Nem kacsalábon forog, hanem kerekeken gurul, és méreteiben nem hasonlítható egy palotához, de a kevesebb néha több, szokták mondani. A csíkszeredai székhelyű Eco Tiny House megálmodói, létrehozói komolyan is gondolják ezt. A tiny house – magyarán apróház – mozgalom nemcsak építészeti szempontból érdekes, hanem társadalmi-környezetvédelmi tekintetben is olyan értékeket hordoz, amelyekre napjainkban egyre fontosabb figyelni. Olyan apróházakról beszélünk, amelyek legfeljebb harminc négyzetméteresek, de lehetnek mindössze tíz négyzetméteresek is, és utánfutóként bárhova elvihetők. Megvan bennük minden, amire szükség van, és annak ellenére, hogy kerekeken gurulnak, nem hasonlítanak a lakókocsikra. Megjelenésükben és stílusukban kívül-belül letisztultságot sugároznak, hiszen egy ilyen házban semmi sem kap helyet, ami fölösleges. Kicsik, egyszerűek, a pazarlásra és túlfogyasztásra nem adnak lehetőséget.

Szakács Botond, az Eco Tiny House egyik alapítója elmondása szerint, amikor megépítették az első miniházukat, még nem tudtak a mozgalomról. Mindössze ki akartak költözni a városból, közelebb kerülni a természethez, ám a telek, amelyet vásároltak, külterület volt, ezért nem építhettek rá. Találtak megoldást a problémára, ugyanis a kerekeken lévő, guruló házakra nem vonatkozik a szabályozás. Szakács Botond elmondása szerint ekkoriban jelentek meg az első apróházak Európában, és nem telt el sok idő, amikor eldöntötték, hogy nemcsak a saját házukat fogják megépíteni, hanem vállalkozást hoznak létre. 
Családjukat ugyanis vállalkozószelleműnek tartja Botond, így ki is használták a piaci rést, amelyre rábukkantak. Mint közölte, akkoriban alig volt tíz gyártó Európában, ma már viszont közel ezren vannak. Visszatérve a kezdetekre, Szakács Botond elmondta, hogy az első házuk megépítése – amelyet maguknak készítettek – tervezéssel együtt másfél évig tartott. Kezdetben csak hétvégén és nyáron laktak a kis házban, de azért, hogy újabb összeget fektessenek vállalkozásukba, eladták városi lakásukat, így a kétgyermekes család beköltözött a kis házba. A tervük az volt, hogy a telken öt házat fognak egymáshoz kapcsolni, de időközben vállalkozásuk elindult, és fontosabbnak tartották elkészíteni az ügyfelek által megrendelt házakat, mint saját otthonukat építeni. Így történt, hogy másfél évig éltek az első, prototípusként épült házban, és mint mondta, mindenkinek jó emlékei vannak erről az időszakról.

– Sokat dolgozunk, kevés időt töltünk otthon, ezért nekünk ideális volt az, hogy amikor otthon vagyunk, akkor egy térben legyünk. Olyankor senkinek sincs lehetősége bemenni a szobájába vagy kiülni a konyhába vagy a nappaliba. Amikor hazamentünk, akkor együtt voltunk, és két kisgyerekkel az elég mókás tud lenni – mondta Botond.
Hozzátette, hogy annak ellenére, hogy már rég elkészült a H alakú, öt tiny house-ból álló otthonuk, a gyerekek sokszor kérik, hogy aludjanak együtt, mint régen. Úgy véli, sokat tanultak ebben az időszakban.
– Egyrészt tapasztaltuk, hogy az együtt töltött idő nem attól függ, hogy mennyi időt vagyunk együtt, hanem attól, hogy mennyire figyelünk egymásra. Másrészt pedig, ha egy ilyen kis házban él az ember, akkor sokkal kevesebb energiát használ, mint egy nagy lakásban. Tudatosabban kellett vásárolnunk, kevesebb szemetet termeltünk, alig pazaroltunk. Nyáron pedig alig töltöttünk időt a házban, nagyon sokat voltunk kint, az udvaron. Mi kaszáltuk a füvet, takartunk, sokat kertészkedtünk – emlékezett vissza.

Mint mondta, ő és felesége építőmérnökként gyakorlatiasan terveznek, így az első ház építésekor az volt a fő szempontjuk, hogy praktikus legyen. Röviden: nem cifrázták túl terveiket. Az elmúlt években azonban sokat tanultak klienseiktől, hiszen a megrendelő igényeihez alakítanak minden házat.
Az apró, tíz négyzetméteres házakban is megvan minden, ami kell: bár az előszoba csak egy fogas, a házban van konyha, fürdő, egy vagy két hálórész és nappali is. A vendégek körbevezetéséhez nem kell sok idő, egy helyben állva megoldható, és Botond szerint a takarítás is hasonlóan könnyen megy.

