Hirdetés

Egy-egy tábla csoki azért becsúszik

Kitartás nélkül lehetetlen folyamatosan jó eredményeket elérni, de az áldozathozatal előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét – vallja a sílövő Silló Krisztina.

Farkas Endre
Egy-egy tábla csoki azért becsúszik
Nehéz idényen van túl a Csíkszeredai ISK sílövője. Van lövése Fotó: Román Sí- és Biatlonszövetség

– Amikor néhány éve bemutatkozott lapunkban, a kitartás fontosságát emelte ki karrierjével kapcsolatban. Kitartott, azóta is versenyzik, nem is akármilyen eredményekkel.

– Kitartás nélkül semmi nem működik, akiben ez nincs meg, az nem ér el tartósan jó eredményeket. Azt hiszem, hogy az a sok-sok erőfeszítés, amit beleteszek ebbe a sportba, egy idő után kifizetődik. Nehéz folyamatosan felkészülni a versenyekre, koncentrálni, ott lenni fejben is. Egy idő után el lehet fáradni, de ha odatesszük magunkat, előbb-utóbb beérik a gyümölcse.

– Hosszú szezonon van túl, mennyire fáradt el?

– Tavaly október óta utazunk, ami nagyon fárasztó, de december 23-án, karácsony előtt értem haza. Edzőtábor, versenyek Lengyelországban, Grúziában, Svédországban. A sok utazás az igazán fárasztó és a versenyeken a szereplés, szóval tényleg nehéz.

Egy-egy tábla csoki azért becsúszik

– Hány versenyen vett részt a legutóbbi szezonban? Összeszámolta már?

– Nem összesítettem még. Voltak az IBU-versenyek, az ifjúsági Olimpiai Fesztivál, a világbajnokság és az itthoni országos sportiskolás viadalok.

– Melyik jelentette a legnagyobb élményt?

– Grúziát és Svédországot emelném ki. Életre szóló élmény volt ott járni és versenyezni.

– Mit csinálna másképp, jobban?

– A lövésben szeretnék mindenképpen javítani, hogy minél kevesebbet hibázzak. Rengeteg célzógyakorlat, koncentráció szükséges ehhez. Persze a sítechnikámon is van mit javítani.

– Korosztályában mindent vitt. Mi a következő lépés?

– Külföldön kicsit másképp vannak a korosztályok, ott eddig is idősebbekkel versenyeztem egy mezőnyben. Itthon elhagyom az ifjúsági korosztályt, de a felnőttek előtt még van egy lépés.

– A nemzetközi mezőnnyel összehasonlítva hol tart a hazai biatlon?

– Nagy a lemaradásunk nemzetközi szinten, nehéz jól teljesíteni a külföldi versenyeken. A norvégokhoz képest például valóban nagy a lemaradás, de évről évre zárkózunk. Ahhoz képest, amikor először jártam külföldön, sokkal jobb az eredményem, szóval lassan fejlődök. Több területen lehetne még előre lépni. Például a tudatos étkezés, vagy az edzések intenzitása terén.

– Hogy áll a tudatossággal?

– Az étkezésre próbálok odafigyelni, de egy-egy tábla csoki azért becsúszik. Az edzéseken viszont igyekszek valóban jól teljesíteni, hogy azon ne múljon semmi. Az edzőim próbálnak a legjobb út felé terelni.
– Mivel tölti az idejét a következő szezonig?

– Pihentem, de volt néhány edzésünk, szaladás és erőfejlesztés. Aztán következik egy hónap pihenő és kezdjük a szárazedzéseket: görsí, szaladások, erőedzések lesznek majd.

– Hogy bírja az élsport monotonitását?

– A pihenés kell és szükséges, de jó lesz újra nekifogni a felkészülésnek. Igyekszek kikapcsolódni, a szüleimmel, barátaimmal tölteni minél több időt. A fejemben mindig ott van a biatlon, teljesen nem tudom kizárni az életemből, az edzéseken kívül is igyekszek aktívnak maradni a szünetben is.

– Mi vár önre a következő idényben?

– Az biztos, hogy rengeteget fogunk dolgozni. Az edzőim előre bejelentették már, hogy nagyon erős szezon vár rám. Belföldön és külföldön egyaránt rajthoz állok majd.



Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!