– Mikor és miért alapítottad az Érted Teszem Alapítványt? 

– Először Gyergyóremetén alapítottam meg a nemzetközi alapítványt 2021-ben, aztán tavaly Budapesten is, ám ez csak magyarországi. Fő célom a hátrányos helyzetű nők és gyerekek felzárkóztatása. A támogatásunkkal nőknek, anyáknak segítünk, hisz így lehetőségük lesz munkát találni és ellátni saját magukat, illetve a gyerekeiket is. Ez szerintem sokkal hatékonyabb, mintha csak a gyereket támogatnánk, mondjuk iskoláztatással és ebéddel, hisz közben meg az édesanya otthon éhezik, és nem látja a kiutat a szomorú helyzetéből. Célom, hogy széles körben megismertessem az önkéntesség fontosságát, és a tettre kész embereknek segítséget nyújtani abban, hogy hol induljanak el.

– Korábban is vezető pozíció­ban dolgoztál, saját céged volt. Szerinted milyen egy jó vezető?

– Sosem éreztem magam vezető egyéniségnek, mert azt hiszem, hiányzik belőlem az a keménység, ami szükséges egy vezető számára. A korábbi cégemnél azt szerettem volna elérni, hogy mindenki úgy érezze, egy család része, és ez nem mindig előnyös, hiszen szükséges a tisztelet és a tudat, hogy kinek hol a helye. Viszont az alapítványomnál ez teljesen jól működik, persze a végszó itt is az enyém a döntésekben. Fontosnak tartom, hogy mindenki megossza velem az ötletét, elképzelését és azt is, hogy ha esetleg nem ért egyet velem, akkor üljünk le és közösen beszéljük meg. 

– Milyen tevékenységeket folytattok az alapítvánnyal?

– Az alapítványi tagokkal és önkéntesekkel havonta tartunk megbeszéléseket, ötletelünk. Ha bárki tud olyan gyerekről, vagy intézményről, akin vagy amelyen segíthetünk, szívesen tesszük. Tavaly rengeteg projektet sikerült megvalósítanunk, annak ellenére, hogy minden tag önkéntes alapon foglalkozik ezzel, és mellette teljes állású munkája van. A ruha, tanszer, játék rendszeres szétosztása mellett egyik szívemhez közelálló projekt az Utazz velem meseországba című programunk, amiben adományba kaptunk 7000 mesekönyvet és különböző hátrányos helyzetű falvakban, óvodákban, kórházakban osztunk szét. Emellett Afrikában, Indiában is indultak projektjeink.

– Miért és mióta ilyen fontos neked mások segítése?

– Szüleim úgy neveltek, hogy segíteni kell másokon. Emlékszem, gyakran szerveztek ételosztást a szegény családoknak, és mindig megkértek, hogy a megunt játékaimat,  ruháimat ajándékozzuk olyan gyerekeknek, akiknek nem tudnak vásárolni a szülei..

– Nehéz hátrányos helyzetűekkel, értük dolgozni? Mi ad erőt?

– Rá kell jönni az ilyen munka során, hogy nem lehet mindenkin segíteni, főleg ha az illető nem akarja. Fontos, hogy sem itthon, sem Magyarországon, sem Afrikában vagy Indiában nem lehet úgy fellépni, hogy mi, okosak tudjuk, mi kell nekik. Számomra mindig úgy kezdődik egy projekt, hogy felveszem a kapcsolatot, odautazom és személyesen is megismerem az adott család, intézmény, árvaház életét, és az ő segítségükkel, közösen próbáljuk kitalálni, hogy mi lenne számukra hasznos, és hogyan tudnánk azt megvalósítani.
Azt szoktam mondani, úgy gondoljuk, hogy mi megyünk segíteni és adni másoknak, holott a nap végén mindig rájövünk, hogy mi sokkal többet kapunk vissza tőlük. Számomra a gyerekek öröme, mosolya, ölelése ad erőt, valamint az, hogy az önkénteseimmel igazi családot alkotunk.

– Hogy látod, miként viszonyul az itthoni és a magyarországi közösség a munkátokhoz, önkéntességhez? 

– Nagyon pozitívan állnak hozzánk az emberek mindenhol. Azt tapasztalom, hogy sokakat érdekel az önkéntesség lehetősége, hogy miként tudna hozzánk csatlakozni vagy hogyan segíthetne nekünk. Jelenleg tizenketten segítik az alapítvány munkáját, de az elmúlt hetekben folyamatosan jelentkeznek újabb önkéntesek. Szeretnék évente több iskolában, egyetemen is előadást tartani az önkéntesség fontosságáról és utazásaimról.

– Nőként ér-e megkülönböztetés a munkád során?

– Igen is, meg nem is. Szerintem a fő ok nem az volt csupán, hogy nő vagyok, hanem az is, hogy fiatal. Mindig meglepődnek az emberek, hogy ilyen fiatalon mennyi élet- és munkatapasztalatom van. Nekem ez természetes, hiszen belenőttem az üzleti élet folyamataiba, a szüleim felkészítettek arra, hogy dolgozzak és megtanuljam hogyan működik egy cég az egyszerű munkafolyamatoktól a cég vezetéséig.

– Milyen vezetőnek tartod magad?

– Nem tartom vezetőnek magam. Összekovácsolom a csapatot, olyan személyiség vagyok, aki arra törekszik, hogy másokból is kihozza a legtöbbet és legjobbat.

– Milyen terveid vannak?

– Szeretném év végére elérni, hogy széles körben megismerhessék az alapítványomat, támogatók csatlakozzanak hozzánk, és elkezdenék egy olyan projektet, ami beépül minden iskolába. Továbbá önkéntes programokat, táborokat szerveznék, amelyekhez bárki csatlakozhat, ilyen lenne például, hogy erdélyi gyerekeket Magyarországra, vagy onnan ide utaztatni, de felnőtteknek is szeretnék adni lehetőséget önkéntes utakra Afrikába vagy Indiába.