A fejőberendezések, főként a magas szinten automatizáltak, beállítás szempontjából nem egyszerű berendezések. A fejőberendezés működési, beállítási hibái a fejt állomány tőgymegbetegedését okozzák. A szakemberek számítása szerint az állomány tőgyegészségügyi gondjait 16–45%-ban a gépi fejéssel és a fejéstechnológiával kapcsolatos tényezők okozzák. Jelentősnek találták a következő tényezők hatását: a fejőkészülékek száma, a vákuumszint és ingadozása, a szabályzószelepek működése, a vákuumvezetékek szűkületei, bonyolultsága, a megfelelő vákuumszint hiánya, a fejőgumi tisztasága és elhasználtsága, a pulzátorok hibái, a fejési műveletek, a levegő beszívása a kelyhek felrakásakor, levételekor, a vakfejés időtartama stb. A tőgypatogén kórokozók terjedésében a hirtelen vákuumingadozásnak tulajdonítanak nagy jelentőséget. A fejőberendezések, főként a magas szinten automatizáltak, beállítás szempontjából nem egyszerű berendezések. A fejőberendezés működési, beállítási hibái a fejt állomány tőgymegbetegedését okozzák. A szakemberek számítása szerint az állomány tőgyegészségügyi gondjait 16–45%-ban a gépi fejéssel és a fejéstechnológiával kapcsolatos tényezők okozzák. Jelentősnek találták a következő tényezők hatását: a fejőkészülékek száma, a vákuumszint és ingadozása, a szabályzószelepek működése, a vákuumvezetékek szűkületei, bonyolultsága, a megfelelő vákuumszint hiánya, a fejőgumi tisztasága és elhasználtsága, a pulzátorok hibái, a fejési műveletek, a levegő beszívása a kelyhek felrakásakor, levételekor, a vakfejés időtartama stb. A tőgypatogén kórokozók terjedésében a hirtelen vákuumingadozásnak tulajdonítanak nagy jelentőséget. Tudjuk, hogy a bimbóvég, a bimbó szöveti sérülése növeli a tőgygyulladásra való fogékonyságot, ezért kerülendő a szakszerűtlen gépi utófejés alkalmazása, a csökkentett vákuumos függesztés időtartama és a hibásan működő készüléklevevő használata. Ugyanezen okok miatt javasolt a fejőberendezések legalább évi kétszeri műszeres felülvizsgálata és a mérési eredmények írásos értékelése. Főként ide kapcsolódik az a követelmény is, hogy a fejőház maga is (állatforgalom, világítás, szellőzés, hőmérséklet, padozat stb.) biztosítson stresszt okozó ingerekben szegény fejési környezetet a tehenek és minél jobb munkafeltételeket a fejők számára. Igen fontos a pulzátorok megválasztása, beállítása, működési jellemzőik műszeres ellenőrzése, tisztítása, karbantartása. A névleges vákuumszintet a tejvezeték elhelyezkedésétől függően célszerű beállítani az ISO ajánlott értékeire. A tőgyből a tej kifolyása nagyobb vákuum esetén gyorsabb, ugyanakkor a tőgy szövetei a növekvő vákuum hatására egyre növekvő mértékben károsodnak. A vákuumszint megválasztása kom­promisszum a gyors fejés és a tőgy egészsége között. Általában nagyobb vákuumszint kell a felső tejvezetékes fejéskor, mivel a tej emelése külön energiát igényel. A tejmérők felszerelésével a vákuumszint csökkenhető. A legalacsonyabb vákuumszint az alsó tejvezetékes rendszereknél alkalmazható. Ha a fejések közötti időben (például reggeli és délutáni fejés között) a fejőberendezés részegységeit nem megfelelően tisztítják, a tejmaradványokban elszaporodó baktériumok a fejés során az egészséges tőgyeket megfertőzhetik. Az elszaporodó baktériumok egyébként a tej bakteriológiai minőségét is rontják. Ezért fontos a mosóautomaták megfelelő (lehetőleg a tisztítási és fertőtlenítési technológia, mikrobiológiai hatékonyságvizsgálatok alapján) beállítása úgy, hogy a mosás mind a négy tényezője (koncentráció, idő, hőmérséklet, mechanikus hatás) érvényesüljön. Mint már korábban láttuk, a használat során a fejőgumi mérete megnövekszik, és a gumi veszít rugalmasságából, felülete repedezetté válik. A fejőgumik általában kétezer tehén fejéséig, vagyis 400–600 üzemórán át használhatók. A fejőgumi élettartama függ annak igénybevételi jellegétől. Azokban a fejőállásokban, amelyekben naponta 20 órát fejnek, a csere havonta esedékes. Ahol a fejési idő napi fél óra, ott a fejőgumit a fejés, illetve az üzemóra alapján évekig használhatják. Ilyenkor a csere időpontja a gumi természetes elöregedésétől