Tavasszal különösen megszívlelendő tanács, hogy a méhésznek nem a naptárhoz, hanem a természethez kell alkalmazkodnia. Szélen a virágporos, középen a fias keretek. Az üres helyre kerülnek a zsemleszínű bővítőkeretek Fotó: Zöldi István A márciusi időjárás tükrében mire számíthatunk áprilisban? A méhcsaládok tisztulása rendben megtörtént. A rendelkezésre álló virágpor függvényében a fiasítás kiterjedése is elkezdődött. Március elején a természet 7-10 nappal előrébb járt a megszokottnál, míg a méhcsaládok akár két-három héttel is megelőzték a természetet. Gondoljunk csak bele: a megszokott az, ha a méhcsaládok tavaszi fejlődése március 10–15-én kezdődik, és a fiasítás ekkor kezd kiterjedni. Ehhez képest, hol tartottunk ebben az időpontban? Az ok egyszerű: a kedvező időjárás miatt a méhcsaládok képesek voltak kihasználni azokat a korai méhlegelőket, amelyeket egyébként alig. Május eleji akácra készüljünk Mi az esélye annak, hogy a természet tovább növeli előnyét? Az általános felmelegedés mellett megvan az esélye annak, hogy a tavaszi időszakban még bekövetkeznek tartósan hideg időszakok is. Az akác fagyásának veszélye jelentősen megnövekedett, ennek ellenére termelési céljainkat és stratégiánkat még mindig a legvalószínűbb forgatókönyv szerint tervezzük: május eleji akácvirágzásra készülünk. Ennek megfelelően fejlesztjük a méhcsaládokat és állítjuk be őket termelő erősségűre. Ez nagyon fontos azok számára, akik vándorlásra készülnek, a helyben méhészkedőknek viszont számolniuk kell azzal a kockázattal, hogy az erős családoknál fennáll a rajzás veszélye, mielőtt még elkezdődne a hordás. Ez térségünk esetében június eleje. Ha a körülmények megváltoznak, például fagykárt szenvedünk vagy jelentősen előbbre jön az akác várható virágzása, akkor – de csak akkor – változtatunk a stratégián. Az áttelelt családokon belül a nemzedékváltás megtörténtét szerencsés esetben észre se vesszük. Ugyanakkor előfordulhat, hogy a gyenge és/vagy beteg méhcsaládok nem érik meg a nemzedékváltást. Lehetséges az is, hogy a fiasítás megfelelően gyarapszik, majd egyik kezelés alkalmával arra leszünk figyelmesek, hogy az áttelelő nemzedék már eltűnt, de az új méhek még alig kezdenek kelni. A fészek bővítése A bővítés megkezdésével több munka kerül a méhész számára. Nagy mennyiségű lépet kell megmozgatni, de ugyanúgy folytatjuk a szirupos etetést és pótoljuk a lepényt is. Ha az eddigi tevékenység két-három napot vett igénybe hetente, akkor most számolhatunk négy-öttel. A bővítés mértékét és helyét a méhész a családok állapotának függvényében határozza meg. A munkálat gyors elvégzése érdekében, egyszerűen kaptárvassal széthúzzuk a lépeket a megszokott helyeken: az első és második keret között, valamint az utolsó és az utolsó előtti lépek között (ki hogy szokta, jobbról az első vagy balról, illetve elölről vagy hátulról). Ha vastagon méhekkel takartak a lépek és fiasítást tartalmaz a második és utolsó előtti lép, akkor a két közbe tegyük a két bővítőlépet, majd a kereteket összetoljuk. Egyszerűsítsünk és gyorsítsunk, amennyire csak lehetséges. Az, hogy milyen léppel bővítünk, lépkészletünk és logikánk függvénye. Ha a lépeket gondosan szétválogattuk, akkor érdemes először a szűz lépekkel bővítenünk, mert ilyenkor az anya bármit bepetéz. Majd amikor már a túlfejlődés lehetősége is felmerül, a zsemleszínű vagy sötétebb lépeket még mindig szívesen petézi az anya. Ha nem áll rendelkezésünkre más, a teljes időszak alatt bővíthetünk műléppel, mert a heti egy liter szirup a természetes hordással kiegészítve garantálja, hogy szépen építenek a méhek. A méhcsaládok kiegyenlítése

Műlépen építő méhek. Behelyezésük a hordástól és a család erősségétől is függ                  Fotó: Domján Levente

Amíg a fészket bővíteni tudjuk, nem okoz hátrányt a méhcsaládok eltérő erőssége. A kiegyenlítés ideje a nemzedékváltástól a termelőerősségre beállításig terjedjen. Ha túl korán végeznénk ezt a munkát, a donorcsaládokat túlságosan gyengítenénk, hiszen elvennénk tőlük az új nemzedék első egyedeit, így törést okoznánk a nemzedékváltásban. Amennyiben túl későn, az akácvirágzás előtti héten belül végezzük el a kiegyenlítést, akkor akácon még nem gyűjtőképes méhekkel erősítettünk. Így azonos nagyságú népesség mellett sem várható kiegyenlített termelés a méhállományunktól. Éppen ezért, bár a kiegyenlítésre optimálisan három hét áll rendelkezésünkre, a legkevesebb munkával akkor tudjuk elvégezni, amikor az állomány legerősebb része „akácéretté” válik. Ekkor ugyanis az erősebb rész fiasát visszacsökkentjük 2 léppel, természetesen a méhanya kikeresése után. A fias lépek közül azt vesszük el, amely karéjszerűen tartalmaz fedett fiast, de a lép közepén pete és álca található. Ez azért fontos, mert átviszünk dajkáló méheket is, de ha túl sok lenne a visszatájoló méh, akkor a kelő fiasításból órákon belül kikelnek annyian, hogy gondozni, fűteni tudják az áthelyezett lépet. A méhek kezelése során kerüljük a durva, hangos mozdulatokat, a lépek koppanását, ütődését stb. Ez azért fontos, mert amikor erősítjük a gyengébb családot, akkor a beadott lépen lévő méhek, ha nyugodtan viselkednek, lépükön maradva szorgosan tovább dolgoznak. Ha idegesen szaladgálnak és keresik a zavar okát, akkor átszaladnak a másik lépre, megtámadják egymást és új családjuk anyját. Ha kettő vagy több fiassal erősítjük a családot, akkor a meglévő fiasok mellé helyezünk egy üres lépet, majd azután következnek a beadott fiasítások. Így könnyen elkerülhető a gyors egyesítés minden kellemetlensége. A munkálat könnyebbségéért az erős családoktól elvett fiasításos kereteket, ha nem tudjuk azonnal új családhoz rakni, akkor ajánlott a többletfiasítást depóban gyűjteni, mindig párnával takarjuk. Ha olyan családot találunk, amelyiknek nincs elegendő fiasítása, akkor azt kiegészítjük a szükséges számúra. A depó nem más, mint közönséges kaptárfiók aljdeszkával, egy fóliával és párnával. Menekülőtérre és tetőre csak akkor van szükség, ha a megmaradt fiasítást másnapra eltároljuk. Fontos ebben az időszakban a szükséges kezelések elvégzése, hogy ne veszélyeztessük a későbbi áruméz minőségét, valamint a családok évközi túlfertőzöttségét.

Zöldi István csíkszéki mézlovag, Hargita Megyei Méhészegyesület