Zsúfolásig t­elt a gyer­gyótekerőpataki délutáni iskola nagyterme szombat délután. Két helyi fiatal, Fórika Tihamér és Gyulai Albert a 2022-es Budapest–Bamako Rallyról számolt be, erre gyűltek össze az érdeklődők a nagy kivetítővászon elé, hogy figyelemmel kövessék a fiúk novemberben átélt élményeit.
A két fiú ötlete, miszerint szeretnének indulni az afrikai versenyen, még iskoláskorukban megfogalmazódott, egy, a mostanihoz hasonló előadást hallgatva. Gyulai Albert úgy fogalmazott, álmuk annak köszönhetően vált valóra, hogy felnőttek, és megkapták azt, ami minden sikerhez szükséges: támogatást párjuktól, családjuktól, környezetüktől.

A több mint 17 ezer kilométeres utat egy 1310-es, 30 éves Daciával tették meg.

– 2019-ben kaptuk az autót egy barátunktól. Felálltak vele a platós kocsira, hazahoztuk, mi meg itthon le kellett taszítsuk, mert be sem tudtuk indítani, annyira nem értettünk a Daciá­hoz – emlékeztek vissza a kezdetekre.

Tavaly év végéig minden energiájukat arra összpontosították, hogy felkészítsék az autót a sok ezer kilométerre. Alkatrészeket cseréltek és újítottak fel, pótolták a régi roncs járműről hiányzó elemeket, illetve különösen figyeltek a hűtőrendszer megfelelő kiépítésére, mert a 40 fokos melegben ez volt az egyik legfontosabb. Hozzátették: indulás előtt egy hónappal a motorban észrevettek egy műhibát. Ezt sürgősen orvosolni kellett, így kénytelenek voltak szétszedni. Felkerestek egy autószerelőt, aki rögtön segítségükre sietett, hogy időben elkészüljön az autó.

A Budapest–Bamako Ral­lyra több kategóriában lehet nevezni: verseny, túra és spirit. Tihamér és Albert az utóbbiba jelentkezett, amibe felújított ipari hulladék autókkal lehet jelentkezni. Budapestről 18 nap alatt értek el Sierra Leonéig, két nap pihenés után a hazautat tíz nap alatt tették meg. Összesen 17 500 ezer kilométert tettek meg, másfél köbméter benzint használtak el, és háromszor cseréltek olajat az autóban. Útjuk során csak hatszor aludtak ágyban, leginkább sátorban vagy autóban próbáltak pihenni a hőségben.

Az eseményen videókkal és képekkel mesélték el legérdekesebb élményeiket, mint például hogy rendőri felvezetéssel sikerült eljutniuk a marokkói határhoz. 

– Az ottani rendőrség tudott románul, így néhány mondat után voltak olyan kedvesek, és villogó lámpával kísértek el bennünket meg egy másik csapatot a határőrökhöz – elevenítették fel. 

Útjuk alatt egyszer robbantak le, de egy szervizben kölcsönkért szerszámmal kicserélték az autó hengerfejpakolását, így kis csúszással elértek az aznapi tábor helyszínére. Közben folyamatosan figyelték az autó működését, szabad idejükben javították, alkatrészeket cseréltek benne.

A rali útvonala érintette a Nyugat-Szaharát is, amit leginkább a versenykategóriás 4 × 4-es autók használtak ki. Tihamér és Albert a kalandvágyuk miatt nem a könnyebb, kerülőutat választották, hanem a homokos, köves sivatagot, amin egy kétkerék-meghajtású autónak szinte lehetetlen végigmenni. A fiúknak kitartással, türelemmel, más csapatok és helyiek vontatásos segítségével sikerült. A 90 km-es útvonalat hat és fél óra alatt tették meg, de sikeresen bejutottak a sivatagi táborba, ahol a többi csapat dicsérettel és elismeréssel fogadta őket. A sivatagból kifelé már megtanulták, hogyan kell vezetni a homokfúvásokkal teli köves úton, így még élvezték is – tudtuk meg.

A sivatag után Guineában és Sierra Leonéban két iskolának is vittek tanszer- és pénzadományt, amiket a verseny előtt gyűjtöttek össze a helyi közösségből. Sok helyen táboroztak: dzsungelben, repülőtereken, hotelek udvarán sátorban vagy függőágyakban, de volt olyanra is példa, hogy a határátkelőhelyen bontottak sátrat, amíg várták annak nyitását. Több helyen fogadták őket a helyi lakosok is tánccal, zenével, megcsodálva a Daciát.

Itthonról vitt konzerveket, zacskós leveseket ettek, ottani ételeket óvatosságból nem fogyasztottak, egyszer kóstolták meg egy étteremben a tevehúst, ami elmondásuk szerint hasonlít a marhára. Tisztálkodásra sem volt túl sok lehetőségük: tengerben és vízesésnél mosakodtak, amikor nem volt lehetőségük a hotelben.

A verseny díjazásán, Freetown városában megkapták a Sivatag Bátor Harcosai különdíjat, amit két nap pihenéssel ünnepeltek. Hazaútjuk során társultak néhány versenyzővel, és tíz nap alatt értek vissza, hasonlóképp, csak másabb, saját maguk által szervezett útvonalon.

Az eseményen való részvétel díjmentes volt, de a fiatalok úgy döntöttek, mivel a ralin is jótékonykodtak az afrikai gyerekek számára, az esemény apropóján is szerveztek egy gyűjtést a helyi délutáni iskolában tanuló gyerekeknek. Ebből adódóan összesen 750 lej folyt be.