A 99 évet élt Lilienthal Andor (1911–2010) a sakk legidősebb nagymestere volt, aki Wilhelm Steinitz kivételével találkozott, és játszott minden hivatalos sakkvilágbajnokkal. Szülei magyar zsidók, édesanyja operaénekesnő, apja pedig elektroműszerész és autóversenyző volt. Moszkvai születése annak köszönhető, hogy édesanyja éppen ott lépett fel. Kétéves korában Budapestre hozták, szülei hamar elváltak, ezért nehéz gyerekkort élt át, amit tovább súlyosbított paralízise, emiatt jobb lábára egész életében bicegett. 1985-ben kiadott Életem a sakk című könyvében így ír a kezdetekről: „Elindultam minden úton, nincstelenül, ahogy lehetett, ahogy egy szegény sorsú gyerek tudott a húszas évek Magyarországában. Édesanyám a menhelyre küldött, hogy ne éhezzek, onnan meg elszöktem haza, egy kis melegségért, anyai szeretetért. És később is mindig szöktem, amikor már nagyobbacska voltam, akkor is. Nemcsak az éhség hajtott, hanem az is, hogy üres volt a zsebem. Amikor megszerettem a sakkot, megtanulásáért odaadtam volna még az utolsó filléremet is. Később már azért játszottam, mert – ahogy mondogattuk mi, ifjak – kellett a guba. Szendvicsre és tejeskávéra. Kávéházról kávéházra jártam, egyik napról a másikra a sakkért és a sakkból éltem. Amikor édesanyám halálával eltávozott életemből az egyetlen ember, aki szeretettel gondoskodott rólam, nyakamba vettem a világot. Akkoriban tizennyolc éves sem voltam, s már nem tartoztam senkihez. Talán ezért lettem 1929 őszétől 1935 tavaszáig a sakkvilág vándora. 1935. január 1-én a hastingsi torna 5. fordulójában José Raúl Capablanca ex­vi­lág­bajnokot vezéráldozat­tal győzte le, ellenfele 19…Ve4?? lépéséről így vélekedett: „Őszintén szólva, nagyon hálás vagyok Capablancának e lépésért! Hosszú évek múltak el azóta, amióta ezt a játszmát játszottuk, mégis akárhová mentem előadói körútra a Szovjetunióba és másutt, mindenütt kérték a sakkozók, a szurkolók, hogy mutassam be, hogyan áldoztam vezért a nagy kubai sakkozónak.”

Lilienthal – Capablanca
Nimzóindiai védelem

1.d4 Hf6 2.c4 e6 3.Hc3 Fb4 4.a3 Fc3+ 5.bc3 (Sämisch-változat) b6 6.f3 d5 7.Fg5 h6 8.Fh4 Fa6 9.e4 (Aljechin alkalmazta először ezt a gyalogáldozatot, ugyancsak Hastingsben, egy évvel e játszma előtt) Fc4 10.Fc4 dc4 11.Va4+ Vd7 12.Vc4 Vc6 13.Vd3 Hbd7 14.He2 Bd8 15.0-0 a5 16.Vc2 Vc4 (olykor a vezér is jó torlaszoló figura) 17.f4 Bc8 18.f5 e5 19.de5 Ve4?? (19…He5 20.Hf4 Vc6 kellett. Most vezéráldozat következik, lásd az ábrát) 20.ef6!! Vc2 21.fg7 Bg8 22.Hd4 Ve4 (ilyen lépést nem tesz könnyű szívvel az ember, de más nem segít, 22…Va4 után 23.Bae1+ He5 24.Be5+ Kd7 25.Bd5+ Ke8 26.Be1 matt, 22…Vc3 után 23.Bae1+ He5 24.Be5+ Kd7 25.Be7+ Kd8 26.Bf7+ Ke8 27.Be7+ Kd8 28.He6 matt, 27…Kd6 után pedig 28.Hb5 sakk-sekk jöhet) 23.Bae1 Hc5 24.Be4+ He4 25.Be1 Bg7 26.Be4+ Kd7, és sötét egyidejűleg feladta (1–0), hiszen 27.Be7+ Kd6 28.f6 Bh7 29.Fg3+ Kd5 30.Fc7 Kc4 31.Hf5 Kc3 32.Hd6 Bf8 33.Fb6 után állása reménytelen.