– Miért március 8-án ünnepeljük a nők napját, honnan ered az ünnep?

– 166 éve, március 8-án New Yorkban negyvenezer, főként textilipari munkásnő vonult utcára, jobb munkakörülményeket, 12 óránál rövidebb munkanapot és jobb fizetést kértek. Az első nőnapot 114 éve is az Amerikai Egyesült Államokban ünnepelték meg. 1910-ben a Koppenhágában tartott Szocialista Internacionálén javasolták, minden évben legyen egy nap, amikor a világ tiszteleghet a jogaikért küzdő nők előtt, elismeri az egyenlő bánásmódért, a választójogért folytatott harcukat. 1917-ben, szintén március 8-án Szentpéterváron az orosz nők a háború okozta éhínséget és az elviselhetetlenné váló életkörülményeket megelégelve vonultak utcára, kenyeret és békét kértek. A tüntetés a forradalom kitöréséhez vezetett, ami nyomán a cár lemondott, az orosz nők pedig választójogot kaptak. Így az 1921-ben kijelölt nemzetközi nőnapot nemcsak Nyugaton, de Kelet-Európában is ünnepelhették már a szocializmus évtizedeiben is.

– Hogyan változott ennek az ünnepnek a jelentősége az elmúlt harminc évben?

– Mára kicsit mintha elfelejtettük volna, miért fogalmazták meg a világnap szükségességét. Ma a nők megkülönböztetett figyelmet, virágot, apró ajándékokat kapnak ezen a napon. De ez a nap a nemi esélyegyenlőtlenségre kellene em­lékeztessen, inkább a tudatosításra kellene fektetni a hangsúlyt, és nem csak nőnapon. Arra kellene ezt a napot használni, amiért valójában indult, évente legalább ezen a napon szembenézni azzal, létezik-e esélyegyenlőség. Ha nem, akkor hol, milyen területen, milyen ledolgoznivalónk van. Szép, hogy a pedagógusnőknek, a kolléganőknek, a család női tagjainak virággal kedveskedünk, nőnapi ünnepséget szervezünk. Ezek mellett viszont ne feledkezzünk meg végiggondolni, a többi 364 napon is figyelünk-e a nők esélyeinek támogatására, a női szerepkörök társadalmi felelősségmegosztására.

– Mi a nők szerepe a mai társadalomban?

– A társadalomban a férfiaknak és a nőknek is egyformán fontos szerepe van. Ma viszont úgy tűnik, a nők kettes vagy többletszerepet visznek, mert a női munkaerőpiaci részvétel is már magától értetődő, a háztartási és gyermeknevelési feladatok viszont nem fogytak el, nem osztották újra, a társadalom nem igazán vállal ebben felelősséget. Sőt, egyre nehezebb feladatkör jut a nőknek, mert korábban egész közösségek vettek részt azok ellátásában, míg ma, az individualizáció és urbanizáció korában a városon élő nők a sokféle feladatukkal gyakran magukra maradnak. A nők széles körű tudással, tapasztalattal rendelkeznek, családi, közösségi, szociális téren jelentős a szerepük. Ezeket kellene kamatoztassák nemcsak oktatási, vagy szociális, de gazdasági és közéleti téren is nagyobb arányban.

– Ön a társadalmi nemi esélyegyenlőtlenséggel szakmailag is foglalkozik. Mit kell tudatosítani közösségi szinten?

– Igen, és nőnap körül megszaporodnak a média­megkeresések, így sikerül a közbeszédbe statisztikai adatokat, eredményeket, társadalmi tényeket belopni, ami
rávilágít a nők valós helyzetére. Remélem, ezáltal hozzájárulok kicsit, hogy tudatosabban ünnepeljünk, hogy az ünnep felkiáltójel is legyen minden évben. Ha elhaladunk a virágos standok előtt, a virágvásárlás mellett az is jusson eszünkbe, hogy szülőként tényleg egyenlő bánásmódban részesítjük-e a fiú- és lánygyermekeinket? Pedagógusként tényleg nem akarjuk a lányokat lányos szakmákra rábeszélni? Empatikusak vagyunk-e a gyermeket nevelő kolléganők problémái iránt munkatársként, vezetőként? Alkalmazunk-e kettős mércét? Biztatjuk barátnőinket, ismerőseinket, hogy nőként is merjenek közéleti vagy vezetőfunkciót vállalni? Besöpörjük a tényeket az asztal alá, vagy szembenézünk velük, és teszünk azért, hogy ha lassan is, de változzanak a dolgok? A feminista szót pejoratívan, negatív stigmaként használjuk mindenkire, aki azt meri mondani, hogy egyforma esély illeti a nőket és férfiakat? Bősz feministának kiáltjuk ki azt, aki el meri mondani, szerinte neki kicsit nehezebb nőként az adott szakterületen, mint a férfi kollégáinak? Nekem az igazi ünnep, ha sokan és sokszor beszélünk ezekről a dolgokról. Idén is volt alkalmam például a Sapientia Podcast-sorozat Szociotükör rovatában Sógor Enikő, Csíkszereda megyei jogú város első női alpolgármesterével, négygyermekes édesanyával beszélgetni arról, milyen nőként közéleti szerepet vállalni, és mit lehet tenni azért, hogy több nő merjen nyomdokaiba lépni. Számos Hargita és Kovászna megyei településen nőszervezetek meghívásainak is eleget teszek, és nőnap kapcsán tematikus előadásokat tartok, illetve a nők, édesanyák által igényelt médiatudatosságról beszélek.

– Hogyan ünneplik ma a nőnapot? 

– Ez a nap természetesen átlagos munkanap lenne, de ilyenkor a férfi kollégáink hagyományosan felköszöntenek. Ezt azért is szeretem, mert ilyenkor 15 percre kicsit megáll a mindennapi futás, kis időre elfelejtjük a citációs indexeket, a konferencia-előadásokat, a határidőket, a munkaközösségünk tagjai számára ritka jó találkozási alkalom. A gyermekeim osztályközösségeiben édesanyás nőnapi délutánt szoktunk tartani, ami kiváló alkalom a beszélgetésekre, és persze kicsit szülői értekezletet is tartunk, mert oda is főleg ez a társaság jár. 

– Hogyan ünnepli Ön ezt a napot?

– Legszívesebben a Madarasi-Hargitán a lányaimmal a legjobb a nőnapozás, és nem csak azért, mert ezen a napon nőknek ingyenes a síbérlet. Lányainkat a férjemmel úgy neveljük, nincs olyan dolog a világon, amit azért ne tudnának elérni, mert lánynak születtek. Azt szeretnénk, megtalálják azt, amiben ők nagyon jók, és akkor ott leszünk mögöttük, társadalmi előítélet és sztereotípia nélkül. Azt is tudják és látják, nőként nem könnyű ennyiféle szerepet összeilleszteni, ehhez egész csapat kell, de meg lehet találni azt a közösséget, mely nem csak a ruhádat, az eszedet is nézi. Azokat a rugalmas, empatikus, támogató férfiakat is megtaláljuk, akikkel a szerepeket, feladatokat, esélyeket folyamatosan meg- és újratárgyalhatjuk. Nem egy lejtmenet. De mi, a felnőtt társadalom tagjai felelősek vagyunk azért, hogy a jövő nemzedék milyen képet kap arról, hogyan bánunk nőkkel, férfiakkal, fiatalokkal, idősekkel, jó és kevésbé jó helyzetben levő emberekkel. Mert férfinak is olyan társadalomban jó élni, ahol nőként jó lenni.

Baló Noémi-Kinga