A székelykeresztúri Nagy-Kü­küllő Mezőgazdasági Szövet­kezet tag­­jainak évek óta lehetőségük van a megtermelt tejüket leadni a székely­keresztúri tejgyárnak, amelyben helyi, adalékanyag-mentes termékeket állí­­­­­ta­nak elő. Ez különösen fontos a je­len­­­­­legi helyzetben, hiszen a gazdaságosabb nagyüzemi termelés és a külföldről érkező olcsó tejtermékek komoly versenyhelyzetet teremtenek, és az elmúlt években nagy kihívásokkal szem­­besült a tejipar, különösen a tej árának csökkenése miatt. A Keresztúri tejgyár és a környező gazdák főleg azért hozták létre a szövetkezetet, hogy a tejtermelő gazdák nagyobb mennyiségű tejet tudjanak egyszerre értékesíteni, és így jobb árat érjenek el a termékükért.

– A szövetkezet a környékbeli gazdák összefogásával jött lét­re annak érdekében, hogy haté­konyabban tud­ják értékesíteni a saját tejüket. Az elsődleges cél az volt, hogy biztosítsák a tej értékesítését, és ne lehessen a feldolgozóknak ké­nyük-kedvük szerint elutasítani a tej vásárlását, vagy arra hivatkozni, hogy már nincs rájuk szükség. A tejet a tehén naponta leadja, függetlenül attól, hogy munkanap vagy hétvége van, így a tej feldolgozása folyamatos feladat. A tej nem olyan, mint egy alma, amit csak elteszünk a polcra és hosszú ideig tárolunk. A tej minél gyorsabb feldolgozása szükséges annak érdeké­ben, hogy magas minő­ségű termékek készüljenek belőle. Ezen túlmenően a szövetkezet átvette a keresztúri tejgyárat, amely korábban is tejfeldolgozó üzem volt, hogy a termelt tejet magasabb áron tudják értékesíteni, már feldolgozott termék formájában – részletezte Mikló Péter értékesítési ügyvezető. 
A további fejlesztések fókuszában a termékek minőségének és gazda­ságosságának növelése áll, hogy azok megfeleljenek a vásárlók elvárásainak és az árpolitikának.

Nagy a versengés a piacon 
A környéken számos tejfeldolgozó vál­lalkozás versenyez egymással a tejért. Emellett külföldről is érkezik tej, amely versenyt teremt a hazai termelőkkel. A külföldi tej olcsóbban kerül piacra, ami lefelé nyomja a tej árát a hazai piacon. Ez az árverseny és az olcsó külföldi termékek be­áramlása negatívan befolyásolja a gazdákat és a hazai tejtermelést egyaránt.
– Az elmúlt tizenegy évben sok minden történt, estek ki gazdák, nagyon sok olyan szövetkezeti tag van, aki már nem foglalkozik állattenyésztéssel, és akkor jöt­tek be olyan új farmerek, akik tulaj­donképpen a szövetkezetnek nem tagjai, de ide hozzák a tejet, vagy mi vesszük meg tőlük. Tehát itt egy kicsit ez fel van borulva, mert nem tudjuk azt mondani, hogy száz százalékig csak a szövetkezet tagjaitól vásároljuk fel a tejet. S azt sem tudjuk sajnos mondani, hogy a szövetkezet tagjai száz százalékig idehozzák a tejet. A kör­­­nyékünkön rengeteg tejfeldolgozó van, és egymással harcolunk a tejért. Mindenkinek kell az alapanyag, és amellett, hogy mások hoznak külföldről is tejet, vásárolnak tejet, amellett igyekeznek a környékbeli tejeket is összeszedni, hogy ezzel feljavítsák a termék minőségét – tette hozzá Mikló Péter.

Mint megtudtuk, a szövetkezet és a tejgyár előtérbe helyezi azo­kat a kisgazdálkodókat is, akik csupán három vagy négy tehénnel rendelkeznek, az általuk termelt tejet leadják a csarnokokba, onnan pedig összegyűjtik azt. Ez azért is fontos, mert így nemcsak a több száz állattal rendelkező gazdaságoknak van lehetőségük fennmaradni.

Tejáringadozás 
A tej árának csökkenése is nagy kihívás elé állítja a tejtermelőket és a tejfeldolgozókat. Ennek hátterében több tényező is áll. Egyrészt a gaz­daságosabb, nagyobb farmok ol­csób­ban tudják előállítani a te­jet, mint a kisebb gazdaságok. Más­részt a szezonális termelési vál­tozások miatt télen kevesebb tej áll rendelkezésre, ami hatással van az árakra. A téli hónapokban a tej minősége ala­csonyabb, ugyanakkor a mennyiség magasabb a piacon, ami az árakat lefelé húzza. A gaz­dák nehézségei miatt sokan elgon­dolkodnak a mező­gazdasági tevé­kenység feladásán, és külföldre mennek munkát vállalni. Ennek következtében a vidéki közös­ségek és a gazdálkodók anyagi hely­zete romlik, emellett csökken a hazai termelés is.

