Egy gyergyói a Hírességek Csarnokában

Nyolc év után iktatnak be ismét magyar vízilabdázót a Nemzetközi Úszó Hírességek Csarnokába. Az idei, 60. gálán a pólósok kategóriájában a hetvenes évek aranycsapatának kapusfenoménja, az olimpiai, világ- és Eu­rópa-bajnok gyergyó­szent­miklósi Molnár Endre lesz a sportág legnagyobbjait felvonultató panteon tagja.

Jakab Árpád
Egy gyergyói a Hírességek Csarnokában
Molnár a kapuban. Nehezen jártak túl az eszén Fotó: MTI

Molnár Endre egyike azon keveseknek – Magyarországon hatan vannak ilyenek, a világ vízilabdájában még öten –, akiknek négy olimpiai érmük van: a montreali arany mellett ott díszeleg a müncheni ezüst, valamint a mexikóvárosi és a moszkvai bronz. Emellett volt világbajnok (1973), ezüstérmes (1975, 1978) és kétszeres Európa-bajnok (1974, 1977). Kortársai szerint egyértelműen a világ legjobbjának számított a hetvenes években a piros sapkások mezőnyében.
A többi négyszeres magyar olimpiai érmes közül Mayer Mihály, Kárpáti György, Bodnár András és Szivós István már tagja a Nemzetközi Úszó Hírességek Csarnokának (ISHOF) (Jeney László életében nem kapta meg ezt az elismerést) – Bodnár doktor volt az utolsó magyar vízilabdázó beiktatott 2017-ben, őt követi most Molnár Endre. „Ennél nagyobb elismerést nehéz kitalálni, szerintem ez felette áll a Nemzet Sportolójának is” – mondta Molnár a Magyar Vízilabda Szövetség honlapjának.


Cikkünk a hirdetés után folytatódik!

Hirdetés


A beiktatási ünnepségre az ISHOF-jubileum miatt kivételesen nem az intézmény Fort Lauderdale-i központjában, hanem júliusban, a szingapúri világbajnokságon kerítenek sort. Molnár Endre ugyanakkor nem tartja valószínűnek, hogy ott lesz a helyszínen: „Nem vagyok én már olyan állapotban, hogy ilyen hosszú repülőutakra vállalkozzam. Először is meg kellene érni a nyarat, és akkor legalább életemben ünnepelhetnénk meg a nyolcvanadik születésnapomat.”
Molnár Endre mindössze négyéves volt, amikor családjával Magyarországra került. 1960-tól a Budapesti Építők, 1966-tól a Budapesti Spartacus úszója és vízilabdázója volt. Kiemelkedő eredményeket vízilabdakapusként ért el. 1966 és 1980 között összesen száznyolcvankilenc alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Kapuvédőként része volt a magyar csapat valamennyi, ebben az időszakban elért eredményében, a nyári olimpiákon négy, a világbajnokságokon három és az Európa-bajnokságokon két érmet szerzett. Az aktív sportolást az 1980. évi olimpia után fejezte be.
Az 1972-es müncheni nyári olimpián ezüst-, a ’76-os montreali olimpián aranyérmet szerzett, de 1968-ban és 1980-ban is dobogóra állhatott a magyar pólóválogatottal, mindkétszer bronzérmet szerzett. 1973-ban Belgrádban világbajnok lett, ezenkívül van még két vb-ezüstje, illetve kétszeres Európa-bajnoknak is mondhatja magát.



Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!