Az 1936-os berlini, 11. olimpiai játékokat követően tizenkét év kellett elteljen ahhoz, hogy a világ legnagyobb sporteseményét újra megtartsák.
Hiába jelölte ki a NOB 1940-re Tokiót a 12. olimpia székhelyéül, Japán háborút indított Kína ellen, és császári parancsra lemondta a rendezés jogát. A NOB így az egyetlen jelentkezőnek, Finnországnak ítélte a tizenkettedik olimpia rendezését. Ugyan 1938 novemberében elkezdődött Helsinkiben az olimpiai falu építése, de 1939 novemberében Finnországban is kitört a háború, így a 12. olimpia is elmaradt.
A NOB már 1939 nyarán Lon­donnak ítélte a 13. olimpia rendezésének jogát, 1944-ben viszont még javában dúlt a második világháború. A semleges Svájcban még megemlékeztek az újkori olimpiai játékok elindításának fél évszázados évfordulójáról, ám ez az olimpia is elmaradt.

1948 – London

Románia ezen az olimpián sem vett részt. Most nem az anyagiak hiánya volt a gond. A román sportvezetők – egyedüliként a keleti blokkból – csatlakoztak az aktuális „nagytestvér”, a Szovjetunió olimpiai bojkottjához.
Tény, hogy nyolc nappal az olimpia kezdése előtt a román sportvezetés úgy döntött, hogy: „A Román Népköztársaság sportolói nem vehetnek részt olyan olimpiai játékokon, amelyre a rendező bizottság nem hívta meg a népek szabadságáért és a világbékéért harcoló Szovjetunió sportolóit.” Az igazság az, hogy a NOB csak Németország és Japán sportolóit nem hívta meg a londoni játékokra.
Az olimpia hőse kétségtelenül a „repülő hollandi”, Francina Blankers-Koen atléta volt. Megnyerte a 100 és a 200 méteres síkfutást, a 80 méteres gátfutást és a 4 x 100 méteres váltót.

Összeállt a híres trió

Magyarország versenyzői tíz arany-, öt ezüst- és tizenhárom bronzéremmel az éremtáblázaton a nemzetek rangsorában az ötödik, a ponttáblázaton a negyedik helyet foglalták el.
Ismét csillogott a magyar kard, ekkor állt össze a nagy hármas: Gerevich, Kovács, Kárpáti, akik pályafutásuk során összesen 19 olimpiai aranyat nyertek.
Két ezüstéremhez két erdélyi sportoló is hozzájárult. Jeney László vízilabdázó 1923. május 30-án született Kolozsváron. Már tizennégy évesen tagja a MAC vízilabdacsapatának, majd a Vasas hálóját őrzi. A Kockás Pierre becenevet viselte, mert Rejtő Jenő hőséhez hasonlóan ő is állandóan kockás zakóban járt. Jeneynek ez volt az első olimpiája. Itt két mérkőzésen védte a magyar kaput. A franciák elleni 5-4-es, valamint az egyiptomiak elleni 5-2-es győzelmeknél.
Az 1924. október 20-án, Marosvásárhelyen született Kö­vi Mária tornásznő hatéves korában a család áttelepedett Magyarországra. Már elemista korában jó atléta- és úszópalánta volt, végül a tornászok között kötött ki, pedig 1940-ben még két ifi bajnoki címet szerzett atlétikában. 1943-ban már megnyerte a budapesti női tornabajnokságot, és ezután csak a tornára összpontosított.
A londoni olimpián női tornában csak csapatversenyt ren­deztek. Magyarország má­so­dikként végzett 440,55 pont­tal Csehszlovákia mögött. Kö­vi Máriának 53,40 ponttal a harmadik legjobb eredménye volt, a cseh Honsova és csapattársa Vásárhelyi után. A szabadon választott gyakorlatainak összpontja (28,7) a legnagyobb volt a versenyen. Így a kiírás fosztotta meg az egyéni összetett bronzérmétől.
Ha eddig több olyan sportolóról írtam, akik az elcsatolt részeken születtek, de magyar színekben lettek olimpikonok, most következzen egy ellenpélda. Az 1922-ben, Budapesten született Torma Gyula ökölvívó, hatszoros magyar és tízszeres csehszlovák bajnok, 1946-ban még magyar versenyző volt. Aztán amikor a Benes-dekrétumok értelmében megkezdődött a lakosságcsere, ő hirtelen csehszlovák lett. Londonban ökölvívóként megnyerte a váltósúly aranyérmét. Edzője és felfedezője az az Adler Zsigmond, aki az Évszázad sportolója címet kiérdemlő Papp László mestere is volt.

Papp László első érme

Papp Lászlóról nemcsak azért írunk, mivel Puskással és 23 más sportolóval 1999. június 26-án átvehette a XX. század sportolója címet, hanem mert anyai ágon udvarhelyszéki székely volt.
Mindenki Papp Lacija Londonban nyerte első olimpiai bajnoki címét. Az első fordulóban a finn Reskó szinte két menetet is kibírt. A második fordulóban a luxemburgi Welter, a harmadikban a belga Cavignak az első menetet záró gongot a padlóról hallgatta. A negyeddöntőben az olasz Fontana, ha szédülve is, kibírta a három menetet. A döntőbe a hazaiak üdvöskéjével, Wrighttal került. A brit matróz bírta az ütéseket, ám a magyar ökölvívó pontozásos győzelmével megnyerte élete első olimpiai bajnoki címét.