Az Oroszországban vasárnap este véget ért labdarúgó-világbajnokságot követően mind a győztes franciák, mind a horvátok örvendenek az elért eredménynek. A franciák érthető módon a világbajnoki címnek, míg a horvátok, hogy felülmúlták az 1998-as világbajnoki bronzérmet. [caption id="attachment_74018" align="aligncenter" width="1100"] Vereség ellenére ünneplő horvát szurkolók Zágrábban[/caption] Címlapjukon köszönték meg az oroszországi labdarúgó-világbajnokság döntőjében a Horvátország felett aratott győzelmet a válogatottnak tegnap a francia lapok, amelyek a sportteljesítmény méltatása mellett a sokszínű csapat sikerének szociális és politikai visszhangjaira is kitértek. A L’Équipe című sportlap címlapján a kupát magasba emelő játékosok láthatók „örök boldogság” felirattal. A konzervatív Le Figaro a francia himnusz, a La Marseillaise kezdő sorát idézte a címlapján: Ma diadal vár!, míg a baloldali Libération címlapján Még felirat olvasható. „Ritkán fér ennyi boldogság egy szóba. Világbajnokok (...) Ez a szó húsz év távlatából összekapcsolja 1998-at és 2018-at, azt a két évet, amikor Franciaország helyet foglalhat a labdarúgás történelmének nagy nemzetei között” – írta a L’Équipe. A Le Parisien című lap a 19 éves Kylian Mbappét ünnepelte, aki a világbajnokság nagy felfedezettje. Szinte valamennyi fővárosi és regionális lap is azt hangsúlyozta, hogy ez a válogatott hosszú idő után nemzeti összefogást eredményezett, miközben a sokszínű francia társadalmat tükrözi. A 23 játékos közül 14-en afrikai származásúak és ketten nem is Franciaországban születtek: Samuel Umtiti a kameruni Yaoundéban, Steve Mandanda pedig a kongói Kinshasában. A húsz évvel ezelőtti válogatott bevándorló származású tagjaival ellentétben ez a generáció azonban már nem azt emeli ki, hogy honnan származik, hanem büszkén és szokatlan módon vállalja francia identitását. A L’Alsace szerint tévedés lenne azt hinni, hogy Deschamps csapatát a francia társadalom inspirálta a győzelemre, hanem inkább az országnak kellene mostantól példát vennie a világbajnokairól, és a megszerzett második csillagnak útmutatóként kell szolgálnia az egész társadalom számára. „Büszkévé tettétek a nemzetet, veszítettetek, de bátor szívvel, és elnyertétek a világ szívét” – írta a Jutarnji List című horvát napilap. „A fájdalom gyorsan elszáll, az emlékek és a büszkeség napjai pedig örökké élnek” – tette még hozzá a lap. Ti vagytok a mi aranyunk – hirdette címlapján a Vecernji List című legolvasottabb horvát napilap, és arra biztatta a játékosokat, hogy legyenek büszkék arra, amit elértek, mert ők hősök, akik egyesítették a nemzetet, még ha csak a labdarúgó-világbajnokság idejére is. Horvátország történetének legnagyobb sportsikeréről van szó, hisz először jutott be a világbajnokság fináléjába a horvát labdarúgó-válogatott. Horvátország ezzel felülmúlta eddigi legjobb, 1998-ban elért harmadik helyét. A vásárnapi mérkőzésre az egész ország piros-fehér pepitába öltözött. Zágrábban 35 ezren nézték a meccset a Jellasics főtéren, az örömünnep pedig hajnali 4-ig tartott: a rendőrség beszámolója szerint egyetlen incidens nélkül zajlott le. De nemcsak Zágrábban ujjongott a tömeg, Dubrovnikban, Splitben, Zárában, Fiumében és Eszéken is a késő éjszakába nyúlt az ünneplés. HN-összeállítás