borús égbolt
A show folytatódik
Nem tévedhetünk nagyot, ha megállapítjuk a nyilvánvalót: eseménydús volt az elmúlt hét a nemzetközi sportéletben. Tekintve, hogy javában zajlanak az olimpiai játékok Tokióban ez nem is lehetne másként. Azt sem túl kockázatos kijelenteni, hogy ezt az olimpiát sokan sokkal jobban várták, mint korábban, hiszen ezúttal a szokásos négy év helyett öt évet kellett rá várni. Bizony, ekkora ereje volt a szabad szemmel láthatatlan aprócska vírusnak, a világ legnagyobb szabású sporteseményét is el kellett napolni a világjárvány miatt.
Ráadásul az üres lelátók beszédesen árulkodnak arról, hogy messze járunk attól, hogy visszatérjünk a megszokott a kerékvágásba. Japánban sokan inkább idén is halasztották volna a játékokat. Nehéz nem megérteni a félelmüket. Elvégre a vírus alaposan belénk verte a frászt.
Ez az olimpia egy picit a magyar narancsra emlékezetet, a Tanú című kultuszfi lmből. Egy kicsit sárga, egy kicsit savanyú, de a miénk. Bármennyire is hangulatrontók a körülmények, a sportszerető embert önkéntelenül is elragadja a versenyláz. Mert szurkolni jó. Ilyenkor olyan sportágakat is megnéz az ember, amelyeket különben szinte soha, mert nincs rá ideje.
Ilyen például a vívás, ahol az akciókat szinte csak lassításban lehet tisztán látni. Mégis jólesett kiszurkolni Szilágyi Áron harmadik olimpiai aranyát. Úszni sem tudok, de mégis tudtam örülni Milák Kristóf első olimpiabajnoki címének. Nem kell Nostradamusnak lennünk, hogy megjövendöljük: nyer ő még néhány aranyérmet az olimpián. Legközelebb már három év múlva. Hacsak valamiért el nem marad az olimpia, de reméljük, ilyesmi nem ismétlődik meg még egy jó darabig.
Sok sportágnak az olimpia jelenti gyakorlatilag az egyedüli esélyt arra, hogy megmutassa magát a nagyközönségnek. A fennmaradásuk függ tőle, mert ilyenkor tudnak támogatókat szerezni, sok sportoló az életritmusát is a négyéves olimpiai ciklusokhoz igazítja. Az egyéves halasztás emiatt elég nagy érvágást jelentett az élsportolóknak. Például Hosszú Katinkát, aki korábban üzembiztosan szállította az érmeket, teljesen kizökkentette. Az ő példája is jól mutatja, hogy az élsportolók sem gépek, hanem emberből vannak. Ők is vannak néha rossz passzban, és joggal számíthatnak a megértésünkre. Persze akad, akinek jól jött a halasztás, a fent említett Milák Kristófnak például, aki így sokkal jobb formába tudott lendülni.
Ma már az olimpia is a szórakoztatóipar része. Az élsportolók modern gladiátorok, akik helyettünk szaladnak, úsznak, lovagolnak, lőnek célba, vívnak, hogy csak az öttusa számait említsük. Ezért jó, hogy megtartották mégis az olimpiát, mert így legalább a rengeteg készülés, edzésmunka nem vesz kárba. Mi pedig az otthoni fotel kényelméből számolgathatjuk az érmeket és szoríthatunk kedvenceinkért. Egy régi Queen-sláger jutott épp eszembe. A show-nak folytatódnia kell!
Kiss Elod-Gergely
_web.JPG)