függ. Általában a gyári csereperiódus betartása javasolt. Ha a fejőgumi szájnyílásának átmérője 1,0–1,5 mm-rel nagyobb, mint használatba vételkor, le kell cserélni, ne használjuk tovább. Műszaki jellemzők A fejőberendezések műszaki jellemzőit a részegységek méretezésénél alkalmazott irányelvek, valamint a vonatkozó szabványok előírásainak betartása befolyásolja. A fejőberendezéshez a vákuumszivattyú szükséges teljesítményének számítási módszerét szabványok szabályozzák. Lényeges különbség van az európai és az USA-szabvány szerint épített fejőberendezések egyes paraméterei között. Néhány fontos jellemzőt az alábbi táblázatban foglaltunk össze. TÁBLÁZAT – Összehasonlító adatok az európai és az USA-szabvány szerint épített fejőberendezésekről: A fejlesztés irányai A fejőberendezések részegységeit folyamatos fejlesztés jellemzi. Ennek ellenére a fejőkészülék működési rendszere mintegy 30-40 éve alapvetően változatlan. Fejlesztéstechnikai szempontból a legnagyobb probléma az, hogy a tervezők által létrehozott gépek szimmetrikus alkotások, míg a tehénállományok tőgyalakulása közel sem az (a négy tőgynegyednél a fejési idő, a fejt tej mennyisége stb. eltérő). A fejőberendezések tervezésénél számolni kell azzal, hogy a tehénállományok tejleadási képessége (fejési sebessége) nő, a maximálisi fejési sebesség 6 liter/perc körül alakul, egyes egyedeknél 9 liter/perc érték is mérhető. A hazai állományok fejési sebessége is nőtt, az átlagos fejési sebesség azonban csak mintegy 3,8 liter percenként. A jövőben a fejési teljesítmény további növekedésével kell számolnunk, elsősorban a fejőházi fejőberendezéseknél. A termelékenységnél közrejátszik az adott fejőkészülék teljesítménye, de ennél lényegesebb a fejőberendezés formája, kialakítása és az automatizáltság mértéke. A beruházási hatékonyság növelésének legfontosabb forrása a fejési időtartam növekedése, vagyis egy-egy adott fejési helyen nagyobb számú állat kifejése. Ennek a konstrukciós vonzata csupán annyi, hogy igen megbízható, robusztus fejőberendezések szükségesek, melyek képesek folyamatosan napi 20-22 órát is működni anélkül, hogy meghibásodnának és az élő szervezetben kárt okoznának. Az automatizálás végső megoldása a fejőrobot. Az elektronikus állatazonosítás, a számítógépes termelésirányitás révén ennek alapvető gyakorlati (technikai) akadálya ma már nincs. A tehenek tejleadási képeségének a növekedését követve növelni kell a berendezések kollektorainak, vezetékeinek átmérőit. Ezért a tisztítás egyre nehezebb, hiszen a nagyobb keresztmetszetekben a kellő folyadékáramlási intenzitást jóval nehezebb elérni, de a sokféle automatikai elem is egy-egy nehezen tisztítható helyet (áramlási „zugot”) jelent. Emiatt gyakran többféle szivattyút is be kell építeni a rendszerbe. Az áramlási hiányosságok miatt megnövekedett a vegyszerek minősége iránti igény, növelni kell a vegyszerek koncentrációját és a tisztítás időtartamát. Ezek mindegyike önmagában is költségnövekedést eredményez. A fejlesztők figyelme az utóbbi időben egyre inkább a tisztítás hatékonyságának növelése irányába fordul el. Cél, hogy a tisztítási időt, a vegyszer koncentrációját, valamint a folyadék hőfokát az optimális mértékre csökkentsék. Környezeti problémák miatt a nagyobb mennyiségű szennyezett és vegyszeres tisztítófolyadék elhelyezése is egyre drágul. Forrás: SCHANDL JÓZSEF: Szarvasmarha­te­nyésztés. Mezőgazdasági Kiadó Budapest 1955. Dr. GUBA SÁNDOR: A szarvasmarha tenyésztése. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest 1985. Dr. TEFFLER JÓZSEF: A magyartarka tenyésztése. Magyartarka Tenyésztők Egyesülete. Bonyhád 2014. HOLLÓ ISTVÁN, SZABÓ FERENC: Szarvasmarhatenyésztés. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest 2016. MERÉNYI IMRE–SCHNEIDER FRIGYES: A tej és termelése, Gazda Kiadó 1999. DR. BABITS MIHÁLY: Szarvasmarha a kisgazdaságban, Mezőgazda Kiadó. Budapest 1984. DR. STEFFLER JÓZSEF: Tejtermelés szakszerűen, gondosan. A tehenész feladatai. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1989.

Dr. Suba Kálmán állattenyésztő mérnök, az MTA külső köztestületi tagja, falugazdász