Hargita megyében összesen 391 335 hektár mezőgazdasági területet tartanak nyilván, amelyből 72 597 hektár szántóföld (18,55 százalék), 139 207 hektár legelő (35,57 százalék) és 178 519 hektár kaszáló (45,62 százalék), vagyis a megye mezőgazdasági földterületének több mint 81 százalékát állandó gyepterületként hasznosítják, ami komoly alapot nyújt az állattenyésztés számára – tudtuk meg Romfeld Zsolttól, a Hargita Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetőjétől. A szakember rámutatott: van potenciál a megye agráriumában, „az állatállományt akár a duplájára is lehetne növelni, ha megfelelően használnánk ki a gyepterületeket, főleg a havasi legelőinket, mert ezek nagysága lehetőséget ad arra, hogy a jövőben fenntartható módon bővüljön az ágazat, de ehhez hosszú távú elköteleződés és megfelelő gazdálkodói stratégia szükséges.”

Az állandó gyepterületek különleges értéket képviselnek
A lehetőségek mellett ugyanakkor a mezőgazdasági termelők egyre nehezebb körülmények között gazdálkodnak – mondta Romfeld, aki felhívta a figyelmet, hogy az állattenyésztés jövedelmezőségét több tényező is befolyásolja, különösen a takarmányárak és műtrágyák drágulása, a tej- és húsfelvásárlási árak változékonysága, az európai uniós támogatásokhoz való hozzáférés és azok feltételei, valamint a feldolgozóipar fejletlensége, emiatt sok gazda kénytelen az élő állatot értékesíteni ahelyett, hogy helyben feldolgozott termékeket adna el, ráadásul a vadkárok növekvő száma is gondot okoz. A nehézségek ellenére ugyanakkor megyénkben a marha- és a kecskeállomány növekvőben van.
Megtudtuk, az igazgatóság szakértőinek felmérése szerint 50 000 hektár állandó gyepterület bozótosodott, erdősödött be az elmúlt időszakban az elhanyagolás vagy a visszaszolgáltatás elmaradása miatt, pedig ezek az állandó gyepterületek különleges értéket képviselnek, elsősorban a biológiai sokféleség szempontjából, persze azt is érdemes tudni, hogy az úgynevezett havasi legelők gazdasági jelentősége – a településektől való távoli elhelyezkedésük, a vadállatok jelenléte, a legeltetéshez szükséges munkaerő hiánya miatt – csökkent. A gyepterületek fenntartása, karbantartása sokkal olcsóbb, mint az erdő, bozótos által visszahódított füves területek rehabilitálása.

A lehetőségek csak részben vannak kihasználva
Hargita megyének összességében sajátos mezőgazdasági szerkezete van, ami abból adódik, hogy területének több mint nyolcvan százalékát legelők és kaszálók borítják, ami alapvetően meghatározza a térség gazdasági lehetőségeit – minderről már Szép Róbert, a csíkszeredai Vadászati és Hegyvidéki Erőforrások Kutató és Fejlesztő Intézetének (ICDCRM) igazgatója beszélt lapunknak. Érdeklődésünkre elmondta: ez a földhasználati arány egyrészt korlátozza a szántóföldi növénytermesztés terjedését, másrészt komoly lehetőséget rejt magában az állattenyésztés fejlesztése szempontjából, különösen a szarvasmarha, juh és kecske tartása tekintetében, hiszen a természetes takarmánybázis és a legeltetésre alkalmas domborzat kedvez ezeknek az ágazatoknak. Mindez azonban jelenleg csak részben van kihasználva, mert az elmúlt évtizedek gazdasági és társadalmi változásai – például a munkaerő elvándorlása, a termelés jövedelmezőségének csökkenése és a feldolgozási kapacitások hiánya – miatt sok terület parlagon maradt, a gazdálkodók egy része pedig felhagyott az állattartással – mutatott rá a kutató, aki a Sapientia EMTE oktatója is. A szakember szerint mindennek következményeként a megyénkben található állandó gyepterületekben rejlő gazdasági potenciál nagyrészt kiaknázatlan, holott megfelelő szervezettséggel, például szövetkezeti alapon történő közös legeltetéssel, takarmányozással és feldolgozással, a helyi termékek értékesítése új lendületet adhatna a mezőgazdaságnak. Továbbá az ökológiai gazdálkodás, a biotermékek előállítása és értékesítése is kiváló lehetőséget kínál, mivel a hegyvidéki legelők alkalmasak a természetközeli, fenntartható állattartásra, amely egyre nagyobb keresletnek örvend a fogyasztók körében. Emellett a turizmus, különösen az agroturizmus fejlesztése révén a legelők és kaszálók nemcsak termelési, hanem idegenforgalmi szempontból is hasznosíthatók lennének, ezzel is növelve a térség gazdasági diverzitását.
Megtudtuk, a gyepterületek nélkülözhetetlenek a biodiverzitás fenntartásában, a talajvédelemben, a szén-dioxid tárolásában – egyes tanulmányok szerint a legelők és kaszálók több szén-dioxidot képesek megkötni, mint bizonyos erdőtípusok. Ezek a területek szerteágazó ökológiai sokféleséget őriznek meg. A gazdag növényvilág változatos állatvilágot is magával hoz, beleértve a beporzókat, mint például a méheket, poszméheket és pillangókat. Ezért is kiemelten fontos megóvni ezeket a gyepterületeket, amihez hozzájárul a mérsékelt legeltetés, ami serkenti a növényzet növekedését, fenntartja a fajgazdagságot és elősegíti a talaj természetes regenerálódását.