Mézzel teli keretek helyett tömegesen rajzó, vagy éhező, készletek nélkül maradt családokkal szembesülnek az esős, kedvezőtlen időjárás miatt a Hargita megyei állóméhészek. Az időjárás a vándorméhészeknek sem kedvezett: a szezon felén túl esetükben is üresek a mézesedények. Améhcsaládokat tizedelő és legyengítő kórokozók mellett a hűvös, esős, méztermelést ellehetetlenítő időjárás is alaposan megnehezíti a székelyföldi álló- és vándorméhészek dolgát – mondta el tegnap lapunk érdeklődésére Lázár Tibor, a Hargita Megyei Méhészegyesület elnöke. Bár az idei mézgyűjtő szezon javát a méhészek eddig eredménytelenül zárták, a szakember mégis bizakodó: a várt nyári meleg beköszöntével végre megindulhatna a természetes hordás, így augusztusig – a méhészeti új év kezdetéig – esély lehetne arra, hogy ne álljanak munka nélkül, kihasználatlanul a mézpergetők. Elég volt a csapadékból – Visszanéztem a feljegyzéseimet. Az 1970-es években voltak ilyen hűvös, esős nyarak. Tehát nem igaz, hogy ilyen szélsőséges időjárás csak most van. 1971-ben például június végén úgy indultunk el a napraforgóra a méhcsaládokkal, hogy a Hargitán havazott. Emlékszem, Predealon is havas volt az út. Ilyen furcsa időjárás tehát nemcsak most, hanem régebben is volt – tette hozzá a méhészegyesület elnöke. Ez viszont aligha vigasztalja azokat a méhészeket, akiknél az eső miatt beszorult, tétlenül ücsörgő kaptárlakóik vagy tömeges rajzásra, vagy az élelmiszerkészleteiket felemésztésével az éhenhalásra készülnek. – Most az a kérdés, hogy melyik méhész hogyan állt a méhek mellé. Sajnos folyamatosan etetni kell: én hetente egy kiló cukrot etetek fel a családdal. Ez most létkérdés, illetve ennek köszönhetően az anyák sem állnak le a fiasítással. Rengetegen panaszkodnak a rajokra is, ami a hordástalanság és a hideg éjszakák következménye. Éjjel ugyanis a hideg miatt – ahhoz, hogy a fiasítás körül tartani tudják a meleget – jobban összehúzódnak a méhek, az anyák emiatt tömöttebbnek érzik a családot. Úgy érzem, a családok fejlődése, fejlettsége átlagosan nem rossz, kivételt képeznek azok a családok, amelyek betegek. Mert a méhek gyomrát, bélrendszerét támadó gombás betegség, a nosema ceranae sajnos jelen van és dolgozik a méhészetekben – hangsúlyozta lapunknak a szakember. Robbanás előtt a természet Lázár Tibor hozzátette: az elmúlt napok, hetek kiadós esőzései bár az érdemi nektárgyűjtést lehetetlenné tették, a csapadék nyomán dússá vált a természet. Viszont ahhoz, hogy a természet robbanásából a méhek – és rajtuk keresztül a méhészek – profitálni tudjanak, az évszaknak megfelelő melegre és sok-sok napsütésre is égetően szükség lenne. – Az erdei szamóca több mint három hete virágzik, de csak sínylődik, nem képződött rajta termés. A hideg miatt nem tud a gyümölcs kifejlődni. Ugyanezt látom az erdei málna esetében is, ami a napsütés hiánya miatt szintén megállt a fejlődésben. Tegnap néztem, ha nem lesz hirtelen nagy meleg, még legalább egy hét kell ahhoz, hogy a málna virága kinyíljon. A kaszálók dúsak, amennyiben a családok ez idő alatt a méhésztől segítséget kaptak, nem állt le a fejlődés, amint helyreáll az idő, a hordás is megindul. Remény van még – biztatja a Hargita megyei állóméhészeket a szakmai egyesület vezetője. Gyenge vándoreredmények A vándorméhészek esetében viszont – a magas szállítási költségek miatt – minden nap kiesés fokozottan számít. Ráadásul a négy, nagyobb hordással kecsegtető mézelő növénykultúra közül kettő – a repce és az akác – esetében már lejárt a virágzás, ezzel együtt a méztermelési szezon fele is eltelt. Sajnos – a vándorméhészek beszámolói alapján – eredménytelenül. – A repce éppen csak megmutatta magát, nem adott semmit. Az olténiai akác egyenlő volt a zéróval, az erdélyi akác pedig a családonkénti 10-15 kilós hordási eredményeivel gyenge közepesnek számít. A vándorméhészek szezonjának a fele ezzel el is ment: a sorrendben a hárs és a napraforgó maradt már csak hátra. Ha ezek jól teljesítenek, fél termésnél többet – a szezon első fele miatt – akkor sem lehet várni – mutatott rá Lázár Tibor.

Domján Levente