A Magyar Jégkorong Hírességek Csarnoka idén is két élő és két posztumusz tagot avatott. Nem mást ért az elismerés, mint Kercsó Árpádot és Török Lászlót, illetve dr. Tóth István és dr. Nyuli László hozzátartozói szintén együtt ünnepelhettek az egykori hokisokkal. Bekerült a Magyar Jégkorong Hírességek Csarnokába a gyergyószentmiklósi születésű Kercsó Árpád – adta hírül a Magyar Jégkorong Szövetség. A szokásos módon az Olimpiai Selejtező Torna alatt gyűlt össze az a közösség, amely megalapozta a jégkorongsportot Magyarországon, és amelynek munkássága révén elmondhatják, hogy A csoportos a magyar férfi felnőttválogatott, és hogy mára lassan „kinövi” a Sportarénát is a hokirajongók köre. Az új Hírességek Csarnoka tagok a beavatás másnapján megtekinthették a nevükkel ellátott emléktáblát, amelyet a tavaly már betelt márványtábla mellett leplezett le id. Kovács Csaba, az MJSZ elnöke és Pásztor György, aki a magyar mellett a torontói Hall Of Fame-nek is tagja. Idén is két élő és két posztumusz tagot avattak: Kercsó Árpádot és Török Lászlót, illetve dr. Tóth Istvánt és dr. Nyuli Lászlót. A gyergyószentmiklósi Kercsó Árpádról így írnak a magyar szövetség hivatalos honlapján: „1986 januárját írtuk. A magyar jégkorongsport egyik nagy öregje úgy gondolta, végre megnézi a Dunaújvárosba érkezett, új erdélyi edző tréningjét. Először találkozott Kercsó Árpáddal, aki azonban máig ismert vehemenciájával így fogadta: ››Jól nézd meg ezeket a srácokat. Egyszer majd ők alkotják, a világbajnoki A csoportba jutást kiharcoló válogatott derékhadát.‹‹ 2008-ban pedig, több mint fél tucat Kercsó-tanítvány játszott abban a válogatottban, amelyik véghez vitte a szapporói csodát, a legjobbak közé jutást. Kercsó Árpád ma is tisztán emlékszik arra a pillanatra, amikor 10 éves korában megkapta első korcsolyáját. Nem akart más lenni, csak jégkorongozó. Az is lett. Nem rossz, de nem is kimagaslóan jó. Edzőként azonban kitűnt a többiek közül. Erdélyben, aztán Magyarországon is, ahol a nehezebb utat járta be: gyerekekkel kezdett, majd elvezette őket a felnőttcsapatig és tovább, a válogatottig. A válogatottig, amelynek többször volt szövetségi kapitánya.”