Tanulóévnek szánták, ám a vártnál is jobban zárta a 2021-es szezont a Teslovan Adrian és Cseh Vajk Imre ralipáros. A nyílt országos bajnokságot a harmadik, az összetett FIA kategóriát a negyedik helyen zárták a csíkiak, és megnyerték az RC2N géposztály pontvadászatát. Hab a tortán, hogy a fenti eredményekkel azonos helyezést értek el az országos aszfalt-ralibajnokságban is, így a csíkiak két első, két harmadik és két negyedik helyet söpörtek be tavaly. – A 2021-es szezon elején azt mondtad, tanulóév előtt álltok, szokni szeretnétek az új versenygépet, ehhez képest az év egyik meglepetését okozva lettetek géposztálybajnokok két kategóriában is. Mennyire értékeled sikeresnek az idei évet? – Az eredmények számunkra is meglepők voltak. Nagyon sokat dolgoztunk azért, hogy az évet bajnokként zárjuk, minden versenyt nagyon komolyan vettünk minden szempontból. Nagyon elégedett vagyok teljesítményünkkel, azt hiszem, a pályafutásom legjobb évén vagyok túl. – Nehéz volt a váltás a Citroënről a Mitsubishire? – Nem volt nehéz a váltás. A Citroën DS3 R3T egy gyári versenygép, amit a Citroën Racing épített, az autó az évek során megkapott minden fejlesztést, így 2020-ban már Citroën DS3 R3T Max néven szerepelt. A Mitsubishi Lancer EVO 10 autónkat egy erre szakosodott cég építette homológ versenygéppé, amellyel korábban Keleti Edwin és Juhos Zoltán is több szezont teljesített a román bajnokságban, 2018-ban egy német csapathoz került, mentek vele német, luxemburgi, Baleár-szigeteki bajnoki futamokon, de 2019-ben világbajnoki futamon is rajthoz állt vele akkori tulajdonosa. A 2020-as bajnokság zárása után döntöttünk a váltásról, ekkor vásároltuk meg a Mitsubishit. A Citroënhez képest kissé nőttek a féktávok a Mitsubishivel, utóbbi autó hosszabb, más íveken fordul, viszont az erőforrás sokkal nagyobb nyomatékát is meg kellett szoknunk. – Aszfalt vagy murva? Melyik volt a kedvenc útfelületed a Mitsubishivel? – Nem vagyok nagy aszfaltrali-rajongó, de a Mitsubishivel nagyon tetszettek az aszfalt utas ralik is. Viszont a murvaversenyek szenzációsak a Mitsubishivel. – Melyik volt az a rali, amelyikre elégtétellel emlékszel vissza? Miért? – Egyértelműen a Hargita Rali, ahol összetettben a második helyen zártunk. Majd a Bákó Ralin szintén összetettben a harmadik helyen végeztünk. És a Nagyszeben Rali, ahol szintén nagyon jól autóztunk. – Melyik volt az a rali, amelyikre nem szívesen emlékszel vissza? – A Iași Rali. Egy verseny, amit sosem fogunk elfelejteni Adrian Răspopa tragikus kimenetelű balesete miatt. Adrian Răspopa, nemcsak egy versenytársam, egykori csapattársam, hanem barátom volt, éveken keresztül egymás ellen harcoltunk az elsőkerék-meghajtású autók kategóriájának bajnoki címéért. A rajtlistán éppen Adrian mögött szerepeltünk, nekünk kellett volna indulnunk utána azon a végzetes szakaszon is. Ám az autónk erőforrásának turbókompresszora meghibásodott, mi pedig feladtuk a viadalt és terveztük, hogy másnap újra indulunk bevállalva az időbüntetést. Erre már nem került sor, a baleset miatt törölték a Iași Ralit. Ez a verseny érzelmileg egy rémálom volt minden résztvevőnek, legyen az szervező, sportbíró, pilóta, navigátor vagy szerelő. – Szerinted melyik volt az idény legjobb versenye rendezés, pályák szempontjából? – Versenyzőként úgy értékelem, hogy a Máramaros, a Bucovina és az Argeș Rali szervezése volt a legjobb az aszfaltviadalok közül. A Nagyszeben Rali továbbra is a legnehezebb murvás versenye a bajnokságnak, a pályák felülete nagyon kemény, köves, egyszóval durva, autónak, pilótának, navigátornak, mindenkinek megerőltető. És sok munkát tud adni a szerelőcsapatnak. Egyébként nagyon tetszett a Bucovina Rali, igaz, hogy a verseny előtt már bajnokok voltunk, és nem abban a ritmusban autóztunk, mint korábban, de a szelektívek nagyon jók, és nagyon szép környezetben alakította ki a szervező. – A Hargita Ralin melyik gyors tetszett a legjobban? És melyik nem, ha volt egyáltalán ilyen? – A tavalyi Hargita Ralin a szervező úgy döntött, hogy a hosszú Bucsin szelektívet két rövid gyorsra osztja. A hosszú Bucsint is szerettem nagyon, a két rövid szakasz is tetszett. Viszont a Lövéte szakasz számomra csalódás volt a Kalibáskő irányából. Nem lehetett már olyan ritmusban autózni a szakaszon, mint Lövéte irányából, nem hiszem, hogy jó ötlet volt ezt a szelektívet megfordítani. – Mi volt a legviccesebb pillanat, amit navigátoroddal éltetek át a szezon alatt? – A nagyszebeni harmadik helyünk. A szuperszpeciált