Bartus Attila a Székelyudvarhelyi Iskolás Sportklub igazgatója, mindennapjait az atlétikapálya közelében tölti. Színes élsportkarriert tudhat a háta mögött, azonban a családról és a barátokról sosem feledkezett meg. Feleségével, akit fiatalon ismert meg, lassan tíz éve együtt is dolgoznak, élvezik a közös munkát. Gyermekeik szintén komoly sportteljesítményeket érnek el, mondhatni, az alma nem esett messze a fájától. – Hogyan és mikor alakult ki a sport iránti szeretete? – Nagycsoportos koromban az óvó néniknek feltűnt, hogy mozgékonyabb vagyok az átlagnál, és javasolták, hogy jelentkezzek valamilyen sportkörre, így választottam a sporttornát. Első osztályos koromban atlétikára váltottam, Jakócs Zoltán testnevelő tanár csoportjába kerültem, és 17 éven keresztül atletizáltam, 12 évet Jakócs Zoltán egykori tanárom irányítása alatt. – Mikor döntötte el, hogy testnevelő tanárként szeretne dolgozni? – A mostani Orbán Balázs (akkori 2-es számú) Általános Iskolában jártam elsőtől nyolcadik osztályig. A középiskolai tanulmányokat a Tamási Áron, akkori Dr. Petru Groza Líceumban matek-fizika, illetve mechanika szakon végeztem, ugyanott érettségiztem. Ebben az időben már országos és nemzetközi eredményeim is voltak, és folytatni akartam az élsportot. Tiszta sor volt, hogy ez csak testnevelési egyetemen lehetséges, ahol a sport követelmény. Hogy miért esett külföldre a választásom a továbbtanulást illetően? Barátaimmal közösen Magyarországot választottuk, szakmailag a legmagasabb színvonalat szerettük volna, és akkor is, meg most is Magyarország sokkal előttünk járt és jár a testnevelőképzésben. Így a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, azóta Nyugat-magyarországi Egyetem testnevelés szakán szereztem oklevelet. Az is biztos volt, hogy utána hazajövök, és az itteni gyerekeknek adom át az összes tudásomat, mert… Mi van, ha mindenki kint marad? A korábbi törvények értelmében nem ismerték el a kinti oklevelet teljesen, ezért itthon a jászvásári Alexandru Ioan Cuza Tudományegyetem testnevelőképző karán még elvégeztem két évet. – Sportolt teljesítményszerűen, mit és mennyi ideig? – Gyerek korosztályban kezdtem az edzéseket és a versenyekre való felkészülést. Fiatalon, 17 évesen kadét korosztályban értem el az első országos szintű eredményemet, abban az évben háromszoros országos bajnok voltam és tagja a román ifjúsági válogatottnak is. Tizenkilenc éves koromig voltam a válogatott tagja, országos bajnok, ezüst- és bronzérmet is szereztem, a legjobb eredményem ebben az időszakban egy Balkán-bajnoki ezüstérem. Ezen a versenyen Székelyudvarhelyről Kuti László barátommal ketten voltunk a válogatottban. Utána kerültem ki Magyarországra, ahol az egyetem sportklubjában versenyeztem, voltam aranyérmes az Egyetemek és Főiskolák Országos Bajnokságán (EFOB), valamint magyar U23-as ezüstérmes, sőt, itthon 40 évesen megnyertem a veterán országos atlétika-bajnokságot és válogatottként a veterán Balkán-bajnokságon negyedik helyezett lettem. – Van egy olyan gondolat, esetleg mottó, amely szerint az eddigiekben alakítani próbálta az életét? – Mindig, minden körülmények között maradj meg embernek. Mivel családcentrikus vagyok, másik mottóm, mindent a családért. Gyerekkori barátaimmal most is barátok vagyunk, annyira, hogy az egyetem után, akik hazajöttünk, egymás gyerekeit kereszteltük, egy nagyon szoros kapcsolat alakult ki köztünk. Na, és a sportolóim... mintha a sajátjaim lennének, próbálom a lehető legjobbat kihozni belőlük, akik már végeztek, azokkal most is tartjuk a kapcsolatot. – Hogyan alakult testnevelői pályája a kezdetektől egészen a jelenig? – 1996-ban, a júliusi diplomaosztó után, szeptemberben már elkezdtem a munkát a Székelyudvarhelyi Iskolás Sportklub atlétika szakosztályán. Azóta is itt vagyok, a fokozati vizsgák után, 2008–2017 között aligazgató, majd a versenyvizsga után 2017-től igazgatóként dolgozok a sportiskolánál. Ez a funkcióm, de mind a mai napig tartom az atlétikaedzéseket, mindennap edzünk és folyamatosan versenyekre, edzőtáborokba járunk. Az évek során számos országos bajnokot, országos bajnoki helyezettet, válogatott sportolót neveltem ki. Sokan szerepeltek világbajnokságon, Európa-bajnokságon a válogatottal, büszkén nevezem meg őket: Nunu Mihaela, Bálint Noémi, Karamán Hunor, Kovács Krisztina, Nagy Vanda, Stefán Nikoletta, Bartus Virág, Bartus Balázs – ők az érmesek közül néhányan, de rajtuk kívül még sokan vannak, akikre büszke vagyok, hogy edzenek, edzettek és, ha nem is érmesek, de 4–8. helyen végeztek a korosztályos országos bajnokságban. A tavalyi év miatt egy nagy kényszerszünet szakította félbe tevékenységünket, most indul újra a versenyélet, bizakodva tekintünk előre, és remélem, folytatódnak a sikerek, mert vannak ígéretes atléták. 