Az elmúlt hét végén tartották Budapesten, a Kincsem Parkban a négyesfogathajtó-Európa-bajnokságot. Negyvenhárom fogat, tíz ország, kilenc csapat nevezett be a megmérettetésre, többek között a Román Lipicai Egyesület, valamint a Hargita Megye Tanácsa és Fejlesztési Ügynöksége által támogatott farkaslaki Lófő Egyesület sportolója, a csíkszentmártoni Bodó Zoltán is. A fogathajtóval beszélgettünk a kezdetekről, céljairól és a bajnokságról is. – Hogyan kezdődött a lóval való kapcsolata? – Ahogyan általában az emberek, én is úgy szerettem bele a lovakba, hogy otthon tartott a családom. Persze azok az állatok a mindennapi munkához kellettek, de ezáltal kezdtem közel kerülni a lovakhoz. Tízéves koromban, a Forrás Sportegyesületnél kezdtem lovagolni. Erős Géza bácsi volt a mentorom, aki jelenleg a lányomat is edzi. Nagyon sok mindent köszönhetek neki, ő a mai napig is gyerekekkel foglalkozik. Nagyon remélem, hogy lesz köztük kitartó gyerek, aki először nemzeti, majd pedig világszinten nagyon jó eredményeket fog tudni elérni. A lehetőség mindenképp adott, csak az akarat és a kitartás a kérdés. – Miért a fogathajtásra esett a választás? – Négy-öt év lovaglás után kipróbáltam magam ugró lovasként. Úgy alakult, hogy kikerültem egy magyarországi farmra, ahol belovaglóként dolgoztam. Fogatos lovakkal foglalkoztam, illetve segédhajtóként is tevékenykedtem. A lovakkal való kapcsolatnak köszönhetően kezdtem közel kerülni és megszeretni a fogathajtást, így számos versenyre is beneveztem már, kettes fogattal. Az életem úgy alakult, hogy hazaköltöztem, de a fogathajtást nem hagytam magam mögött. Folytattam a pályafutásomat, később országos bajnok lettem kettes fogathajtásban, és körülbelül tizenöt éven át benne voltam a válogatottban. Több komoly megmérettetésen részt vettem, világbajnokságon is, és jó eredményekkel tértem haza. Később jött az ötlet, hogy ki kellene próbálnom magam a négyesfogat-hajtásban, mert az már az úgynevezett király kategória, onnan már tovább nincs. Nem egyszerű ez a sport, viszont kitűztem magam elé egy nagy célt, hogy egyszer rajthoz állhassak a világ legnagyobb versenyén, a németországi Aachenben a fogathajtó-Európa-bajnokságon. Ez megtörtént, ezután pedig szerettem volna visszavonulni, edzősködni és a lányom karrierjét építeni. De úgy alakult, hogy jó barátaim nem fogadták el ezt az ötletemet, és folyamatosan biztattak, hogy maradjunk benne a versenysportban, így itt is lehetünk. Ez egy életforma, amelyhez nagy kitartás, illetve szeretet szükséges. – Mit jelent önnek, hogy részt vehet a négyesfogathajtó-Európa-bajnokságon? – Szakmai és belső értékek szempontjából is óriási érték az, hogy a világ legjobb fogatai között vehetünk részt a versenyen. De mindenekelőtt az a legfontosabb, hogy ne felejtsük el, honnan indultunk és hová juthatunk el munkával és idővel. Ha reális és normális célokat tűzöl ki magad elé, azt sosem szabad hagyni. Lehet, hogy nem egyik percről a másikra lesz eredmény, de minden elért cél után boldogan tudsz visszatekinteni a kezdetekre. Semmi sem elérhetetlen, csak akarni kell. – Nagy eredmény, hogy eljutott idáig. Vannak további célok? – Több minden is megfogalmazódott bennem ezzel kapcsolatban. Az volt a célom, hogy történelmet írjunk az országunknak, mert eddig még sosem volt Romániából csapat a négyesfogathajtó-Európa-bajnokságon. Ez összejött, boldogok vagyunk, és a következő cél a világbajnokság. Mindemellett pedig, ami talán a legfontosabb, hogy példát mutassunk a térségünknek, a fiataloknak, hogy őszinte munkával bármit el lehet érni, de senki se várja el, hogy ez az eredmény egyik napról a másikra következzen be. Ami pedig személyes célként van a szemem előtt, hogy a lányom büszke legyen és felnézzen rám. – Mennyire drága ez a sport? – Láthatjuk, hogy a minimális költségvetésből is elérheted a céljaidat. Ez a sport nagyon drága, a kocsik, kamionok, lovak. De a mai világban az a legrosszabb, hogy mindenki pénzzel szeretne mindent megoldani, nem pedig őszinte munkával. Van, aki bármennyit rááldoz, és úgy gondolja, hogy drága felszereléssel, drága állatokkal el tudja azt az eredményt érni két év alatt, mint az, akinek akár harmincéves munkája van benne. Nekem nem célom, hogy a mostani Európa-bajnokságon az első tíz versenyző közt legyek, mert akkor boldogtalanul megyek haza. Reális célokat tűzök ki magam elé, nem pedig olyanokkal akarok versenybe szállni, akik évek óta nap mint nap erre a versenyre készültek, akik sokkal jobb háttérrel, sokkal több tapasztalattal érkeztek ide. Kinézek tíz versenyzőt, aki körülbelül az én szintemen van, és ha azokat megverem, akkor sikeres lesz ez a hétvége. – Mit üzenne a jövendőbeli sportolóknak? – A legfontosabb, hogy lehetetlent ne ismerjünk. Ne várjunk munka nélkül eredményt, és szeressük azt, amit csinálunk. Tanuljuk meg, hogy áldozatokat kell hoznunk ennek érdekében, néha nem is kicsiket, és sokszor át kell lépjük a komfortzónánkat. Fontosak a kapcsolatok, amelyeket nemcsak létrehozni, hanem ápolni is kell, mert minden egyes embertől nagyon sokat lehet tanulni. Örülök, hogy eljutottam ide, annak pedig még inkább, hogy az én csapatom, amelyre mindig számíthatok, velem együtt eljutott ide, és társaim is részt vehetnek egy ilyen eseményen, megismerhetik a világ legjobb fogatait.

Szilágyi Dalma-Orsolya