Az üszők elválasztás utáni takarmányozásának ter­vezésekor figyelembe kell venni a fajtát, a szükséges napi súlygyarapodást és az életkort (6–12 hónapos vagy 12–18 hónapos). Minél nagyobb az előírt napi súlygyarapodás, és minél nagyobb testű fajtához tartoznak, annál na­gyobbaknak kell lenniük a napi fejadagoknak.

A 6–12 hónapos üszők takarmányozása
A téli időszakban az üszők alaptakarmányát ál­talában szénafélékből, silótakarmányokból és gyö­­­kér­takarmányokból állítjuk össze. A jóllakottság érzésének fenntartására adjunk nekik szecskázott és sóval vagy melasszal ízesített kukoricakórét vagy szalmát, tetszés szerinti mennyiségben, esetleg 1,5-2 kg polyvát is, a gyökértakarmányokhoz vagy az abrakhoz keverve. A 6–12 hónapos üszőknek abraktakarmányokat (darát) is fel­tétlenül kapniuk kell. Ez azért nagyon fontos, mert a gyomruk még nincs annyira kifejlődve, hogy a szálas- és nedvdús takarmányokat olyan mértékben hasznosítsa, hogy a szervezetüknek szükséges tápanyagokat ezek­ből a takarmányokból fedezni tudnák. Télen a 6–12 hó­napos üszők napi fejadagja álljon 2,5-3,5 kg idejében kaszált és jól tárolt szénából, 2-3 kg kukoricakóréból, árpa- vagy búzaszalmából (ezeket, ha lehet, sózva vagy melaszozva etetjük), 8-10 kg nedvdús takarmányból (szilázsból vagy takarmányrépából) és 1,5 kg ab­rakkeverékből (kukoricadara, árpadara, napraforgó-pogácsa, búzakorpa). Ha van lehetőségünk, nagyon jó, ha télen az üszők körülbelül 2 kg sárgarépát (be­leszámítva a 8-10 kg nedvdús takarmányba) kapnak. A sárgarépa sok karotint tartalmaz, amely az állatok szervezetében A-vitaminná alakul, és ez elősegíti a növekedést. Az üszők szervezetének rendes működése és általában a gyors növekedés érdekében juttathatunk naponta 30–60 g takarmánymészből és konyhasóból álló ásványianyag-keveréket, amelyet nagyon előnyös csontliszttel is kiegészíteni. Ezt az ásványisó-keveréket az abrakhoz keverjük, de emellett az üszők jászlaiba tegyünk nyalósót is, hogy az állandóan rendelkezésükre álljon. Az állatok ásványisó-szükségletének fedezése érdekében vásároljunk olyan briketteket (ásványi anyagokkal dúsított nyalósó), amelyek tartalmazzák az összes szükséges ásványi sót, amely az üszőnevelést is megkönnyíti, elősegíti a növekedést és fejlődést, és emellett az állatok egészségének megóvása szempontjából is nagyon hasznos. A megfelelő takarmányozás mellett nagy figyelmet kell szentelni az állatok itatásának. Ott, ahol nincs önitató berendezés, minden etetés után, tehát naponta háromszor, de legalább kétszer itassunk.

Takarmányozás 12–18 hónapos korban
A 12–18 hónap közötti időszakban folytatódik az üszők növekedése, és ugyanakkor testalakulásuk egyre jobban kezdi megközelíteni a fiatal tehenekét. Ebben az időszakban tovább fejlődnek az élet szempontjából fontos szervek, a szív, a tüdő, a gyomrok. Különösen jelentős mértékben fejlődnek ki ebben az időszakban a szaporítószervek, a méh és a petefészek. Ennek következtében a 12–18 hónap közötti időszak általában az a kor, amikor az üszőknél az ivarzás először jelentkezik. Ezeket figyelembe véve, az üszőket ebben az időszakban is megfelelő gondossággal kell takarmányozni. Általában a 12–18 hónapos üszők fejadagja ugyanazokból a takarmányokból áll, mint a 6–12 hónaposoké. A kettő közötti különbség a takarmányok mennyiségében és egymás közötti arányában van. Ebben az időszakban növelni kell a szálas- és nedvdús takarmányok mennyiségét, mivel a növendékek gyomra már jól kifejlődött, és ezeket a takarmányokat már úgy tudják értékesíteni, mint a kifejlett tehenek. A fejadagot ebben az időszakban az üszők élősúlyától és az előírt napi súlygyarapodástól függően állítjuk össze. Ebben az időszakban az üszőknek nagy általánosságban 4 kg jó minőségű szénát, 2-3 kg szacskált és sózott vagy melasszal ízesített kukoricakórét vagy szalmát, 12–15 kg szilázst vagy gyökértakarmányt és 1-1,5 kg abrakkeveréket kell kapniuk. Az abrakkeverékbe keverjünk ásványi sókat is (25-30 g takarmánymész, 15-20 g csontliszt és 25-30 g konyhasó). A napi fejadagot három etetésre osszuk el, és minden etetés után itassunk, ha nincs önitató rendszer. Ebben az időben az üszők helytelen takarmányozása meddőséghez vezethet (nem ivarzanak, vagy ha ivarzanak is, nem fogamzanak). A gyen­ge takarmányozás legalább annyira káros, mint a bőséges. Különösen a sok répa, híg gyári maláta, sok burgonya vagy túl sok silókukorica az esetek 80%-ában meddőséghez vezet, ami a gazdaságban nagy veszteséget jelent.

Nagy István Csongor állattenyésztési mérnök, falugazdász,
Székely Gazdaszervezetek Egyesülete