Bartók Csaba, aki Szé­kely­udvarhelyen született, 2004-ben a Vesz­prém játékosaként fejezte be karrierjét sérülés miatt. Fia, Bartók Donát 2019-ben szenvedett műtéttel végződő térdsérülést, szerencsére ő felépült, mi több, a közelmúltban a svájci csapatával megvédte bajnoki címét. Donát 35 meccsen 106 találattal zárta a szezont.
– A sportolók mindig a legjobb tudásuk szerint rehabilitálnak, legalábbis ez lenne a cél. A sérülésből, illetve a kigyógyulásból, annak módszereiből is sokat lehet tanulni. A játékos fejlesztheti önmagát, és ha a jövőben netalán hasonló helyzetbe kerül, akkor saját emlékeiből, jegyzetekből dolgozhat az olyan kiegészítő terápiás módszerek esetében, amelyeket egyénileg is el tud végezni – felelte kérdésünkre Bartók Donát. Hozzátette, hogy vannak olyan professzionális rehabilitációs eszközök, kellékek, amelyekhez egy-egy játékosnak nincs hozzáférése, mert csak a sportcentrumok, rehabilitációs központok rendelkeznek ilyenekkel, és ez nem olcsó mulatság.
– Vannak viszont országok, amelyek biztosítási rendszere ezt lehetővé teszi. Én például Magyarországon rehabilitáltam a sérülésemet követően – mesélte Bartók.
A válogatott kézilabdás úgy véli, hogy a lelki rehabilitáció talán még a testinél is fontosabb.
– Ez az egyik legkeményebb része. Ilyenkor a tiszta lelkiismeret adhatja a legnagyobb erőt. Hogy elvégezted a munkát és mindent megtettél a felgyógyulásod érdekében.
Bartók szerint még így is marad nyoma, de ezeken túl kell lépni, sőt, kell is. Létfontosságú, hogy egy játékos mentálisan is túltegye magát a korábbi sérülésén.
– Rendet kell rakni a fejben is, túl kell lenni a sérüléses korszakon, hogy elmondhasd: pályafutásodnak ezt a részét lezártad. Aztán ha a sors úgy akarja, és megint közbejön valami baj, hát ez van. De legalább addig ismét 100 százalékosan tudsz teljesíteni a pályán – összegzett Bartók Donát.