Vissza a gyökerekhez, kitérővel
Az egyetemisták többsége tervezi, hogy külföldön vállal munkát, majd visszatér szülőföldjére. A jelenségről Akácsos Zsófiával, Kommunikáció és Közkapcsolatok mesterképzésen tanuló hallgatóval beszélgettünk, aki az alapképzése során az államvizsgához kapcsolódóan kutatást végzett a témában a Sapientia – EMTE hallgatói körében.
– Mi a dolgozatod témája?
– Az államvizsga dolgozatom címe A külföldi munkavállalás jelensége a Sapientia Egyetem hallgatóinak körében volt. Azt kutattam, hogy milyen tényezők befolyásolják az egyetem hallgatóinak külföldi munkavállalási döntéseit, milyen lehetőségek állnak a rendelkezésükre, továbbá, hogy milyen kihívásokba ütköznek ezen a téren. Részletesen foglalkoztam a migráció elméleti hátterével, a fiatalok mobilitási tendenciáival, a külföldi munkavállalás motivációival és hatásaival. Emellett azzal is, hogy mennyire tudatosak a hallgatók a jövőképükkel kapcsolatban, mindezt ki, mi és hogyan befolyásolja.
– Miért éppen a külföldi munkavállalást választottad kutatásod témájának?
– Egyrészt személyesen is érdekel a külföldi munkavállalás, hiszen napjainkban egyre többen döntenek úgy, hogy külföldön próbálnak szerencsét. Szerettem volna jobban megérteni, hogy milyen tényezők befolyásolják ezt a döntést, és milyen hatással vannak a hallgatók életére, karrierdöntéseire és személyes fejlődésükre. Az Európai Unióhoz való csatlakozás után a romániai és erdélyi magyar fiatalok számára könnyebbé vált a külföldi munkavállalás, és sokak számára vonzó alternatívát jelent a helyi munkaerőpiaccal szemben. A dolgozatomban arra is kerestem a választ, hogy a hallgatók inkább hosszú távra tervezik-e a külföldi munkát, vagy csupán átmeneti megoldásként tekintenek rá.
– Hogyan gyűjtöttél információt a szakdolgozatodhoz? Milyen forrásokból tájékozódtál?
– Az alapképzés során lehetőségem volt olyan tanórákon részt venni, amelyek ezt a témakört járják körül, így volt már alapom ezzel kapcsolatban. Kvalitatív kutatásként interjúkat készítettem olyan hallgatókkal, akik már dolgoztak külföldön, ezen személyek többsége a baráti körömhöz tartozott, ezzel is megkönnyítve munkámat. Az interjúk segítettek mélyebb betekintést nyerni a személyes tapasztalatokba, a kihívásokba és a külföldi élet előnyeibe vagy hátrányaiba. Végül, de nem utolsósorban, a dolgozatomban több szakirodalmi forrást is felhasználtam, amelyek a migráció elméleti hátterét, a munkamigráció sajátosságait és a fiatalok mobilitási trendjeit vizsgálták.
– Milyen kihívásokba ütköztél a munkafolyamat során?
– Az egyik legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy elegendő számú hallgatót találjak, akik hajlandók részt venni az interjúban, mivel fontos kritérium volt számomra az, hogy az adott személy végzett-e már külföldi munkát vagy külföldön vett-e részt Erasmus-programon. Nehézséget okozott az is, hogy a témára vonatkozó friss és releváns szakirodalmat találjak, mivel a külföldi munkavállalásról szóló kutatások gyakran nem specifikusan az erdélyi magyar fiatalokra vonatkoznak.
– Milyen eredmény született a kutatásból?
– A kutatás eredményei azt mutatták, hogy a Sapientia egyetemen tanuló hallgatók külföldi munkavállalási motivációi sokrétűek és temérdek dolog befolyásolja mindezeket. Arra a következtetésre jutottam, hogy interjúalanyaim családtagjai közül is sokan vállaltak már külföldi munkát, legtöbb esetben az édesapák/nevelőapák. Az évek elteltével a kommunikációs eszköz is megváltozott, mivel az internet berobbanása előtt csupán levélben kommunikáltak, ritka volt az olyan eset, hogy telefonon is tudtak volna beszélni, viszont az internet berobbanása után a Messenger vált a leghasználtabb eszközzé. Interjúalanyaim mindegyike vállalt már külföldi munkát, a leggyakoribb célok között szerepelt a magas fizetés, a szakmai fejlődés, a nyelvtanulás és az új kultúrák megismerése. A jövőképüket nagy mértékben a családtagok és a barátok befolyásolják, mivel ezen személyek állnak leginkább közel hozzájuk, és az ő példájukat szeretnék követni. Viszont válaszaim között felmerült a tanárok és a hírességek példájának követése is. Bár sokan tervezik, hogy külföldön vállalnak munkát, a válaszadók többsége hosszú távon visszatérne a szülőhazájába.
– Mit tanácsolnál azoknak, akik államvizsga előtt állnak?
– Elsősorban azt tanácsolom, hogy időben kezdjék el a dolgozat megírását, és olyan témát válasszanak, ami közel áll hozzájuk, vagy ami iránt eleve érdeklődnek. Fontos az is, hogy előre megtervezzék a kutatást és a dolgozat szerkezetét, mivel így sokkal gördülékenyebb a megírás. Emellett érdemes kihasználni az egyetemi oktatók és témavezetők támogatását, hiszen ők segíteni tudnak az esetleges elakadásnál, és hasznos tanácsokkal láthatnak el. Ha valaki úgy érzi, hogy nehézségekbe ütközik, fontos, hogy ne essen pánikba, hanem próbáljon kisebb lépésekben haladni, és ne halogassa a feladatokat az utolsó pillanatig. Legfontosabb tanácsom pedig az, hogy higgyenek magukban, hiszen ha sikeresen elvégeztek három-négy évet az egyetemen, akkor az államvizsga sem jelenthet leküzdhetetlen akadályt. Ez csupán az utolsó lépés, amely igazolja, hogy megszerzett tudásukat sikeresen tudják alkalmazni.