Legutóbb 1982-ben jutott be magyar futó az aktuális fedett pályás Európa-bajnokság döntőjébe, akkor Újhelyi Sándor ezüstérmet szerzett Milánóban 47.14-es idővel. Molnár Attilának első magyarként a fináléba jutás a tavalyi fedett vb-n már összejött, akkor Glasgow-ban ötödik lett, Apeldoornban történelmet akart írni: ő lehetett az első magyar, aki síkfutásban aranyérmet nyer a fedett Eb-k 1970 óta íródó történetében.
Az FTC sprintere esélyesként és európai ranglistavezetőként érkezett Hollandiába, ahol a pénteki előfutamban és elődöntőben is megvillantotta klasszisát, mindkét futását könnyedén nyerte meg, utóbbit 45.48 másodperces remek idővel, amivel az egész mezőnyt tekintve a legjobb volt. Az MTI helyszíni tudósításában kiemeli, hogy ugyanakkor nem csupán az idő és a futamgyőzelem volt nagyon biztató a finálé előtt, hanem az is, hogy Molnár a szavai szerint könnyedén futott, és úgy érezte, a formája alapján 45 másodpercen belüli időre is képes lehet.

A fináléban a lengyel Maksymilian Szwed tűnt az első számú kihívójának, aki mindkét futamát megnyerte, egyaránt 46 másodpercen belüli idővel (45.69 mp, 45.78 mp). Molnár a legszélső, hatos pályáról rajtolt, míg a lengyel az ötöst kapta, így a start után az első körben végig látta maga előtt a magyar futót, aki már pénteken elmondta, hogy a 200 méter végén a bevágás rendkívül fontos lesz, és mindent megtesz majd azért, hogy az első helyen forduljon rá az utolsó körre.
Ennek megfelelően óriási tempóban futotta meg az első két kanyart és a célegyenesben ellentmondást nem tűrően, egyértelmű előnnyel vágott be az egyes pályára. Onnan egészen az utolsó kanyarig magabiztosan vezette a mezőnyt, a célegyenesre fordulva viszont láthatóan besavasodott, a lengyel sprinter pedig ráfutott, de megelőzni nem tudta.
Molnár Attila a magyar küldöttség első érmét szerezte Apeldoornban, egyúttal pályafutása első felnőtt medálját nyerte felnőtt világversenyen. Ez a magyar atlétika 60. dobogós helye és 17. aranyérme fedett pályás Európa-bajnokságokon.