A világbajnokság előtt a magyar atléták közül a legnagyobb éremesélyes egyértelműen a kiskunhalasi születésű, szombathelyi kalapácsvető iskola tanítványa, Halász Bence volt. Nincs mit szépíteni, mindenki tőle várta a nagy eredményt, az érmet. Ez a helyzet ilyenkor kétesélyes, van, akinek a válla nem bírja el ezt a terhet és összeroppan, más pedig pont ebből kovácsol magának előnyt. Ilyen volt a 400 méteres síkfutásban Molnár Attila, aki hatalmas országos csúccsal jutott be az elődöntőbe, vagy Krizsán Xénia hétpróbázó, aki a 12. helyről lépegetett előre és a végén hajszálon múlt az érem, negyedik lett. Mindketten a magyar közönséget és a Nemzeti Atlétikai Központ hangulatát dicsérték, mondván, a szurkolók tolták őket hátulról.
Molnár Attila a Hargita Népé­­nek azt mondta, nem is emlékszik az utolsó 100 méterre, azt szerinte a közönség futotta le. A zsúfolt lelátókon ott volt Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor mellett a török elnök, Recep Tayyip Erdogan is, akinek az érkezése miatt fél Budapest közlekedése megbénult. Jómagam a Nemzeti Atlétikai Központ sajtófolyosóján is több török titkosszolgálati és biztonsági emberbe botlottam. Sőt, a beléptetéskor kiszúrták a két napja táskámban lévő szarvasagancsos bicskámat is, amelyet a verseny végéig elkoboztak, de jelentem, már visszakaptam.
Nos, ilyen helyzetben és a legnagyobb magyar éremesélyes terhével a vállán kellett versenyeznie Halász Bencének. A 26 éves kalapácsvető rögtön a nyitókörben az élre állt, akkorát dobott, hogy felrobbantak a lelátók. Egyéni csúcsától mindössze tíz centire volt, a harmadik dobása után 81,02 jelent meg az eredményjelzőn, ez jó néhány percig hivatalos eredmény is volt. Ezt a dobást a lengyelek megóvták és utólag érvénytelenítették, pedig a sajtótájékoztatón Halász Bence azt mondta, „tenne rá pénzt”, hogy a dobása szabályos volt. Ettől függetlenül úgy véli, élete egyik legjobb versenye volt, és szakértők szerint még biztosan maradt benne. – De ha már most meglenne minden, akkor nem lenne miért dolgozni – mondta Halász Bence a bronzérmes sajtótájékoztatóján.
Arra a kérdésre, hogyan tudott megbirkózni a nyomással, ami rá nehezedett az elmúlt időszakban, azt mondta: „A legnagyobb mentális felkészülés az volt, hogy ha megláttam egy, az esélyességemről szóló cikket, akkor tovább görgettem. Sose dicsértem meg magam, de most megteszem: le tudtam gyűrni ezt a nyomást”. A versenyszámot a kanadai Ethan Katzberg (81,25 m) nyerte a lengyel Wojciech Nowicki (81,02 m) és Halász Bence (80,82 m) előtt, aki a magyar atlétika 15. világbajnoki érmét szerezte. Gécsek Tibor és Pars Krisztián után ő a harmadik, aki kétszeres vb-érmes a magyar atléták közül. Egy dolog biztos, fogunk még hallani Halász Bencéről!

Meglepetés a javából

Alina Rotaru-Kottmann bronzérmet nyert távolugrásban: 2009 óta, amikor Nicoleta Grasu diszkoszvetésben bronzérmes lett, ez volt az ország első világbajnoki érme. Távolugrásban utoljára Anișoara Cușmir állhatott vb-dobogóra 1983-ban, aki Helsinkinben a második helyen zárt.
A román atléta bronzérme meglepetés volt a javából, hisz a döntőbe a kilencedik helyen kvalifikálta magát. Alina Rotaru-Kottmann a fináléban az utolsó ugrása előtt még a hatodik helyen állt, aztán kockáztatott, és jól tette, hisz a homokban 6,88-nál landolt. Ez a teljesítmény elég is volt a bronzéremre, és a román lányból előtörtek az érzelmek. Örömében ugrált, miközben azt kiabálta: „Ez az első érmem!”.
Románia egyébként 16 sportolóval (kilenc nő és hét férfi) vesz részt a budapesti atlétikai világbajnokságon, köztük van egy erdélyi magyar lány is, a kolozsvári Miklós Andrea, aki 400 méteres síkfutásban bejutott az elődöntőbe.