Nyolc napot tartózkodott Székelyföldön az újonnan alapított Székelyföldi Jégkorong Aka­démia kapus-mentoredzője, a finn Sam Liebkind, aki ez az időszak alatt számos edzést vezényelt le kapusoknak, továbbá két hétvégén képzést is tartott kicsiknek és  nagyoknak Karcfalván. A zsúfolt program keretében nemcsak gyakorlati képzések voltak terítéken, hanem elméletiek is. A GoalieSam nemzetközi kapusiskola 32 éves alapítója remek szakembernek számít a szakmában, aki 21 éves kora óta dolgozik profi körülmények között. A nyolc nyelven beszélő edző többek között volt a finn élvonalban, Norvégiában, az Ázsia Ligában, illetve osztrák csapatok kapusedzője. De dolgozott A csoportos világbajnokságon és olimpián is kapusedzőként. Híres professzionális szemléletéről. Itt-tartózkodása alatt beszélgettünk vele. – Hallottuk, több nyelven is beszél. Hogyan áll a magyarral? Egy hét alatt ragadt Önre valami? – Igen, több nyelven beszélek, de a magyar még nem megy. Két szót megtanultam: köszönöm és kapus. Utóbbi a legfontosabb számomra ugye? – Mi volt a benyomása az itt eltöltött napok alatt? – Első alkalommal vagyok Erdélyben, és meglepődtem, mikor láttam, hogy az emberek mennyire rajonganak a jégkorongért. A gyermekek, akikkel dolgoztam, nagyon motiváltak, látom rajtuk a tanulni akarást. Megvannak az alapképességeik, ügyesek, annak ellenére, hogy nincsenek meg azok a körülmények, mint amelyek megvannak a nagy jégkorong-országokban. – Adottak a körülmények a munka elvégzéséhez? – Viszonylag új jégpálya állt itt rendelkezésre Karcfalván, amely két hokis város – Csíkszereda és Gyergyószentmiklós – között fekszik. Megvolt a gyerekeknek az elszállásolási lehetőség, továbbá az elméleti órákra is külön termünk volt. Ahogy tudom, az akadémiának nagy tervei vannak az infrastruktúra fejlesztésére vonatkozóan is, így kíváncsian várom a bővülést. – Mi volt az első gondolata, mikor az akadémia megkereste, hogy vezesse a kapusképzést? – Ahogy mondta az elején, sok helyen járok a világban, sőt saját kapusiskolám van. Ezáltal látom és tudom azt, hogy mit jelent az akadémia és az ezáltali oktatás, illetve nevelés. Látom azt, hogy milyen fontos része ez a jégkorongnak. Mikor tudomásomra jutott, hogy érdeklődnek személyem iránt, kíváncsian vártam a fejleményeket. Nem számít, hogy hová megyek, amennyiben látom az érdeklődést, a motivációt és nem utolsósorban a hosszú távú terveket. Itt megvan mindez, hiszen egy komoly szakmai stáb van alakulóban, ahol a gyerekek képzésén túl edzőképzés is terítéken van. Így sokat tudok én is tanulni még. Ennek függvényében örvendek, hogy a csapat tagja vagyok és remélem, érezni fogjuk majd az akadémia hatását. – Nyolc nap alatt, két hétvégén tartott edzőtábort különböző korosztályoknak. Milyen észrevételei vannak? – Az ötéves kisgyerektől a 25 éves felnőttekig volt alkalmam megtudni, hogy hol is állnak. Mondhatni, a teljes palettát láttam. Azt látom, hogy az alapképzések és képességek megvannak a srácokban, ezeket megkapták a csapataikban. Gondolok a helyezkedésre, a mozgásra, az álló­helyzetben, a térdelőhelyzetben való védésre, a láb, illetve a kéz használatára. Több atlétikusság kellene, illetve a stíluson kell csiszolni. Összességében van amin dolgozni, de a legnagyobb pozitívumnak azt tartom, hogy látom a motivációt, illetve akarást, mind az edzőkben, mind a gyermekekben. Nem utolsósorban látom a szülőkön is, hogy mennyire örvendenek a külön foglalkozásnak. – Az Ön státusa érdekes lesz, hiszen havonta fog idelátogatni. – Igen, ez így van. Az akadémia a GolieSam finn kapusiskolával kötött szerződést, ami az szerepel, hogy minden hónapban az iskola egy oktatója eljön nyolc napra. Ez a személy többségében én leszek, de megtörténhet – különleges esetben –, hogy másvalaki is fog jönni. A terv az, hogy programot hagyunk, az ittlétünk alatt ellenőrizzük a fejlődést, majd a fejlesztőtáborokban közösen folytatjuk a munkát, amely időszak alatt az edzőket, a gyerekeket, illetve a szülőket is szeretnénk tanítani. Darvas Attila