A múlt idényben a Futsal Klub Székelyudvarhely U-19-es csapatával kupát és bajnokságot nyert, tagja a felnőttválogatottnak is. Ő Bálint Andor, az FK ifjú tehetsége, immár alapembere és egyik gólfelelőse, aki élete első felnőtt bajnoki döntőjét játssza, szépségdíjas gólokat szerezve.

– Milyen a játék a felnőtteknél?

– Mondanom sem kell, ez már egy teljesen más szint, össze sem lehet hasonlítani az ifibajnoksággal. Nagyobb az iram, sokkal több hangsúly van a taktikán, amelyhez szigorúan tartanod kell magad, az ifiknél a játék annyira még nincs erre kiélezve.

– Te szerezted a bajnoki döntő első gólját! Igazi bombagól volt!

– Az. Szabadrúgásunk volt a pálya széléről az ellenfél kapuja közelében, ilyenkor több sémánk is van az elvégzésére, mi az egyes számú mellett döntöttünk, Miklós Tamás lekészítette, én meg jól találtam el, és be is vágtam.

– A döntőben kettővel vezet a Galac, Udvarhelyen most már nyerni kellene. Összejöhet?

– Az biztos, hogy beleadunk mindent, ahogy várhatóan az elképesztő közönségünk is, remélem, ez a kettő együtt segít abban, hogy megszerezzük az első győzelmet a döntőben.

– Lehetett tudni, hogy a címvédő egy igen erős csapat. Érezted ezt a pályán is?

– Nyilván. Nemcsak hogy nagyon jók, de jóval tapasztaltabbak, rutinosabbak is, nagyon ott kell legyél, ha ezt megpróbálod ellensúlyozni. A kapusuk is elképesztő teljesítményre képes. Hozzájuk képest mi zöldfülűek vagyunk, ez is nagyon sokat nyomott a latban.

– Milyen a válogatottban játszani?

– Remek érzés, az elején jól is fogadtak, kedves volt mindenki. Amúgy az első komolyabb tétmeccsen már nem is igazán számítottam újoncnak, hiszen edzőmérkőzéseken azért már megfordultam ott. Na, az már megint egy másik szint a hazai bajnoksághoz képest, ráadásul azzal, hogy továbbjutottunk a következő szakaszba, most már jóval komolyabb ellenfelek jönnek.

– Mesélj az elődöntőről! Az komoly sikerélmény lehetett.

– Felejthetetlen élmény volt. Már az első mérkőzésen, Déván is nagyon jól ment a játék, kár, hogy ezután elrontottuk az első udvarhelyi meccset. De aztán a másodikat már úgy hoztuk, ahogy kellett. Most már én is tudom, mit jelent a felnőtteknél komoly jelentőségű tétmérkőzést, ki-ki meccset játszani teli lelátók előtt, ilyen elképesztő támogatás kíséretében. És igen, ez épp olyan volt, ahogy azt korábban elképzeltem, amikor egy fiatal játékos csak álmodni mer ilyenről. Csak ismételni tudom: felejthetetlen élmény.