– Tulajdonképpen ez a legnagyobb probléma, ami körül forgunk és igyekszünk megoldani jelen pil­la­natban is. Ez abból adódik, hogy maga a farmosodás és a farmok gépiesítése azt eredményezi, hogy az ő tejük gaz­daságosabb. Tehát olcsóbban tud­ják előállítani, mint azok, akiknek kevesebb tehenük van, csak háztájiban dolgoznak, tulajdonképpen fizikai erő­vel termelik meg a szükséges anya­gokat, élelmet az állatok szá­mára. Tehát ez befolyásolni tudja a tej árát. Emellett a kis farmereknél a tej árát még befolyásolja az, hogy ők a tejet vagy az állatokat az évszaknak megfelelően etetik, nyáron legelőkön, télen pedig egy szegényesebb élel­mezéssel, és akkor télen kevesebb a tej, ami azt eredményezi, hogy feljebb megy a tej ára nyáron, viszont mivel kint van a legelő, a a zöldtakarmány nedvesebb, ezért a tej minősége kicsit gyengébb, viszont sokkal több tej van, és így, mivel több a tej, többlet keletkezik a piacon, ezért ez lefelé viszi az árát. Ezenkívül az is problémát okoz nekik, hogy a külföldi termékek nagyon olcsón törnek be a piacra, ami azt jelenti, hogy sok esetben olyan áron jön be egy külföldi termék, ami itt a tejnek az árát sem igazán fedezi, nemhogy a megtermelést, a kiszállítást és így tovább. Tehát ilyen szinten nehéz felvenni a harcot a külföldi termékkel, főleg úgy, hogy azt más szubvenciórendszerben állították elő. Az export nekik azért jó, mert azáltal, hogy egy hazai terméket külföldön adok el, külföldről hozok haza tőkét, pénzt, készpénzt, ami többletpénzt jelent a piacon, és egy jobb lehetőséget, jobb megélhetést az országnak. Nálunk a tőke hiányzik, és amit kiadunk külföldre egy kül­földi termékért, az viszont a belső pénzpiacon generál hiányt. S mi­nél kevesebb a pénz a piacon, annál kisebb a vásárlóerő. Tehát ha a pénz kezd elfogyni az embereknél, akkor egyre kevesebbet fognak vásárolni. Minél kevesebbet vásárolnak, igye­k­eznek annál olcsóbb termékeket vásárolni. Ez megint a külföldi ter­mékek malmára hajtja a vizet, mert még több pénz megy ki az országból. Egy idő után oda lyukadunk ki, hogy tulajdonképpen nincs vásárlóerő, az emberek nem vásárolnak, mert nincs pénzük. És akkor nem lehet eladni, nem tudunk eladni sem drágán, sem olcsón, és ebben az esetben kezdjük érezni már most a bőrünkön, hogy az emberek egyre kevesebbet vásárolnak – vélekedett Mikló Péter. 
A tejtermékek különbözőségének és minőségének kiemelése, valamint a vásárlók figyelmének felhívása a ter­mékek eredetére fontos lépés lehet a helyi termékek előnyben része­sítése és a hazai gazdálkodók támo­ga­tása érdekében. A vásárlóknak tu­­­da­tosabban kell választaniuk ter­mékeket, és meg kell érteniük, hogy a minőségi, hazai termékek vásárlása hozzájárul a vidéki közösségek és gazdák fenntarthatóságához, illetve fej­lődéséhez. Ehhez hasonló termékeket állít elő a Keresztúri tejgyár is, amelyeket több üzletlánc polcain is megtalálhatják az érdeklődők. 

– Az idén megkaptuk a Hegyvidéki termék védjegyet is. Azt tudom el­mondani a termékeinkről, hogy eredeti termékek, hagyományos íz­­­­világgal rendelkeznek, tartósí­tó­szer-mentesek, tehát igyekszünk minél jobban nélkülözni a tartó­sító­szert, ezért a termékeink garancia­ideje rövidebb. Sokszor azzal a váddal illetnek bennünket, hogy ter­mékeinknek tehéníze és -szaga van. Ez egy kicsit megmosolyogtató, de ha belegondolunk, ha a tej a tehéntől származik, akkor valami össze kell kösse a tehénnel. A feldolgozás során nagyon sokan elmennek olyan szintre, hogy annyira túlpasztőrözik, olyan magas hőfokon kezelik a tejet, hogy az ízvilágát, az élő kultúrát kiürítik belőle teljesen, amellett ízét, szagát, mindenét elvesztik. Például gondolok itt az UHT tejekre, amelyek tulajdonképpen tejből készülnek, de egy fehér folyadék marad a végére. Ezek azok, amik az utóbbi időben elkezdték uralni a piacot. Ha valaki betesz egy olcsóbb terméket, és arra átpártolnak, akkor egy másik termék kezd kiszorulni a palettáról, s egyre kevesebb figyelmet kap, idő­vel akár el is tűnhet. Ami tényleg szomorú, az, hogy addig, ameddig mi megvesszük a külföldi terméket, a készpénzt elviszik külföldre. A ha­zai gazdák, farmerek, vállalkozók vagy akár tejgyárak is, mint a miénk, elveszítik az egzisztenciájukat, a lét­jogosultságukat, s kezdenek meg­szűnni. Mikor csődbe megy egy gazda, vagy abbahagyja a termelést, vagy egy üzem megszűnik, ugyanaz a külföldi, akinek mi nagy boldogan odaadtuk a pénzünket, majd a saját pénzünkön visszajön, megvásárolja nemcsak a területeinket, hanem a gyá­rainkat is. Valahol elmondható, hogy olyan, akár egy mókuskerék. Támogatjuk a külföldi termelőket, akik ezáltal egy biztosabb és jöve­delmezőbb munkalehetőséget tud­nak felkínálni saját fiataljainknak, ami a hozzátartozóknak szomorú dolog, hiszen más országban foly­tatják gyerekeink az életüket. Fontos megértenünk, hogy a helyi termékek vásárlásával nemcsak a helyi gazdálkodókat támogatjuk, hanem azt is, hogy több munkalehetőséget építhessünk ki a jövő nemzedékének – tette hozzá Mikló.