Tegnap azt ígértem magamnak, hogy a mai tudósításomban elsősorban nem a sporteredményekről fogok Nápolyból tudósítani, hanem arról, hogy az eredményeken túl mit jelent egy ilyen világverseny az egyes városoknak, régióknak, a vidék megismerésének-megismertetésének az egész világon, hogy aztán az emberi teljesítmény magasztalásán túl milyen gazdasági eredményekben csapódik le mindez, magyarul: hogyan járul hozzá egy régió gazdasági fejlődéséhez, végső soron az ott lakók jobb életéhez. Nápoly példája a most zajló világverseny kapcsán tipikus példa arra, mit lehet kihozni egy ilyen versenyből, ha a mai kor színvonalán szervezik meg. Pedig azt hihetnénk, a délolasz metropolis nem szorul rá a népszerűsítésre, ismerik az egész világon, történelme, kul­túrája és újabban gazdasága révén is maradandót alkotott. Mintegy két és fél millióan lakják a várost, még így sem szorulna rá semmiféle népszerűsítésre – gondolhatnánk. De persze ez nem így van. A ma embere gyorsan felejt, a mai hírekre, azonnali vizuális képekre kiéhezett világunkban minden gyorsan mulandó. Az ilyen versenyekre szakosodott emberek serege pedig – ha értik, és értik a mesterségüket – tudós kézzel használ minden eszközt a reklámra, a nézettségre, a szenzációkra, arra, hogy minél több pénz csapódjon le a színhelyeken nemcsak most, hanem az elkövetkező években egyaránt. Nápoly már hónapok óta szó szerint az esemény plakátjaival van kitapétázva, az idesereglett-seregeltetett újságírók, médiamunkások ontják az eredményeket, történéseket – amit persze a sportolók produkálnak. Ezért viszont a sportolóknak olyan körülményeket kell teremteni, hogy a maximumot hozzák ki magukból – és ez nemcsak a nemzeti szövetségek, hanem a szervezők érdeke is. Már a tudósításaim elején említettem, hogy olyan újdonság fogadta itt a sportolókat, amire a kívülállók nem sokan gondoltak. A nápolyi kikötőbe bevontattak kér óriásluxushajót, és ezt a két hajót ajánlották fel a sportolók lakhelyéül a versenyek idejére. Mondanom sem kell, egy helyen minden megtalálható itt, az erőteremtől a kikapcsolódásig, az étkezéstől a világszínvonalú sportorvosi ellátásig. Az újságírók pedig, akik nélkül a világesemények nem lennének világesemények, szintén kiemelt figyelmet kapnak. Az események sokasága és a nagy távolságok miatt a versenyek helyszínei között még mindig vannak feszültségek és szervezési problémák, de ezek némi latinos vita után mindig megoldódnak, és mindenki boldogan megy tovább a dolgára. Nápoly pedig örül egy újabb napnak. És végezetül, azért, hogy a mai napon a sportról is essen szó, azt kell elmondanom, hogy így most, a vége felé magyar vonatkozásban több örömre okot adó hír is van. Elsősorban az, hogy mind a férfi, mind a női vízilabdacsapat döntőközelben van, a hétvége meghozza a döntést. Tegnap este lapzárta után a női röplabda-válogatott is esélyt kapott, hogy a döntőbe verekedje magát. Ígérem, holnap csak sporteredményekről fogok beszámolni – és ebben benne lesznek a magyarok sikerei is. Aczél Péter László