból, hogy a Sapientián végeztem, sőt. Nagyon profi képzésben volt részünk, keményen hajtottunk, és meg is lett az eredménye. A mai napig visszajárok az egyetemre, igaz, most már tanítani, konferencián előadást tartani, de játszani is, ami úgy gondolom, hogy bizonyítja az egyetem iránti szeretetemet.
S. A.: Én már a középiskolában eldöntöttem, hogy a Sapientián fogom folytatni a tanulmányaimat, és nem bántam meg. Mondhatom, sokszor irigy voltam a velem egyidős unokatestvéremre, aki a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen, Kolozsváron sokkal szabadabb programmal tanult. De aztán a mesteri alatt rájöttem, hogy a Sapientián olyan tudással alapozták meg a jövőmet, amely megkönnyítette mind a mesteris éveimet – mi, akik a Sapiról érkeztünk, vaskosabb ismeretekkel rendelkeztünk a máshol végzett szaktársainkkal szemben –, mind az iskolai munkámat. Úgy érzem, sokat köszönhetek egyetemi tanáraimnak, főként dr. Tódor Erika-Máriának, aki egyengette utamat, és akit tanári példaképemnek tartok.

– Kinek ajánlja a szakot, amelyen végzett?

S. A.: A Sapientiát, ezen belül a román nyelv és irodalom – angol nyelv és irodalom szakot ajánlom mindazoknak, akik tanári pályára szeretnének lépni, akik szeretnék fejleszteni román- és angolnyelv-tudásukat, az irodalmi és nyelvészeti ismereteiket, és családias hangulatban szeretnének tanulni. Itt az egyetemi oktatók minden hallgatóra figyelnek, nemcsak számok egy nagy rendszerben.
S. B.: A román-angolt mindenkinek ajánlom, annak is, aki tudja, miért akar oda menni, de annak is, aki még esetleg nem tudja, mit szeretne kezdeni a jövőben, ugyanis olyan szakról beszélünk, ahol elsajátítunk két nyelvet, megismerkedünk két különböző kultúrával, és ennek mindig hasznát vehetjük. Ám a tanári karriert csak olyanoknak ajánlom, akik szeretik a gyerekeket.

– Milyennek találja az egyetemen gyakran megszervezett SapiZone nevű játékestet?

S. B.: A SapiZone, vagyis a játékest ötletét én dobtam fel egy beszélgetés alkalmával, amit aztán továbbfejlesztettek és megvalósítottak a Sapientia munkatársai. Nagyon jónak találom a lehetőséget, hogy a diákok kötetlenül próbálkozhatnak románul beszélni, és azt is, hogy ha mentesítve vannak a vizsga feszültségétől, még élvezhetővé is válik a kommunikáció, legalábbis felszabadult, vidám arcokat láttam legutóbb is, és ezt hálásan köszönöm!
S. A.: A Sapientiára nemcsak betanító tanárként járok vissza, de a tanulókkal is meglátogattuk az egyetemet, részt vettünk a játékesten, amely rendkívül népszerű diákjaim körében. Izgatottan várják az esemény következő időpontját, mert a román nyelv játékos használatán kívül nagyon jó szórakozási és ismerkedési lehetőségnek bizonyult számukra.

Kósa Noémi