Az elmúlt napokban a Pozsonyi Slovan kapusedzője, Michal Zemancik, járt a Székelyföldi Jégkorong Akadémián, aki a következő generációknak igyekezte átadni szakmai tudását. Itt-tartózkodása során a legnagyobb hangsúly a mentális felkészülésre került. A Pozsonyi Slovannak dolgozó szakemberrel beszélgettünk. – Mi a véleménye a gyerekekről, hogyan dolgoztak az edzéseken? – Az általam vezényelt edzéseken a gyerekek nagyon motiváltak voltak, mindenre odafigyeltek, amit elmondtam és igyekeztek minél jobban teljesíteni a feladatokat. Ez nagyon fontos, hiszen fejlődni szeretnének. Összességében tehát nagyon elégedett voltam a hozzáállásukkal. – Van-e különbség a szlovák vagy épp a székely kapuspalánták között? – Mint edző soha nem teszek különbséget, hogy melyik fiatal milyen nemzetiségű. Számomra a lényeg az, hogy teljes felszerelésben ott legyenek a jégen, míg a fejvédő mögött olyanok álljanak előttem, akik szeretik, amit csinálnak és nem utolsósorban akarjanak. Arra törekszem, hogy mindent jól csináljak mind az életben, mind az edzéseken: fejlesszem a képességeiket, hogy végül sikeres kapusokká váljanak. S mindezt függetlenül attól, hogy kanadai, szlovák vagy épp itteni gyerekkel dolgozom. – Mentális felkészítőket is tartott. Miről szól ez a része a kapusfejlesztésnek? – Az, hogy egy kapus jó technikai képességekkel rendelkezik, még nem elég. A mentális erő sokkal fontosabb. Egy kapus, hogy egy mérkőzést egyenletes teljesítménnyel le tudjon hozni, mentálisan nagyon erős kell legyen. Mi edzők ezt meg kell tanítsuk nekik, hogy miként kezeljék a rájuk nehezedő nyomást, a stresszt, illetve a mérkőzések során őt érő érzelmi hatásokat. Mentális felkészülésre viszont legalább akkora szükség van az edzéseken is, mint a meccseken. Tehát erről beszélgettünk. Igyekeztem elmagyarázni ennek a fontosságát. Tanácsokat adtam arra vonatkozóan, hogy miként lehet mentálisan készülni. – Amikor hazamegy Pozsonyba, mit fog mondani az itten tapasztaltakról? – Sokat beszélgettem a technikai igazgatóval, illetve az akadémiát működtetőkkel, akik felvázolták az itteni helyzetet, illetve az elképzeléseket, és büszke vagyok arra, hogy lehetőségem volt itt edzést tartani. Az itt eltöltött napok után nyíltan elmondhatom, hogy meglepődtem az itteni körülményeken. Sokfelé utaztam a világban és beleláthattam a háttérmunkákba, amelynek függvényében kimondhatom, hogy például Szlovákiában nem sok olyan klub van, amely ilyen körülményeket teremt a játékosainak. Gondolok akár a rendszerességgel tartott fejlesztő táborok a különböző korosztályoknak, illetve kapusoknak, továbbá a nemzetközi tornákra, amelyekre ké­szülnek most. Összehasonlításként megjegyzem, hogy egy ilyen kapustábor Szlovákiában 70 euróba kerül napjára. Otthon a szülők harcolnának, hogy egy ilyen helyre bekerüljön a gyerekük. Ennek fényében a régióban nevelkedő gyerekek és szüleik boldogak lehetnek, hogy ilyen körülmények között művelhetik ezt a sportágat. Darvas Attila