Négyszer választották a világ legjobb játékvezetőjének Puhl Sándort, aki 65 évesen elhunyt. „A játékvezető küldetése, hogy minél jobban szórakozzon a néző.” – vallotta a játékvezetésről. Hatvanöt éves korában elhunyt Puhl Sándor futballbíró, az 1994-es labdarúgó-világbajnokság döntőjének a játékvezetője. A világhírű játékvezető, az 1994-es vb-döntőt és az 1997-es BL-döntőt dirigáló magyar szakember 65 éves volt. Puhl Sándort, a Magyar Labdarúgó-szövetség Játékvezetői Bizottságának alelnökét az MLSZ saját halottjának tekinti. Puhl Sándor tizenöt éves korában tette le a játékvezetői vizsgát, majd fokról fokra lépett feljebb a ranglétrán. Az élvonalban a Vasas–Csepel-mérkőzésen (3–0) mutatkozott be 1984-ben a Fáy utcában. Tartalmas pályafutása alatt 225 NB I.-es találkozón fújhatta a sípot. A nemzetközi életbe 1988-ban kapcsolódott be, ekkor lett FIFA-kerettag. Világhírre a 90-es években tett szert, nemzetközi sportpályafutásának elismeréseként az IFFHS négyszer választotta a világ legjobb játékvezetőjének (1994 és 1997 között). Ő vezette az emlékezetes brazil–olasz világbajnoki döntőt Los Angelesben 1994-ben, és három évvel később Münchenben a Dortmund – Juventus Bajnokok Ligája-döntőt is – idézi fel Puhl Sándor játékvezetői pályafutását az mlsz.hu. Eger és Emőd város díszpolgára, 2010 óta az MLSZ Játékvezetői Bizottságának alelnöke, a hazai és nemzetközi labdarúgás megbecsülését élvezte. Ars poeticája az alábbi volt: „A játékvezetőnek az a küldetése, az a hivatása: a rá ruházott hatalommal élve hozzájáruljon ahhoz, hogy a játéktéren kívül tartózkodók a létező legjobban szórakozzanak.” Puhl Sándor évek óta a Sport TV szakértőjeként is dolgozott, de egy ideje nem láthattuk őt a képernyőn, mert elkapta a koronavírust, ami után kórházba is került. Családja csöndes és méltóságteljes gyászában osztozik a Magyar Labdarúgó-szövetség, egyben kéri a gyászolókat és a sajtó képviselőit, hogy tartsák tiszteletben kérésüket: nem kívánnak nyilatkozni és a legszűkebb körű temetésről később intézkednek. Puhl Sándor 2014-ben, a vb-döntő után adott hosszabb interjút a Nemzeti Sport Online-nak, az amerikai vb-finálé húszéves évfordulója kapcsán. Arra a kérdésre, hogy milyen a jó játékvezető, a következőt válaszolta: „A játékvezető küldetése, hogy minél jobban szórakozzon a néző. Nagyon fontos, hogy a bíróban tudatosuljon ez a fajta küldetéstudat. A bíró minden ítéletével az egyik csapatnak ad valamit, a másiktól elvesz. Mindkét csapatnak egyszerre kedvezni nem lehet, ezzel tisztában kell lenni. Egy játékvezető számára az igazán felemelő az, amikor érzi, ítéleteivel jobbá tudott tenni egy meccset. A szakma nehézsége és egyúttal legnagyobb kihívása, hogy kiugró egyéniségeket kell vezetni egységes szempontok mentén, méghozzá úgy, hogy közben meghagyja az egyéniség érvényesülési lehetőségét is. A játékvezetőkben van egy bizonyos fokú szereplési vágy, viszont csak az menjen bírónak, aki a saját egyéniségét képes irányítani, le tud mondani a maga egójáról, amikor erre szükség van.”