Ragyogó napsütésben, szikrázó hóban, -10 Celsius-fokban vágtunk neki az első Kisbarangoló túránknak 2023. február 11-én.
A hargitafürdői Uz Bence menedékház előtt találkoztunk, s hamar kiderült, hogy a Konzul Kupa síverseny mégsem kavart be annyira a számításainkba, mert 72-es létszámú csapattal vághattunk neki
az útnak, később még 14-en csatlakoztak hozzánk, immár 86 „kisbarangolóval” számolhattunk.
Bereczki Judit rövid ismertetőt tartott a Kisbarangolók mibenlétéről, illetve reményeink­ről, hogy az elkövetkező Kisbarangoló túrákra is ilyen szép számban lesz majd jelentkező. A Csíkszéki Erdélyi Kárpát-Egyesület nevében első alkalommal hirdettünk meg a kisgyerekek számára tervezett túrát. Családokat vártunk, de nemcsak – bárki részese lehet ezeknek, aki kedvet érez hozzá.
Az olvasni már tudó gyermekekkel Pál Teréz leolvastatta a menedékház nevét, s megtudták a név viselőjéről, hogy tréfás, de bölcs ember volt, aki szerette a természetet, a vadállatokat. Uz Bence szellemében indultunk útnak.
A kék sávos úton haladva a természet nyújtotta gyönyörű kép mellett egyéb, nem mindennapi látványban is volt részünk. Láttunk husky kutyák húzta szánt, pónilovat, motoros szánokat. A sízők szinte belesimultak mellettük a természetbe.
Ahogy utunk enyhén emelkedni kezdett, eltűntek a civilizáció érdekességei, s a gyerekek most már teljes figyelmüket a lábuk alatti hóra irányíthatták. Felfedeztek minden kis lejtőt, kisebb kupacot, hegyoldalt, amin a hozott popsitepsijükkel lecsúszhattak. Igaz, helyenként elkelt a szülői taszítás, húzás is. Mire fáradni kezdett volna az aprónépség, egy kanyar után elénk tárult a túránk célpontja, a Kossuth-szikla. Ez elég motiváló erővel bírt, hogy a sok apró láb a számukra nem megszokott, egyenetlen, néha félméternyi hóban is továbbverekedje magát.
Utunk állatnyomokban is bővelkedett. Láttunk őz-, szarvas-, róka- és kutyanyomokat. Az útvonaluk is megfigyelhető volt a havon. Volt is izgalom bőven, mert szerették volna a gyerekek kitalálni, hogy merre mehettek, mikor és miért ezek az állatok. Válaszoltunk is, ameddig szusszal bírtuk, ezekre a kérdésekre, de a válaszok újabb kérdéseket hoztak, s újra megállapíthattuk, hogy a gyerekek kiapadhatatlan forrásai a kérdéseknek. S milyen jól van ez!
A Kossuth-sziklán Nagy Judit felhívta a gyerekek figyelmét az 1399 m magasról látható, távolban húzódó Csíki-havasokra, Nagy-Hagymásra, Egyes-kőre. Sajnos, a Fogarasi-havasok, a Bucsecs aznap nem mutatta meg magát. Párafátyolba burkolóztak. Daday Zsuzsa a hegy kialakulásáról beszélt röviden.
Miután elfogyasztottuk ebédünket a sziklán, Bereczki Judit a szikla névadójáról emlékezett meg, s hogy nagyobb nyomatékot adjon szavainak, Kossuth-kiflivel is megkínálta a gyerekeket. A sütésből Daday Zsuzsa is kivette a részét, így aztán a gyerekek kétfelé is sorba állhattak a jutalmukért. „Kossuth-bankót” is kaptak az eddig megtett erőfeszítéseikért, sőt a még készülőben levő füzetecskékbe már most begyűjthettek 1 pontot. S hogy emlékezetesebb legyen a nap, csoportkép is készült a CsEKE zászlójával. A szülők tapssal jutalmazták gyerekeiket, s a Kossuth Lajos azt üzente… toborzódal is kikívánkozott belőlünk.
Visszafelé az út már rövidebbnek bizonyult, saját nyomunkban. Most sem maradhatott ki a szánkózás, de a fáradtság is kezdett úrrá lenni a gyerekeken. A 7 km-es túra vége felé egyre gyakoribbak lettek a „Mikor érünk már haza?”-kérdések. Énekekkel, kiszámolókkal adtunk ritmust a sor végén a lépéseinknek, hogy feledtessük a kis végtagokban érzett fájdalmakat.
Minden elismerésünk a túrát végigjáró gyerekeké, akik életkora közel 3 és 10 év között mozgott. Jó volt látni, hogy ilyen sok szülő fontosnak tartotta a természetbe kihozni gyerekét s velük együtt örülni a tiszta hegyi levegőnek meg a szikrázó napsütésnek.
Túravezetők: Bakó Irén, Daday Zsuzsa, Kosza-Bereczki Judit és Nagy Judit voltak, illetve jómagam.

Pál Teréz,
Csíkszereda