tiszta égbolt
kevés felhő
szórványos felhőzet
(Test)nevelők
Véget ért egy igencsak hosszúra sikerült riportsorozat, melyben olvasóink Hargita megyei testnevelő tanárok életét és munkásságát ismerhették meg. Nem terveztem sorozatnak, legalábbis az első cikk, melyet általános iskolás éveim testnevelő tanárjával, Portik Helgával készítettem, nem annak indult. Ezért némi bocsánattal is tartozom neki, mert akkor az irány még nem volt tisztán látható, de éppen ebben rejlik ama úttörő írás különlegessége. Még nem volt bennem a sorozatra irányuló törekvés, csupán megtudni, bemutatni szerettem volna, milyen is falusi környezetben testnevelést oktatni. A cikk megjelenésének másnapján – ma napra pontosan egy éve – Kopacz Gyula sportszerkesztő, kollégám és barátom azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy nem folytatnám-e és terjeszteném ki megyei szintű sorozattá.
A választ sejthetik, az eredmény ötven testnevelős riport kereken, benne ötvenegy bemutatott aktív vagy egykoron aktív testnevelő. Gyakorlatilag egy éven át minden hétfőn a megye minden pontjáról igyekeztünk közelebb hozni olvasóinkhoz egy-egy oktatót, aki elsősorban – gondolnánk – a diákok testi, fizikai erőnlétéért felel, pedig nem csak. Munkásságuk generációkat érint, mint ahogy kihat arra is, milyen kapcsolatban maradnak a sporttal ezek a nemzedékek. A testnevelők szerepe ezen a téren kétségkívül óriási.
Bevallom, az elmúlt évben számtalanszor fenyegette a sorozatot az a lehetőség, hogy időnap előtt megszakad, véget ér, hiszen voltak, akik nem vállalták, volt, akihez én nem értem el – ezért utólag is elnézést kérek –, azonban remélem, hogy aki vállalta, nem bánta meg. Köszönöm nekik. A riportsorozat éves terjedelme nem volt tudatos, lehetett volna hosszabb, de rövidebb is. A teljességre törekedtem, időnként láncreakció-szerűen, hétről hétre volt testnevelő, ugyanis egymást ajánlották a kollégák. Voltak azonban nehezebb időszakok is, de az utolsó utáni pillanatban mindig sikerült a megfelelő személyt megtalálni.
Az elmúlt évben a testnevelő tanárokat bemutató sorozattal gyakorlatilag a szakmai fejlődésem is párhuzamosan haladt, elmélyülhettem az interjú műfajában, hivatásukat lelkesen teljesítő emberekkel ismerkedhettem meg Sóvidéktől Udvarhelyen át egészen Gyergyóig, Hévíz, Alcsík és Felcsík, de akár a Gyimesek sporttanáraival is. Kapcsolatot építhettem, mindemellett saját egyéni utamon is gyarapodhattam, tapasztalatokat gyűjthettem.
Nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy megyénk sportolói egészen biztosan megfordultak a sorozatban bemutatott testnevelők valamelyikének kezei között, akik már a jövő sportolóit tanítják valamelyik iskolában. A sorozatban bemutatott testnevelők, ha személyiségüket tekintve különböznek is, egyvalami egészen biztosan összeköti őket. Mindnyájan a sport elkötelezettjei. Sporttal kelnek, fekszenek, diákjaikba és saját gyerekeikbe is a sport szeretetét igyekeznek elültetni. A sport vagy egyáltalán a mozgás „az élet alapja”.
Hogyha most köszönetet kellene mondanom, a lista hosszú lenne. Kicsit mindenkinek köszönettel tartozom a sorozat sikeréért. Mert igen, a kritikáktól és pozitív visszajelzésektől függetlenül – volt egyik is, másik is, és ez így természetes – sikernek könyvelem el. Vitathatatlan az is, hogy egyedül nem ment volna, és a sorozat nélkül én is szegényebb lennék, ha mással nem is, azzal az 51 személlyel, akiket megismerhettem.
Viszont illik kiemelni azokat az embereket, akik figyelték személyi, szakmai fejlődésemet és mindemellett időnként segítettek újabb testnevelőkkel felvenni a kapcsolatot, amikor a sorozat kifulladni látszott. Ezen személyek közül kettő nevét mostani jegyzetem során már említettem, a többi az én titkom, de egy szó, mint száz, köszönöm szépen mindenkinek!
Vlaicu Lajos
.jpg)
