– Mi volt a tematika?

Marthi Alpár: Az ilyen versenyeken a résztvevők egy vállalkozás helyzetéről kapnak képet, és ebből kell elemzést készíteniük az adott vállalat jövőjét szem előtt tartva. Az idei versenyesetet adó vállalkozás az Allrys Europe Kft. volt.
Sándor Márk: A verseny témája az Alpár által említett, energiazselékkel foglalkozó fiatal vállalatnak való segítségnyújtás volt, amely az emberek hasonló termékekkel való problémáira fókuszál és megoldást kínál rájuk.
Boda Zsófia: A verseny idén is online és offline zajlott. Feladatunk a vállalat aktuális pénzügyi problémáinak megoldására vonatkozó írásos javaslat, majd a szűkített mezőnynek a megoldás szóbeli prezentálása volt. Az értékelés vállalati szakemberekből álló zsűri által történt.
Bors Gergő-Ákos: A feladatot a verseny előtti hétvégén oldottuk meg, online, közel tizenkét óra állt rendelkezésünkre. Az azt követő hétvégén Győrben mutattuk be személyesen a kidolgozott esetet a vállalat vezetője, illetve a zsűri előtt.

– Hogyan készültél fel?

B. Zs.: A verseny online fordulója előtt megkérdeztük az előző években részt vevő csapatot, hogyan vették a kihívásokat. Elmondták, mire érdemes figyelni, hogyan osszuk be az időt. Megnéztünk közösen egy esetet, lássuk, hogyan építették fel az esettanulmány megoldását. Felosztottuk a prezentációt, egymásnak kérdéseket tettünk fel, elgyakoroltuk többször, hogy élesben gördülékenyen menjen. 
S. M.: Új vagyok ebben a világban, elsőévesként még csak hasonlót sem tanultam eddig, viszont decemberben részt vettem egy kétnapos „gyorstalpalón” Tánczos Levente tanár úr szervezésében, emellett otthon is próbáltam magam fejleszteni.
M. A.: Felhasználtam az egyetemen elsajátított tudást és az eddigi tapasztalataimat. Például a csapatjátékos énemet, valamint az ideológiát, hogy ha van egy cél, akkor azt el kell érni.
B. G. Á.: Felkészülésemben nagy szerepet játszott a tanár úr által szervezett esettanulmányi képzés, mely által betekinthettem a versenyzés világába. Így a csapat létrejötte után neki mertem vágni első üzleti tantárgyversenyemnek.

– Milyen volt a csapatmunka, voltak nehézségek?

M. A.: A csapatmunka nagyon vagány volt. Több perspektíva kell a jó eredményhez. Az Enigma négy tagja mind mást tudott hozzátenni a megoldáshoz. Sikeresen fel tudtuk osztani egymás között a feladatokat, a csapattársak besegítettek. Nehézségnek nem nevezném, de tudjuk, hogy a kommunikációban fejlődnünk kell.
B. G. Á.: A legnehezebb tényező a távolság volt, ugyanis az egyetlen erdélyi csapat voltunk, ezért a személyes jelenléti fordulóra közel kilencszáz kilométert kellett utaznunk.
B. Zs.: A nehézségek az online fordulóban adódtak, még nem szoktunk össze csapatként, nem ismertük egymást, így nem tudtuk, ki miben jó. Mire kiutaztunk Győrbe, már annyi időt töltöttünk együtt, hogy nyíltan beszéltünk egymással, megértettük egymást, és nemcsak csapattársakra, hanem új barátokra is leltem.
S. M.: A fő probléma véleményem szerint az volt, hogy mindannyian zöldfülűek voltunk, ráadásul a csapatból ketten elsőévesek. Mikor megérkeztünk, azt láttuk, a többség idősebb, mondjuk, a végén ez büszkeséggel töltött el.

– Hogyan élted meg a versenyzést?

M. A.: Izgatott voltam, ugyanis ez volt az első ilyen jellegű versenyem. Mellette nagyon örültem, hogy új élményeket és tapasztalatokat szerzek.
S. M.: Mindenképp pozitívan éltem meg, őszintén, nem gondoltam, hogy helyezést is érünk el, különdíjban részesültünk egy ilyen kaliberű versenyen.
B. G. Á.: Nekem nem a kiemelkedő eredmény volt a cél, hanem a tapasztalatszerzés, mivel elsősorban arra kellett törekednem, hogy a munkám elfogadható legyen és helytálljon az országos szintű versenyen.
B. Zs.: Ez volt az első versenyünk négyen, mégis úgy éreztem, hogy jól vesszük az akadályokat, mert a társaim nagyon pozitívan álltak a feladatokhoz. A fogadtatás szívélyes volt, a szervezők programokkal vártak. Örülök, hogy részt vettünk, és hogy ilyen élményeket szereztünk.

– Számodra mit jelent ez az elismerés? Kamatoztatnád a jövőben?

B. Zs.: Az elismerés pozitív visszajelzés azoktól a személyektől, akik jóval bölcsebbek nálam, és ez motivál. Azért veszek részt az ilyen versenyeken, mert ebben a szakágban szeretnék tevékenykedni, és a tanultakat kamatoztatni tudom a munkámban is.
M. A.: Örömmel tölt el, hogy díjjal jutalmaztak bennünket. A visszaigazolás ok az örömre, emellett motiváció forrása is a jövőre nézve. Határozottan szeretnék még részt venni ilyen versenyeken. Szerintem ez az elismerés nemcsak minket minősít, hanem a mi csíki sapis közösségünkről is szól, hiszen ennek hiányában az Enigma sem ment volna el az OPEV-re.
S. M.: Büszkeséggel tölt el, bizonyítja, hogy van bennünk potenciál, csak gyarapítani kell tudásunkat. Folytatni szeretném a versenyzést, az esettanulmányok révén nemcsak az adott vállalkozásnak segíthetek, hanem én is többet megtudok a vállalati élet problémáiról és ezek megoldásáról, amit saját életemben is kamatoztathatok.
B. G. Á.: Nagyon boldog vagyok, hogy a zsűri ekkora örömmel fogadta a kitartó munkánkat, amellyel buzdított és támogatott a későbbi versenyekre nézve.

– Hogyan értékeli a csapat teljesítményét?

Tánczos Levente-József: – Új csapattal neveztünk be a versenyre, tagjai a decemberi felkészítő tréningünkön ismerkedtek meg, ilyen formában egyáltalán nem volt versenytapasztalatuk. Ennek ellenére alapos munkát végeztek, melyre a jövőben építeni lehet. 

– Mi a verseny üzenete a diákok és vállalkozók számára?

T. L. J.: A versenyzés nem öncélú, a hallgatók bármilyen területre kerülve is hasznosítani tudják az itt továbbfejlesztett puha készségeiket, de az üzleti területen a szakmai tapasztalat is jól jön. Székelyföldön ezt az értéket a helyi vállalkozások kevésbé ismerték fel. Azonban a győri vagy a budapesti versenyen már több ezer eurós támogatás fejében vehetnek részt a verseny zsűrijében a vállalati vezetők, ennyire értékesnek gondolják a döntőbe eljutó hallgatókat mint lehetséges munkatársakat. Nekünk itt, Csíkszeredában még ezzel is jelentős munkánk van, hogy megismertessük ezt az értéket a helyi vállalkozásokkal. 

Kósa Noémi