Folytatjuk a szarvasmarha tenyésztéséről szóló sorozatunkat, amelyben a fejőberendezés részegységeiről tudhatunk meg fontos információkat. Egy gazdaságban, ahol fejősteheneket tartanak, mára elengedhetetlen a fejőberendezés. Novemberi cikkünkben bizonyos egységeiről számolunk be, hisz ahhoz, hogy megfelelőképp tisztítsuk és használjuk, ismernünk kell a felépítését. A tej, a vákuum és a levegő szállítására külömböző gumi- és műanyag tömlőket alkalmaznak. Ezek és egyéb más gumi alkatrészek használat közben berepedeznek, a csatlakozó részek kitágulnak, ilyenkor pedig ki kell cserélni őket. A cserére csak az eredetivel azonos átmérőjű és hosszúságú tömlők alkalmasak. A tej habosodásának megakadályozására különböző egységeket szerelnek be, illetve a tejelszívó cső kivezetőcsonkjának helyváltoztatásával próbálnak védekezni. Az új tejtömlők már úgy vannak kialakítva, hogy középen a tejcsövet, kétoldalt a pulzálótömlőket helyezik el, és folyamatosan kapcsolódnak a tejtömlő két széléhez (trixi tömlők). Ezzel megvalósul a tömlők pontos illesztése, ami nagyon fontos az optimális fejésteljesítmény eléréséhez. Az ilyen tömlők és a pulzátortömlő közé nem tudja betenni a csülkét a tehén, ezzel nagymértékben csökken a kehelylecsúszások száma. A tej- és vákuumtömlőket színes csíkkal jelölve különböztetik meg. A jó minőségű tejtömlők ellenállnak a tejzsír, az időjárás, valamint a mosószerek hatásainak. Belőlük nem old ki a tej káros maradékanyagot. A tejáramlás folyamatos nyomon követésére átlátszó tejtömlőket is gyártanak. A tejvezetékek feladata a tej elszállítása a tejleválasztóba, illetve a tejházba. A tejvezetéket úgy kell megtervezni és kiépíteni, hogy bennük a tej áramlása akadálymentesen történjen. A tejvezeték a legnagyobb fejési állati terhelés során is csak egyharmad részben telítődhet tejjel. A rozsdamentes acélcsövek csatlakozását lehetőleg hegesztéssel kell megoldani, mert az egyéb csatlakozások, mint a hollander, tisztán tartása nehezebb. Hegesztett csöveket alkalmazva a tej mikrobiológiai minősége gyakran ugrásszerűen javul. Csatlakozások, úgynevezett hollanderek alkalmazásakor ezeket lehetőleg naponta, tisztítási munka részeként szét kell szedni, kézzel el kell mosni, a sérült tömítéseket ki kell cserélni. Ha erre naponta nem kerülhet sor, tisztításkor a csatlakozókat meg kell lazítani, hogy a mosófolyadék mögéjük is behatolhasson. Ha ezt elmulasztjuk, főleg a nyári hónapokban, a termelt tej összcsíraszáma jelentősen megnövekedhet. [caption id="attachment_136228" align="alignnone" width="1707"] Hatékony és praktikus megoldás a fejőberendezés[/caption] A tejelválasztók feladata a tej és a tejszállító levegő különválasztása. Alapvetően kétféle típust különböztetünk meg: zsilipes (szelepes) és szivattyús. A zsilipes tejelválasztó működését az úgynevezett erősítőpulzátorok teszik lehetővé. A tejelválasztó edényben a tej ki- és beáramlását az említett pulzátor működése biztosítja. A szivattyús tejelválasztó alkalmazása esetén a leválasztóedénybe beérkező tejbe érzékelőelektródákat építenek be a tej szintjének mérésére. Innen egy centrifugálszivattyú szívja ki a tejet és továbbítja a hűtőrendszerbe. A tej visszaáramlását a szivattyú előtt vagy mögött beépített visszacsapó szelep akadályozza meg. A szivattyús tejelválasztást tartják ma korszerűbbnek. A tejvezetékes fejőberendezéseknél és a fejőállásoknál a tejelválasztások és a vákuumhálózat közé úgynevezett biztonsági folyadékleválasztót is elhelyeznek. Feladata megakadályozni azt, hogy hiba esetén a tej a vákuumhálózatba, illetve a vákuumszivattyúba kerüljön. Megfelelő szerelés esetén a biztonsági folyadékleválasztóban megvalósítható a tejben levő gázok eltávolítása, vagyis a tej szellőztetése is. A fejőberendezésekben a vákuumot a vákuumszivattyú hozza létre. A vákuumértéket a szabályzószelepek tartják megfelelő értékek között. A vákuum a tej nyerésére, szállítására szolgál, illetve bizonyos mechanikai műveletek végezhetők vele. A vákuumszivattyú teljesítményének elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy ezeket a feladatokat ellássa, sőt fedezzen bizonyos tartalékokat is. Csak megfelelő vákuumkapacitás mellett képzelhető el az extra minőségű tej termelése, nagy fejési teljesítmény, megfelelő tőgyegészségi állapot és hatékonyan végzett tisztítási és fertőtlenítési munka. A vákuumszivattyúk teljesítménye széles skálán változik, egyes berendezések elérik a 2500 liter/perc kapacitást. Ennél nagyobb igény esetén lehetőség van csoportos elhelyezésükre is. Három típust különböztetünk meg: dugattyúst, rotációst és vízgyűrűst. Ma általában csak a két utóbbit alkalmazzák. A vízgyűrűs szivattyúk kis zajjal, környezetbarát módon üzemelnek. Az úgynevezett flomax típusú vákuumszivattyú olyan centrifugális vízgyűrűs szivattyú, amely lapátkerékkel forgatja a vizet a szivattyúházban. A forgólapátok excentrikusan helyezkednek el. A centrifugálás hatására a víz egyenletesen szétterül a ház belső falán, így hozva létre a vízgyűrűt. Az excentrikus lapátelhelyezés következtében a folyamatosan csökkenő, illetve növekvő kamrák képezik a vákuumot, állandó légáramot. A szivattyúház és a lapátok mechanikusan nem érintkeznek, a tömítést a forgó vízgyűrű képezi. Ennek következtében súrlódás, kopás sem lép fel. A megfelelő vákuumkapacitás biztosítása mellett a fejőberendezéseknél a vákuumszint szabályozása a legfontosabb feladat. A mai korszerű, úgynevezett szervoszabályozási rendszerek nagy pontossággal végzik ezt a feladatot. A rendszer egy érzékelő- és egy szabályzóegységből áll. Az érzékelő megállapítja az aktuális vákuumszintet, és működésbe hozza a szabályzót a kívánatos érték beállítására. A beépített vákuummérő óra a rendszerben lévő vákuumszint kijelzésére szolgál.

Dr. Suba Kálmán

állattenyésztő mérnök, falugazdász, Székely Gazdaszervezetek Egyesülete