Jelentős sikerként értékelte a Növekedés.hu lapnak adott interjújában Jakab István, a Magyar Gazdakörök Országos Szövetségének (Magosz) elnöke, hogy sikerült észszerű kompromisszumot elérni a liberális és zöld képviselők által gyökeresen átalakítani kívánt uniós támogatási rendszerrel kapcsolatosan. A Parlament alelnöke a magyar termékek kiskereskedelmi arányának emeléséről és arról is beszélt, hogy akár 2025-re is képes lesz a magyar agrárium húszmillió ember számára elegendő élelmiszert előállítani. Az alábbiakban a Növekedés.hu lapban megjelent beszélgetést olvashatják. – Az Európai Unió módosítani szeretett volna az agrártámogatási rendszeren, ami ellen a Magosz is tiltakozott. Mi lett volna ennek a módosításnak a lényege? – A közös agrárpolitika reformjáról szóló döntés már korábban megszületett, tavaly pedig sikerült elfogadható nagyságú költségvetést kiharcolnunk. Még 2019 májusában került sor az uniós választásokra, amelyen erős pozíciókat szereztek maguknak a liberális és zöld képviselők, akik az Európai Parlamentben alapjaiban akarták átalakítani a közösségi agrárfinanszírozási rendszert. Ennek azért van nagy jelentősége, mert az agrárpolitikára nemcsak az Európai Bizottság és az agrárminiszterek tanácsa, hanem az Európai Parlament is döntő befolyással bír. A 2019-ben létrehozott új Európai Bizottság egyik fő célkitűzésének a klímasemleges európai kontinens, az európai zöld megállapodás programját tekinti. A zöld megállapodás mezőgazdaságban való végrehajtásáról szól a „Termőföldtől az Asztalig – Farm to Fork” stratégia, valamint a Biodiverzitás Stratégia. Ezek a kezdeményezések ugyan egyelőre nem járnak jogi kötelezettséggel, de tény, hogy túlságosan előtérbe helyezik a klímavédelmet, és teljesen figyelmen kívül hagyják az agrárszektor versenyképességét, ami nyilvánvalóan káros a gazdák számára. – Mennyiben alakítja át az agrárgazdálkodást a hétköznapokban a Termőföldtől az Asztalig uniós stratégia? – A stratégia keretében jelentősen csökkenteni szeretnék a termeléshez felhasznált műtrágya (–20 százalék), növényvédő szer (–50 százalék), az állattenyésztésben az antibiotikum (–50 százalék) mennyiségét. Ezen túlmenően az ökológiai művelés alatt álló területek nagyságát uniós szinten a jelenlegi 8 százalékról 25 százalékra emelnék. Ha minderre sor kerülne, jelentősen csökkenne az ágazat hatékonysága. A Biodiverzitás Stratégiában pedig azt rögzítik, hogy a mezőgazdasági területek legalább 10 százalékán magas biodiverzitású, nem termelő tájképi elemeket hozzanak létre. A probléma az, hogy semmiféle hatástanulmány nem készült ennek hatásairól, illetve hogy a stratégia nem foglalkozik a harmadik országból érkező mezőgazdasági termékekkel, amelyekre nem kötelező az uniós szabályozás – és annak ellenőrzése sem előírás –, így jó eséllyel olcsóbbak lennének, ami hatalmas versenyhátrányt jelentene az uniós gazdáknak. Éppen ezért indítottunk útjára egy, a tervezett változtatások elleni petíciót. A kialakult álláspontunkhoz a V4-országok többsége és számos más tagország gazdái is csatlakoztak. A tiltakozás fő eseménye az az Európai Parlament előtti tüntetés volt, amelyet éppen a KAP reformról szóló június végi szupertrilógus idejére szerveztünk, és amely végül sikerre vezetett, mert meghallgatták panaszainkat, és sikerült mindkét fél részére elfogadható kompromisszumot kötni. – Végül milyen feltételek kerültek be a megállapodásba? – Mostanáig 15 hektár fölötti termőterület esetén kellett vetésforgót alkalmazni, vagyis a gazdaság területén háromféle növényt kellett termeszteni. Ezt a mérethatárt szerették volna öt hektárra csökkenteni az alap jövedelemtámogatás egyik feltételeként. Ez azt jelentette volna, hogy ezen a kis területen háromféle vetésidőt, talaj-előkészítést, tápanyag-biztosítást, növényvédelmet kellett volna alkalmazni, aminek semmi értelme, hiszen a háromféle növényt évente is válthatom, ami jelentősen kevesebb munkát és költséget jelent. A megállapodásba végül öt hektár helyett tíz hektár került, amit kifejezett sikernek tartunk. – Kapnak átállási időt a gazdák, hogy az új uniós „zöld” szabályokat teljesíthessék? – A most elfogadott megállapodás végrehajtására kétéves átmeneti időszak áll a gazdák rendelkezésére, ami elegendő ahhoz, hogy felkészülve várják ezt az új időszakot. Közbevetőleg hadd jegyezzem meg, hogy idén és jövőre még a régi pályázati feltételek mellett lehet igényelni a támogatásokat, összegüket és egyéb feltételeiket tekintve egyaránt. Korábban volt arra is lehetőség, hogy pillangós növények termesztésével vagy más növények másodvetésével, majd beforgatásával a gazda kiváltsa a terület parlagon hagyásának kötelezettségét. A tervezett változtatások arról szóltak, hogy tagországonként öt hektár felett a vetésterület tíz százalékát parlagon kell hagyni. Hazánk vonatkozásában ez ötszázezer hektárt érintett volna. A magyarázat szerint pihentetni kell a