Szelfizni akartam Păunnal, de nagyon pezsgő szaga volt – mesélte friss élményeit Andriska, a Kolozsvári CFR mindössze 14 éves, ifjú szurkolója röpke fél órával azután, hogy kedvenc csapata 2008, 2010 és 2012 után negyedszer is elhódította a román labdarúgó bajnoki trófeát. A serleget vasárnap éjjel Mario Camora, a vasutasok csapatkapitánya emelhette a magasba, akit a szurkolók az év játékosának választottak. Vasárnap késő délután a Fellegváron hét ágra sütött a nap, a Gépész utcai stadionban pedig minden készen állt az ünneplésre. A főbejárat kapujához a kolozsvári rádiónak közvetítő kollégával egyszerre érkeztünk, a biztonságiak régi ismerősként üdvözöltek. Minden jegy elkelt – Tegyetek úgy, mintha most megmotoznánk – kacsintott cinkosan az egyikük. Másfél órával a kezdés előtt foglaltuk el helyünket a sajtópáholyban, ekkor még viszonylag üres volt a lelátó, de a bordó és fehér színű zászlócskák, amelyeket a nézőközönség később kedvére lengethetett, már oda voltak készítve valamennyi ülőhely mellé. Mintegy húsz perccel a kezdés előtt a hangosbemondó bejelentette: minden jegy elkelt. Persze rögtön kiszúrtuk a lelátó tetőszerkezetéhez rögzített köteleket is, nehéz is lett volna nem észrevenni. Amint különösebb rejtvényfejtő képességre sem volt szükség ahhoz, hogy megállapítsuk: itt bizony látványos koreográfia készül. Nem is csalódtunk, a sajtópáholy több mint felét kitakaró óriás molinót húztak fel a szurkolók a csapatok bevonulásakor. A hangulatot nem csupán a rockzene nyelvén megszólaló, kemény gitár riffek, de a kezdőkörben elhelyezett bajnoki serleg látványa is fokozta. A szemközti lelátón is feltűnt egy molinó. Történelmet írunk! – hirdette. A koreográfiához a nap is csatlakozott, pont akkor bukott le a kolozsvári Kerekdomb mögött, amikor elkezdődött a mérkőzés. Egy fejes gól döntött A sajtópáholy harmadik sora kellően magasan volt ahhoz, hogy tisztán, világosan lehessen látni a hazai csapat hadrendjét, a 4-4-2-es gyémánt felállást, amellyel a hazai csapat mondhatni nekirohant az ellenfelének. Láthatóan semmit sem szerettek volna a véletlenre bízni, Omrani, Deac és társaik már az ellenfél tizenhatosánál letámadták ellenfelüket. A második félidőben, az egygólos előny birtokában Dan Petrescu, a kolozsvári csapat edzője hadrendet váltott, átálltak a korábban megszokott 4-1-4-1-es felállásra. Ehhez persze szükség volt arra, hogy Deac tökéletesen beívelt szabadrúgását, a megsérült Bordeianu helyére, alig hat perccel korábban beállt Djokovic a kapuba fejelje két perccel az első félidő vége előtt. Ekkor tört ki először igazi, korábban csak a bajnokok ligája mérkőzéseken tapasztalt hangorkán a lelátón. A vasutasok magabiztosan őrizték előnyüket a második félidőben, olyannyira, hogy a 4 perces ráadásban úgy tűnt, mintha elásták volna a labdát a szögletzászló alá, mint Moldova György A börtönválogatott című szatirikus novellájában. Önfeledt ünneplés Az igazi önfeledt ünneplésre a lefújás után került sor, a játékosok családtagjai azonnal a pályára rohantak, a hangosbemondó alig tudta lekönyörögni őket a pályáról, mert a hivatalos érem- és serlegátadás még hátravolt. Deac, a hazai csapat egyik legjobbja, így is gyermekével a karjában vette át az aranyérmet. Utána persze a szurkolók is betódultak a pályára, köztük a 14 éves Andriska, aki utána beszámolt nekünk élményeiről. – Sokat kellett dolgoznom, amíg megérinthettem a serleget – újságolta. Kiss Előd-Gergely, Kolozsvár