Mint ismeretes, a tenyésztésre szánt borjakat körülbelül nyolc­-tíz hetes koruk táján választjuk el.  A borjak elválasztása nem megy olyan nehezen, és általában azt sem sínylik meg olyan nagyon, mint a malacok vagy akár a csikók. Mindemellett, különösen ősszel és télen, egyes gazdaságokban a borjak az elválasztás utáni hetekben kornyadoznak. Nem esznek olyan jó étvággyal, tömeggyarapodásuk lassul, sok esetben pedig úgy lefogynak, hogy kisebbek lesznek, mint elválasztáskor. Ezt a jelenséget nevezzük elválasztási krízisnek, ami olyan gazdaságokban fordul elő, ahol a borjak elválasztásának előkészítésére nem fordítanak kellő gondot és odafigyelést.
Az elválasztási krízis megelőzésé­nek legfontosabb feltétele, hogy a borjakat idejében hozzászoktassuk a megfelelő takarmányozáshoz: télen szénához, sarjúhoz, lucernához és abrakhoz, majd később, nyolc hónapos koruk után erjesztett takarmányokhoz is. Nyáron pedig a legelőhöz és a kaszált zöldtakarmányhoz. A takarmányhoz való szoktatást már 10-14 napos korban megkezdjük. Héthetes koruktól kezd­ve a borjak tejadagját fokozatosan csökkentjük, és a növényi eredetű takarmányok mennyiségét növeljük. Az elválasztás előtti hetekben a bor­júnak már legnagyobbrészt azokat a takarmányokat kell fogyasztania, amelyeket az elválasztás után kap.
Az elválasztás utáni első hónapban az üszőknek és bikaborjaknak ugyanazokat a takarmányokat adjuk, amelyeket azelőtt is fogyasztottak, de ha lehetőség van rá, akkor még jobb minőségűeket. 
A fejadagot úgy állítjuk össze, hogy még változatosabb legyen, minél többféle takarmányból álljon, mert ezál­tal jobb étvággyal fogyasztják majd. Nagyon fontos, hogy az elválasztás utáni időszakban a növendékek minél többet mozogjanak, ezáltal nő az étvágyuk, és a szervezetük is jobban értékesíti a takarmányokat.
Ebben az időszakban jó, ha a növendékeknek állandóan van vi­zük, vagy ha ez nem lehetséges, naponta négyszer-ötször itassuk meg őket. Az üszők elválasztás utáni takarmányozásának tervezésekor fi­gye­­lembe kell vennünk a fajtáját, a szükséges napi súlygyarapodást és az életkort is. Minél nagyobb az előírt napi súlygyarapodás, és minél nagyobb testű fajtához tartoznak, annál nagyobbaknak kell lenniük a napi fejadagoknak.

Nagy István Csongor állattenyésztési mérnök, falugazdász, Székely Gazdaszervezetek Egyesülete