talajt, mert kimerül a sok műtrágya és egyéb vegyszer miatt. A megállapodásba végül az került, hogy a területnek csak három százalékát kell parlagon hagyni, és csak a tíz hektár feletti vetésterület esetében kell alkalmazni ezt az előírást. A nem termő területek és tájképi elemek kapcsán tagállami szinten nem került sor egységes százalékos küszöb meghatározására. A megállapodás értelmében üzemi szinten a szántóterület legalább négy százalékát kell parlagon hagyni. Ha ez hét százalék, és beviszi az agroökológiai alapprogramba (ökorendszerek/eco-scheme), abban az esetben, ha a nitrogénmegkötő növényeket és köztes kultúrákat – növényvédő szerek alkalmazása nélkül – is beszámítják, akkor abból három százalékot kell parlagon hagyni. – Kevesebb lesz a jövőben a gazdák termeléshez kötött támogatása? – Ennek mértékét is csökkenteni szerették volna 10+2 százalékra, a tárgyalásokon azonban sikerült keresztülvinni akaratunkat, és végül az általunk javasolt 13+2 százalék került a megállapodásba, vagyis annak a nagysága egyáltalán nem csökkent. – Mennyivel csökkennek a hétéves uniós ciklusban a Közös Agrárpolitika- (KAP) támogatások? – A vidékfejlesztési források esetében a nemzeti társfinanszírozás aránya eddig 17,5 százalék volt, amit a kormány tavaly decemberben 80 százalékra emelt, vagyis minden forintból már nem csak 17,5 fillért, hanem már 80 fillért ad a magyar állam, ennek köszönhetően az uniós támogatások jelentős mértékű hazai forrással egészülnek ki, ezáltal a teljes vidékfejlesztésre szánt boríték sokkal nagyobb lesz. A területalapú támogatások összege nem vagy alig csökken annak ellenére, hogy az Európai Unió visszavágta ezeket. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az Unió által küldött, illetve a kormány által a magyar agrárium megerősítésére és a vidékfejlesztésre fordítható összeg 2021 és 2027 között 7537 milliárd forint lesz. Ezen belül 4265 milliárd jut majd vidékfejlesztésre. – Uniós háttértanulmány ugyan nem készült a tervezett változtatások hatásáról, az amerikai „AKI”, az Economic Research Service azonban kimutatta, hogy az elképzelések bevezetése milyen hatalmas veszteséget jelentene az uniónak. Pontosan mekkora lenne az átállással járó kár? – Valóban döbbenetes számokról van szó. Ennek kapcsán szeretném kiemelni: nagyon fontos, hogy a korszerű termelés minden elemét használjuk, és fenntartható módon gazdálkodjunk, mert a jelenleg használt területnek még hosszú ideig képesnek kell lenni arra, hogy ellássa agrártermékekkel az európai fogyasztókat. Ezért a jogszabályi környezet bárminemű változtatása esetén átmeneti időszakot kell biztosítani a gazdáknak, hogy alkalmazkodjanak az új feltételekhez, hiszen be kell szerezni az új technológiákat és eszközöket, meg kell tanulni azok használatát. Ez a sikeres átállás alapvető feltétele és záloga. Összefoglalva azt tudom elmondani, hogy nem vitatjuk a változtatások szükségességét, hogy hosszú távon is fenntartható legyen a fejlődés, de az átálláshoz minden esetben és minden területen biztosítani kell a megfelelő időt és hátteret. – Nagy István agrárminiszter a Növekedés.hu-nak nemrég arról beszélt, hogy emelni kellene a hazai mezőgazdasági termékek arányát a kereskedelemben. Hogyan tudja ezt segíteni a Magosz? – Jelenleg a magyar áruk aránya 70-75 százalékra tehető, amit mindenképpen emelni kell. Ennek érdekében a Magosz segítséget tud nyújtani, hogy a magyar termékek szervezettebben jelenjenek meg a piacon. Azaz el kell érni, hogy az áruházláncok ne tudják „leszalámizni” a gazdákat, ezzel lenyomva az árakat. Itt persze van a hatóságoknak is feladatuk bőven, hiszen nehéz megmagyarázni, hogy például a gazdánál még 80 forintba kerülő újburgonya hogyan kerülhet 240 forintos áron az áruházak polcaira. A dinnyetermesztők összefogása már meghozta az eredményét, ami bizonyítja, hogy nem elveszett az ilyen próbálkozás. Visszatérve a kérdés lényegére, a Magosz a gazdák szervezettségének emelésével tud segíteni a termelőknek a felvásárlókkal szemben. Ezt egyszerűbb elérni a fiatal gazdák esetében, az idősebbek kevésbé nyitottak az ilyen jellegű összefogásra, talán a korábbi negatív tapasztalatok hatására. – Gyuricza Csaba, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem rektora nemrég úgy fogalmazott a Növekedés.hu lapnak, hogy 2030-ra a magyar mezőgazdaság képes lesz akár húszmillió ember élelmezését is gond nélkül biztosítani. Egyetért ezzel? – Nekem meggyőződésem, hogy – ha összekapjuk magunkat – akár 2025-re is el tudjuk érni az említett célt. A potenciális lehetőség adott, azonban a fajlagos terméshozamok akkor emelhetők jelentősen, ha a vízgazdálkodás területén jelentősen előrelépünk, hiszen az ország területének 52 százaléka mezőgazdasági termelésre alkalmas. Fejlődési lehetőség pedig bőven van még előttünk, hiszen a régi uniós tagországok termelékenységének még csak a 70 százalékánál tartunk.

Szabó Anna Növekedés.hu