A csíksomlyói kegytemplom közelében, a borvízforrás szomszédságában található az a porta, rajta két épülettel és gyümölcsfákkal, amely a kilencvenes évek közepén került a Csibész Alapítvány tulajdonába, s amely immár több mint harminc éve gondoskodik elhagyott, hátrányos helyzetben élő gyermekekről, fiatalokról. 

Fegyverek a padló alatt 

– Amikor megbontottuk ezt a csűrt, ott, ahol a szekérbeálló volt, a padló alatt fegyvert találtunk. A tornácos házba be tudtuk költöztetni a fiúkat, a csűr pedig amolyan szükségmegoldásként működött, itt még sokáig harminc kecskéből álló kecskenyájat is tartottunk. Az épület idővel nagyon romos állapotba került, és eljött az ideje annak is, hogy kezdjünk vele valamit – meséli Gergely István.
Ekkor került a képbe Bene Szabolcs építész, akit azzal bíztak meg, hogy a csűrt oly módon újítsa fel, hogy az lakhatóvá váljon, illetve az udvaron lévő régi tornácos parasztházba is leheljen életet.
A Borvíz csűrház nevet viselő Csibész-házban jelenleg olyan, 18. életévüket betöltött csángó fiatalok laknak, akik közül van, aki egyetemen folytatja tanulmányait, más dolgozik, ám egy közös bennük: mindannyiuknak kiskoruk óta a Csibész Alapítvány a biztos pont az életükben. 
A csűrház földszintjén a nappali mellett két szoba, konyha és fürdőszoba van kialakítva, az emeleten hasonlóképpen egy közösségi tér, valamint fürdőszobák és hálószobák kapnak helyet.

Rendeltetésnek megfelelő belső terek 

– A csűr állapota szerkezetileg aránylag rendben volt, persze kellett aláfalazni, kellett erősíteni, de általában ez a régi épületeknél szükségszerű. Megkaptam a feladatot, hogy mi legyen belőle, és munkához láttunk – mondja az építész, miközben régi felvételeket mutat az épületről.
Lehet is látni az alaprajzokon – mutatja –, hogy az istállórészen a régi ajtók helyére kerültek vissza az újak, a belső kialakításban módosítottak annyiban, hogy a korábbi egy légterű helyiségbe válaszfalat húztak fel, így alakítva ki két tágas szobát. Mint megjegyzi, ismerve az épület későbbi rendeltetését és tudva, hogy egy családi háztól eltérően itt több személy fog lakni, azt is tudta, hogy az emeletre vezető lépcsőket, a lépcsőházat a főbejárathoz közel tanácsos elhelyeznie. 

– Négy mosdó van, hiszen többen laknak itt, így nem kell egymásra várniuk. Van egy konyhahelyiség is, a fűtésrendszer gázkazánról van megoldva, de emellett a földszinten, illetve az emeleten van egy-egy fáskályha is. A héjazat teljes egészében le van cserélve, viszont az épületre a csűr régi cserepei kerültek vissza. Ugyanakkor sikerült visszaállítani, megőrizni eredeti formájában a kinti, homlokzat alatti apácarácsos részt is – magyarázza az építész. 
Közben megcsodálhatunk egy különleges megoldást is: a főbejárat közelében érdekességként kis ablakrészeket alakított ki a gerendák között, és ezen különleges és stílusos megoldás által lett a lépcsőház világosabb.

– Szimpatikus volt ez a megoldás, ezt még láttam máshol, és itt is nagyon szépen kivitelezték – jegyzi meg Szabolcs elégedetten.
Mint mutatja, a mennyezeti gerendák még a csűr régi gerendái, sikerült felújítani, újracsiszolni. Egyébként ez is volt a felújítás alapelképzelése: a korhadt részeket újakra cserélni, de ami még menthető, annak mindenképp helye kell legyen az újjászületett épületben.  

