Az előző két évhez hasonlóan idén is egy közösség javára ajánlották fel az elkészült munkákat. A Népi motívumok mai használatban elnevezésű képzésen készült festett bútorok és kézműves textíliák immár az 1830-ban épült székelymagyarosi papilak gyülekezeti termét díszítik. 
Székelymagyaros református temploma 1907-ben épült, a település fogyatkozó lakossága miatt (jelenleg 120 fő körüli) a tágas templomkertben lévő papilak az 1970-es évek közepétől lakatlan. A téli időszakban a Mátisfalváról beszolgáló lelkész itt tartja az istentiszteleteket, vallásórákat. Ezért is tartotta fontosnak a családjával a településen élő Bartos Tünde bútorfestő, hogy hazahozza az általa vezetett projektet, és, a helyiek örömére, közös munkával kicseréljék a megkopott bútorzatot. 

– A Népi motívumok mai használatban programban a továbbképzési lehetőségen és a megvalósításon túl mindig az a cél, hogy szellemiekben is gyarapodjunk, ezért szakmai kirándulást és előadásokat is szerveztünk. Az utóbbi három évben kialakult az a szemlélet, hogy az elkészült munkákat egy bizonyos közösség javára ajánljuk fel. Így készült el 2021-ben a felsőboldogfalvi templom számára egy harmincdarabos rekonstruált kazettamásolat. 2022-ben Lázárfalván, az András Alapítványnál tevékenykedtünk, tavaly pedig hazahoztuk a projektet Székelymagyarosra, hisz itt, a gyülekezeti teremben lévő bútorzatra is ráfért a megújítás

– mondta a képzés vezetője, aki gyerekkorát a faluban töltötte, majd családalapítás után visszaköltözött a csendes zsáktelepülésre.

– A templomkertnek nagyon jó a kisugárzása, mindig szeretek ide jönni, és hirtelen ötlet volt, hogy „hazahozzam” ezt a szép megvalósítást. Ami nagyon tetszett az egész programban, hogy a kazettás mennyezeteken túl most hangsúlyt helyeztünk az egyházi berendezéseink részletesebb tanulmányozására. Érdekes néprajzilag, hogy miként kerül egy közösség tulajdonába bármilyen használati tárgy: például úrasztala vagy az úrasztali terítő, mikor mit és ki adományozott, milyen alkalomból, és miért épp olyan (volt), amilyen. Tanulmányozni a kor divatját, mi mit jelent. Úgy gondoltam, hogy a téma ez a fajta megközelítése szellemiekben is tud pluszt adni a társaságnak, ezért szakmai tanulmányúton is részt vett a csapat a mátisfalvi, agyagfalvi és bögözi templomban, ahol a lelkészek fogadtak. Ugyanakkor a faluban Kászoni Szilárd lelkipásztor előadást is tartott többek között az egyházi berendezéseinkről

– mondta Bartos Tünde.

Az egyházi berendezések szakrális térben való elhelyezése adta a vezérgondolatot, hisz Tünde olyan népi festett bútorzatot képzelt el a gyülekezeti terembe, ami templomban, ugyanakkor egy 1830-ban épített házban is megállná a helyét. 

– A szekrény megalkotásában a Mózes-székek formája inspirált, de figyelembe vettem azt is, hogy milyen funkciót kell kielégítenie: a kegytárgyak, iratok tárolására is alkalmas legyen. Ugyan vidékünkön a népi bútoroknál a sötétkék és barna alapszín a jellegzetesebb, ide a szürkés világoskéket választottam, amit templomkéknek is neveznek. A törtfehér a kazettás mennyezeteken és egyéb egyházi berendezéseken is gyakran megjelenik, ezért ezek a színek dominálnak a bútorokon. Az alkotó hétvégén a mintákat a tanulmányúton gyűjtöttekre alapozva terveztük. Agyagfalván az 1800-as évek közepén tevékenykedett Lőrincz István bútorfestő, akinek több munkája maradt fenn, például a mátisfalvi templomban a padmellvédek, a legénykar alatti rész. Az ő munkája inspirált, a rózsái és a pöttyvirágok nagyon jellegzetesek. A szárnyas tulipánokat is gyakran használta. A fogas mintáját, egy koszorús csokrot, az agyagfalvi templom orgona előtti mellvédkazettája ihlette. A középső felirat – Istené a dicsőség – ajtókazettán, a négyszirmú rozetta pedig a templomi kazettás mennyezeteken gyakori, a bögözi templomban is megtalálható

– részletezte a szakember.

Az egyházi tárgyak egy persellyel és egy szépen díszített tálcával is gyarapodtak. A gyülekezeti terem ablakaira új, azsúrozott és udvarhelyszéki mintával varrt függönyök kerültek. A régi székeket helyi férfiak tisztították le, helyi leányok festették újra és helyi asszony varrta rá a székpárnákat.

– Úgy érzem, sikerült felrázni a helyi közösséget is. A tiszteletes úr és a helyiek készségesen fogadtak, az alkotó hétvégén étellel-itallal kedveskedtek a vendégeknek. Velük együtt szeretnénk folytatni a terem szépítését. Már beszéltük, hogy jó lenne kicserélni az úrasztalát, az úrasztali terítőt, varrni a többi ablakra is függönyöket. Itthon, közösségben van, amit el tudunk készíteni

– összegezte a teendőket Bartos Tünde.

Alkotók: Antal Orsolya, Bartos Tünde, Bálint-­Biró Enikő, Biró Erzsébet, Biró Eszter, Ferencz Réka, Gothárd Hajnal, Kovács Katalin Zsuzsanna, Major Hajnalka, Nagy Adél, Nagy Zsuzsanna, Orbán Katalin, Péter Ildikó és Sándor Erika.