A történelmi városközpontban Bugarschi Júliával indulunk háznézőbe, hiszen itt töltötte gondtalan gyermek­éveit, és imádja Székelyudvarhelyt. Régi képeslapokat mutat, mert ő mindent gyűjt, ami a várost ábrázolja. Nagyapja, Nagy Tibor hős, 82-es baka volt, nevét ott találjuk a Vasszékely szobor márványtábláján. A Barátok templomától sétálunk a vár irányába, és egy új épülettel találkozunk, a nemrégiben felépített Nardini katolikus óvodával. Mellette Keszler Albert (Berci bácsi) kalaposmester háza, a földszinten ma gyógynövénybolt van. Szemben vele még áll Vass Ferencék kalaposháza, ez is bizonyítja, hogy jól megfért két kalaposmester a századelőn egymás mellett. A századeleji Lotz G. Frigyes hentesüzletében ma a Corvina könyvesboltot találjuk. Mellette a Kabdebó nyomda, ebben a házban lakott valamikor Soha Aladár papír- és könyvkereskedő, talán ő is építette. Miután államosították az épületet, az özvegy az emeleti rész egyik kamrájába került, külön kijárattal, mert a hetvenes-nyolcvanas években a Budvár kocsma költözött ide. A következő épület történetének én néztem utána.

A sarokházat mindenki Kabdebó-házként ismeri, de valójában Kovács Dénes mészáros volt az eredeti tulajdonos (a földszinten volt a mészárszék), akinek a családi vállalkozása tönkrement a harmincas évek gazdasági válsága következtében, és az örmény Esztegár család vásárolta meg tőle az emeletes épületet. Ennek földszintjén a két világháború között a Ganz Villamos Művek székháza volt, majd edény- és ruhaüzlet. Szomszédságában a Koronás ház néven ismert, kőből és fából készült emeletes házat láthatjuk, amely eredetileg négy lakrészből és az udvarból állt. Azóta sokat formálódott és változott. Benedek Rozália tulajdonaként szerepelt 1878-ban, majd 1885-ben Benedek Polixénia, özv. Hübner Károlyné javára kerül át. Három év múlva, 1888-ban Benedek Gyula és Benedek Póli vagyonát képezi, 1943-ban Benedek Ilona eladja Kerestély Gyula bádogosmesternek, aki az emeleten lakott, a földszinten műhelyt és üzletet működtetett. Egy ideig trafik is volt benne. Júlia meséli, hogy a trafikban az Ürögdi házaspár dolgozott, a férj tolószékből szolgálta ki a vevőket. Őket Istók Lajos követte, így lett Istók trafik. Az emelet egyik részét 1960-ban Kovács Árpád és felesége, Györfi Margit megvásárolja. A változásokat követően 1993-ban a földszinti részben Korona néven kávézó és vendéglő nyílt, ma valutaváltó és panzió működik benne. Tulajdonos: Szász Árpád.

A Máriás ház következik, építtetője Kabdebó József, a homlokzaton álló Szűz Mária tiszteletére készült szoborról kapta a nevét. Érdekes, bántódás nélkül átvészelte a kommunizmus évtizedeit. Földszinti részén baloldalt férfifodrászat, virágüzlet, majd az Elegant férfiszaküzlet működött, Bihari Ibolya volt az eladó. Napjainkban ékszerboltként működik. A régi kapubejárat jobb oldalán korábban élelmiszer- és villamosüzlet volt, ma hobbiszaküzlet. Lőrinczy János kereskedő háza a soron következő, ahol a földszinten sokáig Esztegár Gerő méteráruüzlete volt, de az államosítás után is maradt a méteráru. Kiváló szakemberek, kereskedők dolgoztak itt. Ma is látom magam előtt Kolozsi Gábor bácsit, amint forgatja a szövettekercseket a hosszú asztalnál. Csodálatos belső bútorzata volt, kár, hogy nem mentették meg az utókornak, teszi hozzá Júlia, aki valamikor az emeleten lakott, és ismerte Jankó bácsit, a tulajdonost. Egy ideig a Volksbank is kereste helyét a földszinten, ma turkáló van benne. A következő házról sok mindent tudunk, de nem eleget. Nem tudjuk, ki építette, de azt igen, hogy a földszint egyik felét sokáig a Szenkovits család bérelte a húszas években. Kizárólag úri férfifehérneműt kínáltak eladásra. Szerettek később is ide járni a férfiak, igaz, Elegantra keresztelték később az üzletet, és ugyancsak jó minőségű árut kínált benne Bihari Ibi néni, a boltos. Ma a Kristály üzlet cégére lóg a bejárat fölött. A kapu másik oldalán volt a Lányi drogéria, később a Hecser patika, de Bodega City néven kocsma is működött, sorolja Júlia. A Persián-házat átugorjuk, mert azt külön megírtam. Beülünk egy teára a közeli cukrászdába, a sétánk ezzel véget ér, de a beszélgetést, az emlékezést folytatjuk az asztal mellett.