Autentikusságra törekvő megoldások

Az épület alapterülete 74 négyzetméter, a felső szinttel együtt 128 négyzetméter, a felújítási munkálatok során belülről szigetelték, ezáltal is vigyázva arra, hogy megőrizzék autentikus hatását.
– Van egy pici játék benne, lehet látni a homlokzaton a gerendákat, így emeltük ki, így jobban érvényesülnek. Amúgy jó, ha a gerendának nincs lefüllesztve a vége, azaz kimegy a homlokzatra, mert ha a ház még kívülről kap egy réteg szigetelést, könnyen bedohosodhat. Ebben a formában pedig még szellőzik is – mutat rá a tervező.

Mint mesélik, az volt az eredeti elképzelés, hogy a csűrkaput is visszaállítják a helyére, ám ez egyelőre még várat magára, és jelenleg nem is látják szükségesnek, lévén, hogy a házban folyamatosan élet van, és nagy valószínűséggel a csűrkapu mindig nyitva lenne. 

A kivitelező lelke is benne kell legyen a munkában 

A szemközti tornácos ház is megújult, ez esetben is Szabolcs nevéhez kötődnek a tervezési munkálatok. Ezúttal, mint megtudom, változott a belső beosztás, funkcionalitás szempontjából volt szükség nagyobb arányú beavatkozásra. A földszinten hálószobák és fürdőszobák vannak, a manzárd viszont egy légterű. Felújították a tornácot, kicserélték a héjazatot, a kis házat ezúttal kívülről szigetelték.  
– Ügyesen dolgoztak, mert nem mindig elég az, hogy az ember megtervezi, az a jó, amikor a kivitelező lelke is benne van a munkában – emeli ki Szabolcs.
Mindkét épület esetében – ezzel már Gergely István büszkélkedik – a belső bútorzat, az ajtók, ablakok a Csibész Műhelyben készültek. 

Csűr a mának

Nagy kihívás volt számára a csűrfelújítás – jegyzi meg Szabolcs –, ugyanis a régi épület állapota nem sok okot adott a derűlátásra.
– Mire a tervek nagyrészt elkészültek, és útközben láttam azt is, hogy jó dolog fog kisülni az egészből, meg is nyugodtam. Kivitelezéskor sem nagyon voltak elakadások, azt kell mondanom, hogy zökkenőmentesen haladt a folyamat.
És ez tulajdonképpen szerencsés eset. Már ami a csűr megmentését illeti, ugyanis nagyon sok esetben a régi portákon megmaradt, mára kiüresedett csűrök enyészetté válnak, összedőlnek, vagy új tulajdonosaik nem tartanak igényt rájuk, lebontják, eltüzelik. A csűr fontos – emeli ki Szabolcs –, hiszen nagymértékben meghatározza egy-egy székelyföldi falu képét.

– A csűröket nem elbontani kell, hanem megmenteni. Sajnos sokan nem így gondolkoznak. Tény, hogy az életmódváltással az istállók, a csűrök kiürültek, sokan abbahagyják a gazdálkodást, viszont településeinknek nagyon fontos elemei a csűrök. Ha azokat elbontjuk, akkor már nem beszélhetünk Székelyföldről. Csíkszentdomokost említeném, hogy ott milyen szépen állnak egymás mellett a csűrök egy rendszerben, de valójában bármelyik falut emlegethetném, egymás mellett ott vannak folytonosan a csűrök. Ne feledjük, hogy a csűrnek is megvolt a telken a szerepe. Ha adott volt a hosszanti telek, elöl volt a lakóház, és keresztben a dupla kapus csűr. Mindennek megvolt a funkciója, jól ki volt ez találva. Nyilván, most már kell egy kicsit alkalmazkodni a mostani világ nézeteihez, de szerencsére nagyon sok lehetőség van átmenteni a mának a csűröket – mondja szinte biztatásként a csíkszeredai építész. 
Közben fotó készül az udvar csűr mögötti részén sétáló gólyáról, és Gergely István elmeséli azt is, hogy milyen gyakori látogatója az udvarnak a medve. Édes az alma – vonja le a következtetést.
– Néha a medve a szakácsnő – nevet, és tény, hogy a konyha hátsó bejáratánál felfedezhetők a medvemancsnyomok.