Balszerencsés melléfogások és utolsó pillanatban szertefoszló remények, de a jövőbe néző bizakodás egyfelől, a ,,hazai pálya” előnyeit kihasználva a vártnál jobb eredmények, de a továbbra is bizonytalan jövő másfelől – ezek azok a sarkalatos pontok, amelyek számomra jellemezték a kolozsvári egyéni Torna Európa-bajnokság múlt hét végi küzdelmeit. Akik követték az itt zajló eseményeket, azok biztosan már kitalálták, hogy fenti mondat első fele a magyar küldöttségre, a második fele viszont a román tornászválogatottra vonatkozik. Mert ez utóbbiak tulajdonképpen hiába nyertek többet, mint amennyit őszintén hittek a szakemberek, ez nem fedi el a tényt, hogy bizony a román tornasport leszálló ágban van, és elsősorban a pénzhiány és az ebből (is) fakadó szakember-elvándorlás tizedeli ezt a sportot, és ezen még a régi nagy legendák felemlegetése és mutogatása sem segít. Az is tény viszont, hogy Marian Drăgulescu erőn felül teljesített és két aranyat is bezsebelt, míg a veterán CătălinaPonor hatalmas rutinjával újra aranyéremhez segítette a román tornasportot, mellette meg az újonc Iordache Larisa Andrea is érmet tudott szerezni. A másik oldalon viszont a magyarok számára tényleg balszerencsés volt ez az Eb. És ez nem Kovács Zsófián, tévedés nélkül mondhatjuk, a magyar tornasport új csillagán múlott, aki, ha töretlenül fejlődik tovább, tényleg magasra juthat a világ tornájának ranglistáján. Az egyéni összetettben az utolsó másodpercekben csúszott le az aranyról, mindenki már őt látta győztesnek – aztán a pontozóbírók másként döntöttek. Még a román szakemberek és a telt házat biztosító nézők sem értettek egyet ezzel a döntéssel – de hát a bíró dönt. A szerenkénti döntőkben pedig, amelyeken részt vett, már nem volt ereje megismételni a bravúrt. Viszont a nyilatkozataiban olyan lelkierőről tanúskodott, amely már előrevetíti a jövőbeli nagy sportember karakterét. Berki Krisztián helyzete viszont szinte egyedülálló. Mert bárhogy is szépítsük, az ő aranyérmét, amit a gyakorlata szerint magasan megérdemelt volna, a saját edzői hibája miatt kellett ezüstre váltani. Későre vették észre az edzők az elindított órát, nem adtak jelt a gyakorlat startjára, és így, a büntetőpontok levonásával került hátrányba a magyar sportoló. Még akkor is, ha azt mindenki elismerte: az aranyéremnek az ő nyakába kellett volna kerülnie. Szép és tanulságos versenyen vagyunk túl, mindenképpen. És, mint mindig, a jövő még előttünk áll. Aczél Péter László, Kolozsvár