Az Eco Tiny House-t ugyan sokan ismerik itthon, és mintegy nyolcvan személy dolgozik a házak építésén és értékesítésén, de kevés a romániai megrendelő. Többnyire Európa északi és nyugati részére gyártják a házakat, és Szakács Botond szerint ennek is megvan a maga története. Kezdetben ugyanis, amikor elindították vállalkozásukat, egy Romániában élő belga üzletember figyelt fel a cégre, aki ötven-ötven százalékos tulajdonosi arány mellett elvállalta az értékesítést. Botond szerint akkoriban nem volt vesztenivalójuk, és sokat köszönhetnek belga partnerüknek, hiszen ő hozta az első nyugati klienseket. Idővel azonban nem minden alakult a terveik szerint, és elváltak útjaik, a csíkszeredai csapat pedig egyre nőtt, így ma már külön osztályok foglalkoznak a gyártással, értékesítéssel, marketinggel, az ügyfelek kapcsolattartásával, after sales munkával. Gyors fejlődésüket mutatja az is, hogy hamarosan egy kisebb, belga céget olvasztanak be az Eco Tiny House-ba, ráadásul az idén az Eco Tiny House lett egy tőzsdén jegyzett multinacionális cég innovációs partnere, amelynek egy apróházat fejlesztenek.

– Az, hogy egy ipari óriás egy romániai, erdélyi kis céget bíz meg azzal, hogy építsen nekik egy házat, óriási dolog – emelte ki a cégvezető.
Botond elmondása szerint nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy minden, amit tesznek, teljesen átlátható és megbízható legyen a klienseik számára. Ugyanakkor a növekvő piaci versenyben nem az a céljuk, hogy lépést tartsanak másokkal, hanem az, hogy elsők legyenek. Szakács Botond szerint ugyanis ahhoz, hogy romániai cégként érvényesülni tudjanak a nyugati piacon, termékeik minőségének meg kell haladnia az ott készült házak minőségét. Mint mondta, legtöbb kliensük állandó lakásként használja a házakat – például egy dániai, háromgyerekes házaspár is –, de olyan házuk is van, amelybe egy tizenhat éves tinédzser költözött be, illetve olyan is, amelyben egy nyolcvanéves hölgy él, aki úgy döntött, hogy eladja lakását, és a város szélén egy kempingben fog élni, közel a természethez.
– Az évek alatt több érdekes személyt ismertünk meg, a történeteikkel együtt. Sok jó kapcsolatunk alakult ki, vannak, akik néha küldenek egy-egy képet a házról vagy a csapatnak egy üdvözletet. Ha valamilyen nagy esemény történik az életükben, és annak része a ház is, azt megosztják velünk. Azok, akik állandó lakásként használják az apróházakat, különcök, viszont az értékrendjük hasonlít a miénkhez. Nem az költözik ilyen házba, akinek nincs arra elég pénze, hogy megvegyen egy lakást, hanem az, akinek kis házban élni normális – mondta Botond.

Az Eco Tiny House csapata sem átlagos: az évről évre dinamikusan bővülő közösség fiatalos, és Botond büszkén említi, hogy munkatársaik többsége náluk tanulta meg a szakma csínját-bínját. Fontosnak tartják, hogy kollégáik motiváltak legyenek, fejlődjenek, tanuljanak, ezért nem szabnak határt a szakmai képzéseknek. Hangsúlyozta, hogy azok, akik igazán akarnak fejlődni, náluk bármit elérhetnek. Egyszerre mintegy tizennyolc házat tudnak készíteni, évente száznál is több ház hagyja el a gyárat, és mivel minden ház egyedi, illetve állandóan kísérleteznek és fejlesztenek, ezért mindig nagy a pörgés. Mivel az a céljuk, hogy Európában piacvezetők legyenek, és idővel átmenjenek az Amerikai Egyesült Államokba is, Botond szerint a kiemelkedő minőség alapkövetelmény, és minden azon múlik, hogy mennyire tudják érvényesíteni azokat a szolgáltatásokat, amelyek a tiny house-ok építéséhez, használatához kapcsolódnak. A szállító- és alvázgyártó cégeket – amelyek más tiny house gyártóknak is dolgoznak – már felvásárolták, és a jövőben olyan szervizszolgálatot építenének ki, amelyet más házgyártók is igénybe vehetnek.

Az apróházmozgalom (tiny house movement) az Amerikai Egyesült Államokból indult. Sokan Henry David Thoreau-t, az amerikai filozófust, írót tartják a koncepció inspiráció­forrásának, aki 1854-ben megjelent Walden című könyvében mutatja be, hogyan szakadt ki polgári életéből és épített magának olyan kis faházat az erdőben, amelyben minden megvan, amire szüksége van valakinek. A polgári engedetlenség természetközeli formája ugyan sokaknak tetszett, és Thoreau műve népszerű volt, de több mint száz évnek kellett eltelnie, hogy a koncepció elterjedjen. 
Az 1970-es években az Államokban egyre többen hívták fel a figyelmet a minimalista, természetközeli életmódra, és olyan művek jelentek meg, amelyek az apróházakra és azok környezeti hatására fókuszáltak. A 2000-es évek elején jelentek meg a guruló apróházak, és mivel ezek igencsak népszerűek voltak, világszerte egyre több vállalkozás jelent meg, amely tiny house-okat gyártott. A mozgalom tehát az Amerikai Egyesült Államokból indult, de hamarosan Ausztráliában, Kanadában, Új-Zélandon, az Egyesült Királyságban és Brazíliában is megjelentek apróházakat gyártó cégek.