1996 óta az ISK az alapmunkahelyem, mellette az igazgatók felkérésére tanítottam az Eötvös József Szakközépiskolában, az UCECOM-ban és egy tanévet testnevelő szakos tanfelügyelő voltam a megyei tanfelügyelőségen. Ezek a „munkahelyek”, bár mind a három a testneveléshez tartozik, teljesen másak. Az egyik edzésről és élsportról szól, amit a gyerekek a saját szabadidejükből áldoznak és nem kötelező, a másik tanterv szerinti, a kötelező oktatásban, órarend szerint történik, míg a harmadik, a szaktanfelügyelő, az ellenőrző és szervezői munkakörhöz tartozik. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy mindháromban benne lehettem, lehetek. – Milyen a kollégákkal és a diákokkal a kapcsolata? – Erről a kollégákat és a diákokat kellene megkérdezni, részemről a kapcsolat mindig őszinte, nyílt és egyenes volt, és az is marad. Itt voltam sportoló, sok kollégám már akkor edző volt, amikor én még sportoltam. Az egykori edzőim most kollégáim, de lettek sportolótársakból is edzők az iskolánál. Ennek fényében elmondhatom, hogy nagyon jó a kapcsolatunk. A sportolóimmal a mai napig tartjuk a kapcsolatot, orvosok, mérnökök, tanárok, vállalkozók, közalkalmazottak, munkások, minden szférában vannak volt tanítványaim, és találkozunk, beszélgetünk, örömmel elevenítjük fel az emlékeket. – Van más, a sporthoz szorosan kapcsolódó tevékenysége? – Csak volt, ugyanis az aligazgatói és az igazgatói szerep nem enged meg mást, mert, hihetetlenül hangzik, de nekünk is csak 24 órás a nap. Ügyvezető igazgatója voltam a Székelyudvarhelyi Sportért Alapítványnak – ez a szervezet a polgármesteri hivatalon belül működött –, voltam a Küküllő szálloda wellnessközpontjának a vezetője, a Príma Rádiónál sportriporter, a néptánccsoport fizikai felkészítője, és olyan időszak is volt, hogy mindezt egy időben csináltam. Emellett a barátaimmal nyaranta úszótanfolyamokat tartunk, ahol 150–200 gyereket megtanítunk úszni, telente pedig sítáborokat szervezünk gyerekeknek és családoknak egyaránt. – Beszélne a családjáról és a sport szerepéről a családban? – 1990-ben, 17 évesen ismertem meg a feleségemet, 1998-ban esküdtünk, van egy 20 éves lányunk és egy 16 éves fiunk. Virág élsportolóként érettségizett, majd sikeresen felvételizett Kolozsvárra, a Közgazdasági egyetemre, jelenleg másodéves hallgató. Balázs tizenegyedik osztályos és a Kós Károly Szaklíceumban tanul, szintén sportoló. A két gyerek egész pici korától mondhatni a pályán nőtt fel, mert szinte mindig levittem magammal edzésekre, akár babakocsival is, és hát atléták lettek, mindketten a korosztályukban az országos döntőn érmet szereztek, amire büszkék is vagyunk. Ez azzal is járt, hogy a versenyeken, edzőtáborokban együtt voltunk, nem éreztük a hiányt. A feleségem, Gabriella, asszisztensnőként kezdett dolgozni, majd nem sokkal Balázs születése után átjött a Sportiskolához, és 2009 óta együtt dolgozunk. – Hobbi, szabadidős tevékenység? Jut egyáltalán idő ilyesmire? – Mindenre jut idő, ha okosan tervezünk. Versenyszezon idején nehéz, mert iskola–edzés–verseny a heti aktivitás, de azonkívül heti két alkalommal este focizunk, és ha szabad a hétvége, télen sízünk. Nyáron úszunk, teniszezünk, kirándulunk a baráti családokkal, ilyenkor legalább 7-8 család, de volt, hogy tízen is egyszerre elindulunk, és akkor az egy 30-40 személyes kontingens... – Milyen jelentőséggel bír, mi a szerepe a sportnak az életben, a környezetében? – Szerintem édesapámtól jön a sport szeretete, mindig vitt magával engem és testvéreimet. Egy idősebb kollégám, aki már nyugdíjaséveit tölti, mondta, hogy a sportnak, a sportban és a sportból élek. Én is pont így vagyok. A sport és az egészséges életmód vezérel a mindennapokban, erre neveltem és nevelem a gyerekeimet, sportolóimat. Lehetőleg mindenki keresse és kapja meg a sportolás, az aktív testmozgás lehetőségét, vigyázzon és tartsa tisztán környezetét. És jut eszembe, a klasszikus alapigazság, hogy élj úgy, hogy ha lepereg előtted életed filmje, legyen érdemes végignézni!

Vlaicu Lajos