Aktív sertéspestisgócpontot fedeztek fel Hargita megyében, Szentábrahámon. A gócpont kioltásán már dolgoznak, negyvenöt napnak kell eltelnie ahhoz, hogy egy gócpont inaktívvá váljon, melyből cikkünk készítésekor már eltelt harminc.
– Szentábrahámon fedeztük fel a gócpontot, és még mindig folynak a fertőtlenítések, illetve az állományok vizsgálata. A vaddisznók is veszélyben vannak, hordozzák a betegséget, még mindig jönnek ki pozitív egyedek, épp ezért szervezünk hivatalos vadászatokat is. Nagyon fontos, hogy a gazdák hivatalos forrásból vásárolják állataikat, és abban az esetben, ha beteg vagy elpusztult állatot látnak, azonnal értesítsék az állatorvost – mondta el lapunknak István Róbert, a Hargita Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Igazgatóság vezetője.
Fontos, hogy időben észleljük a betegséget, ne tévesszük össze más fertőzések tüneteivel, illetve bizonyos előírásokat betartsunk, amellyel csökkentjük annak a valószínűségét, hogy saját gazdaságunkat is megtizedelje az afrikai sertéspestis.

Emberre nem veszélyes

A betegség nem gyógyítható, és az állatok védőoltására engedélyezett, hatékony oltóanyag sem áll az állatorvosok rendelkezésére. Az afrikai sertéspestis vírusa iránt a sertés és a vaddisznó minden életkorban fogékony, és a megbetegedett állatok szinte kivétel nélkül elpusztulnak. A vírus emberre nem veszélyes, illetve más állatokra sem, ezért közegészségügyi jelentősége nincs, de a felelőtlen emberi magatartásnak a betegség terjesztésében döntő szerepe lehet. Egy helyi állatorvos azt tanácsolja minden gazdának, hogy ne járják a szomszédok és rokonok gazdaságát, ha az istállóban járnak, a ruhát, amiben voltak, vessék le, és utána fertőtlenítsenek. Nagyon könnyen a vírus hordozói lehetünk, és akár olyan takarmánnyal is bevihető a gazdaságba, amelyet olyan helyről takarítottak be, ahol nagy valószínűséggel fertőzött vaddisznók jártak.
A fertőzött állományokat és a velük kapcsolatba került valamennyi sertést le kell ölni, az állathullákat a fertőzés terjedését kizáró módon ártalmatlanítani kell, a felszámolt sertésállományok tartási helyét pedig mindenképp fertőtleníteni kell. Így van esélye annak, hogy megállíthassák a további fertőződést. Az afrikai sertéspestist nemcsak az élő sertések, hanem a sertéshús és a sertéshúsból készült félkész és késztermékek is ugyanúgy tovább hordozhatják.

Az afrikai sertéspestis tünetei, formái 

A betegséget tekintve kétféle típusról beszélhetünk: a klasszikus sertéspestisről, illetve az afrikai sertéspestisről, amely sokkal agresszívebb formája ennek a betegségnek, mind tüneti, mind fertőzőképesség szempontjából. Az afrikai sertéspestis kórokozója vírusrendszertani értelemben az Asfarviridae család Asfivirus nemzetségébe tartozó DNS-vírus, amely a külső környezeti hatásokkal szemben rendkívül ellenálló. Négy lefutási formája van: szupraakut, akut, szubakut és krónikus. A szupraakut formája nagyon gyors lefolyású, ami viszonylag ritkán fordul elő környékünkön. A sertésnek akár 42 fokos hőmérséklete is lehet, viszont a normálistól nem tér el a viselkedése, a külső tüneteknek sincs elegendő idejük kialakulni. Rángógörcsöt kaphat az állat, ezt szapora légzés követi, és pár órán belül el is pusztul. A betegség akut formájának két-három napos lefolyási ideje van, magas láz jelentkezik, és az állat nem kezd enni. Egyre rosszabb lesz a közérzete, legtöbb esetben a szemtájékon és szemnyálkahártyán különböző bevérzéses tünet alakulhat ki. Habzani kezd a szája, hasmenés vagy székrekedés, illetve véres folyás is jelentkezhet. Testszerte bevérzések figyelhetők meg a bőrön, különösen a füleken, a has alján, a lábakon és a combokon, valamint a bőr vöröseslilás elszíneződése.
A szubakut forma esetében is hasonlóak a tünetek, de a lefolyási idejük sokkal lassabb. Ebben az esetben a vemhes kocák már vetélnek, több tünet megjelenésére is van idő. A betegség krónikus formája csak olyan országokban jelentkezik, ahol ez már egy hosszú lefolyású betegség, és rég jelen van a környéken.
Fontos megjegyezni, hogy az afrikai sertéspestissel diagnosztizált állat húsa fogyasztható, viszont a belső szerveken is ugyanúgy megjelennek azok a bevérzéses tünetek, mint az állat külsején.