A VSK Székelyudvarhely négy sportolója vett részt a múlt héten a Mont Blanc körüli Ultra Trail du Mont Blanc (UTMB) ultrafutóversenyen. A szovátai Fazakas Bíborka a 153 km-es és 10 ezer méter szintkülönbségű TDS kiírásán múlt hétfőn éjszaka azzal a céllal indult útnak, hogy az első öt között végezzen és 25 óra alatt teljesítse a távot. A szovátai ultrafutó szerdán reggel 30 óra 39 perces idővel futott be a célba, a teljes női mezőnyben ez a 16. helyre volt elég, a 40–44 évesek korcsoportjában viszont a második helyet jelentette.
Bíborka hétfőn érkezik haza Franciaországból, szombaton telefonon értük el, mint mondta, a versenyt követően kiélvezte a szép időt, szaladt még egy kicsit az Alpokban, megcsodálta a gyönyörű tájat, amire verseny közben, a mostoha időjárási körülmények között nem volt lehetősége. Mint mondta, az időjárás nem volt ideális, sok volt a sár, volt hó is, és vastagon is kellett öltözni.

– Viszont ha olyan meleg van, mint például most (szombaton – szerk. megj.), akkor lehet, hogy az rosszabb lett volna nekem. Nyilván a rossz idő lelassítja az embert, sokat kivesz belőle, látva az időjárási körülményeket már induláskor tudtam, hogy a 25 óra nem lesz meg, úgyhogy emiatt már nem is aggódtam

– magyarázta Bíborka.
A szovátai ultrafutó pihenés nélkül, egy huzamban teljesítette a távot, a 30 óra 39 perc alatt összesen alig 27 perc megállása volt a frissítőpontoknál, ahol három alkalommal az edzője is segédkezett a frissítésben. Megjegyezte, hogy talán kissé óvatosabb volt a kelleténél, de tapasztalat hiányában ez volt az okos döntés.

– Még soha nem voltam még ilyen magas terepen, nem tudtam mennyit bír el a testem. Nyilván, most már tudom, hogy mehettem volna bátrabban is, de sebaj, jövőre visszajövök, meglesz az a 25 óra.

Nehézségei csak az utolsó szakaszon voltak, akkor sem testileg, hanem fejben fáradt el, és a félelem is erőt vett rajta, négy órán keresztül már nem futott, csak sétált.

– Amikor láttam a sok szétesett, járni már nem tudó, bebugyolált embert, akiket éppen mentettek, elkezdtem félni, hogy mi lesz, ha elájulok? Ki fog megmenteni, hogyan hoznak le a hegyről?

Ezt a szakaszt leszámítva azonban jól alakultak a dolgok, végig tudta tartani magát az edzőjével elkészített tervhez, és fölöttébb élvezte a futás.

– Úgy voltam vele, hogy addig megyek, amíg a lábam bírja. Nyilván azért vigyáztam is rá. De összességében minden rendben volt, élveztem a futást, mondhatom úgy is, hogy mosolyogva futottam végig – összegzett Fazakas Bíborka.

A fiúk feladták

A Takács Szabolcs, Bartha Bálint és Nagy Sándor alkotta hármas a 300 km-es, 25 ezer méter szintemelkedésű, a legnagyobb kihívást jelentő PTL kiírásán próbálkozott. Kezdetben nem is volt gond, a csapat jól haladt az Alpokban, azonban az utolsó harmad kezdetén, 100 kilométerrel a cél előtt Nagy Sándor bokasérülés miatt kiszállt a csapatból. Ezzel még nem volt veszve semmi, a szabályok szerint a trióból legalább kettőnek kell célba érnie az értékelhető eredményért, azonban péntek hajnalban Takács Szabolcsnak is gondja akadt a lábával, ezt követően döntöttek úgy, hogy feladják.
Bár a célszalagot nem látták, a magashegyi körülmények között 92 óra alatt megtett 217 km és 17 ezer méteres pozitív szintkülönbség mindenképpen elismerést érdemel.