teljesítve tudtuk, hogy az összetett ötödik helyén állunk, hátrányunk nem volt nagy az előttünk állókkal szemben, de javításra már nem volt lehetőségünk. Azonban adminisztratív hibát vétett Dan Gârtofan és Adrian Răspopa, gyakorlatilag navigátoraik elszámolták magukat, így mire mi a szervizparkba beértünk, dobogós helyen álltunk. Erre lehet azt mondani, ha jókor vagy jó helyen sikert érhetsz el. – Kit tartasz az elmúlt év legjobb pilótájának és navigátornak? – Pilótaként Sebastian Barbu, navigátorként Bogdan Iancu volt szerintem az év legjobbja. Természetesen, ha nem számolunk a Simone Tempestini – Sergiu Itu alkotta párossal, akik mintha egy más dimenzióban autóznának a mezőnyhöz képest, annyira jók. – Melyek a tervek a 2022-es évre? – Egy újabb váltásra készülünk, egy, a raliban felső kategóriás versenygéppel akarunk nekivágni a szezonnak. De egyelőre a költségvetésünk összeállítására összpontosítunk. Az elmúlt évben partnerünk volt az UniCredit Leasing, a Generali, a Borszék Ásványvíz, a Cipi, a Hofigal, a Defi, az Interflon, a Set Prod-Com, a Star Lubricants, a Rotte Group, az Omega Motorsport, míg a kiemlet médiatámogatók között volt a Hargita Népe napilap is. Reméljük, hogy partnereink is elégedettek voltak az együttműködéssel, és idén is mellettünk állnak majd. – A Teslovan családban van még autóversenyző. Volt befolyásod Alexandra döntésében? – Nem erőltettem, nem vittem sem kartingozni, sem más motorsportra, hanem ő döntött így. Egy napon odajött hozzám és azt mondta, meg akar tanulni vezetni, szeretne versenyezni. Innen indult Alexandra autósportos pályafutása. Igaz, másfél évnyi edzés után nevezett az első versenyére, de azt sikerrel is zárta: kategóriájában az első lett. 2018-ban a Szuper Szlalom bajnokságban megnyerte a junior kategóriát, egy évvel később a második lett, 2020-ban a Time Attack bajnokságot a juniorok között harmadikként zárta. A tavalyi év egy átmeneti szezon volt Alexandra számára, hiszen nyolcadik osztályt zárt és vizsgái voltak, ennek ellenére három pontvadászatban is elindult, de inkább a tapasztalatszerzés volt a cél. A szlalombajnokságban a lányok között a harmadik helyen zárt úgy, hogy nem indult minden futamon, illetve a Time Attack pontvadászatban a Pocket Rocket kategóriában tizenegy fiúval harcolt a pontokért és negyedik lett. Eredményei biztatók, aminek az egész család örül. – Tavaly egy lelkes csapattal egy új projektet indítottatok el: a Harghita Hill Climb Challenge-t. Milyennek értékeled mint szervező ezt a versenyt? – A Harghita Hill Climb Challenge egy olyan projekt, ami igazából már régen felmerült, de tavaly valósult meg. Egy olyan csapat dolgozott a tavaly és dolgozik az idei versenyen, akik egyrészt szívből szeretik az autósportot, másrészt van tapasztalatuk ebben a sportágban valamilyen minőségben: van, aki sportbíró, van újságíró, ralipilóta és navigátor, hegyiversenyző, profi ralifotós, PR-os, szerelő. Szóval egy nagyon lelkes gárdáról beszélhetünk, akik tavaly két és fél hónap alatt hoztak össze egy olyan versenyt, ami a sportágon belül pozitív visszhangot váltott ki, egyesek szerint etalon lettünk a hegyibajnokságban. De a sikeres versenyhez kellett a csíkszeredai és megyei önkormányzat vezetőségének segítsége, hozzáállása is. A Harghita Hill Climb Challenge idén is Ritner Béla Emlékverseny lesz, a szervezést már tavaly ősszel elkezdtük, és reméljük, hogy legalább akkorra sikere lesz a viadalnak, mint az elmúlt évben. – A Harghita Hill Climb Challenge egy hosszú távú terv... – Tavaly, amikor először felmerült a verseny szervezése, már akkor kitűztünk egy célt, ami elsőre meredeknek tűnhetett még azoknak a csapattagoknak is, akikkel együtt indítottuk útra a Harghita Hill Climb Challenge-et. Egyértelmű, hogy ki akarunk lépni a nemzetközi szin- térre, mi több, Európa-bajnoki futammá akarjuk tenni a hargitafürdői versenyt. Ám ahhoz, hogy Eb-futam legyen a Harghita Hill Climb Challenge, még néhány lépést meg kell tennünk, az elsőt megléptük tavaly, idén pedig szeretnénk továbbhaladni előre. De szükségünk van a helyi és megyei önkormányzat, a vállalkozói kör segítségére, hiszen erős partnerek nélkül nem lehet fejlődni, előrelépni semmilyen téren. Mi azon vagyunk, hogy Csíkszeredát, Hargitafürdőt és Hargita megyét feltegyük ne csak az ország, hanem Európa motorsport-térképére és a Harghita Hill Climb Challenge egy olyan verseny legyen, ami a környék hírnevét öregbíti, nem utolsósorban turisztikai célpont legyen.

Kopacz Gyula