Akik Farkaslakára látogatnak, legtöbben az író főút mellett lévő sírját látogatják meg, néhányan pedig el­jutnak a közel kétszáz éves szülői házhoz is. Azt már kevesebben tudják, hogy Tamási Áron, amikor hazalátogatott Bu­­­dapestről, a legtöbb időt húga, Ágnes házában töltötte. Nyaranta akár egy-egy hónapot is töltött itt fe­­­­­­le­­­­­­ségével az író, itt érezte magát otthon, ide jöttek a rokonok látogatni. Itt kaszált a kert­ben, a kedvenc körtefája alatt írt, ami mai napig dísze a kertnek.

– A legfontosabb célkitűzése az egyesületnek az volt, hogy meg­­­­­­­­­mentsük az omladozó házat. Irodalomtörténeti értékű a hely annál is inkább, mivel nem csupán Tamási Áron töltött itt sok időt, de kortársai is megfordultak: Benedek Elek, Kányádi Sándor, Illyés Gyula, Féja Géza, Németh László, Tímár Máté, S­ü­tő András, Nagy Imre, Tompa László, Czine Mihály, Izsák József… Ágnes szeretettel fogadott mindenkit, aki a bátyjára hivatkozott, még akkor is, ha épp Tamási nem tartózkodott otthon – osztja meg a részleteket Hadnagy Jolán, az egyesület elnöke.

A házat a közösség mentette meg

A felújított ház és csűr az egyesület és a helyi önkormányzat tulajdonában van, 1993-ban vásárolta meg a kolozsvári EMKE és a Farkaslaki Tamási Áron Egye­­­­­sület, Dáné Tibor Kálmánnak köszönhetően nem került idegen kézre a ház. 2011-től többségi tulajdonos az egyesület és a helyi önkormányzat.

– A házat tulajdonképpen a kö­­zösség mentette meg, hisz erre nem voltak nagy pályázati pénzek. Műsoros esteken gyűjtöttük rá a pénzt, téglajegyeket áru­­­­­sítottunk, embereket szólítottunk meg, födőkalákát szerveztünk. Ugyan építészt külön nem kértünk fel a ház felújításakor, de a jellegét igyekeztünk megőrizni kívül-belül, ugyanaz a gerendás mennyezet maradt, és az egyik szoba padlózata is a régi, a másik szobában kénytelenek voltunk kicserélni a teljesen elkorhadt padlót. Az ajtók, ablakok is megmaradtak, a bútorzat is ugyanaz, amit Tamási is használt. A ház tetejére a farkaslaki templom lebontott cserepei ke­rültek, azok a cserepek, amelyek alatt egykor felravatalozták az írót – mondja Hadnagy Jolán, majd hozzáteszi: a székely ház és kapu őrzi a test, lélek és szellem szinteződést: a test a pince, a lélek a ház belseje, a tető pedig a szellemszint. Ma sok épület tető nélküli, hívja fel a figyelmet.

– A házban lévő ágyterítők, szőnyegek és függönyök a környékről származnak, csupán egyet­len függönytartó eredeti, a többit annak a mintájára készítette el az asztalos. Kisebb csodákat is megéltünk ezen a helyen: amikor kalákában födtük a házat, a kinyitott ajtón berepült egy galamb a házba. Aztán egy este bonyhádi fiatalokkal népdalt tanultunk, hogy „Fenyőkúton van egy nagy almafa, annak tetejében három piros alma…”. Másnap a Tamási-emlékhelyeket jártuk körbe a fiatalokkal, és itt a csűr előtt három piros alma fogadott – meséli a megélt eseményeket az egyesület vezetője.

A régi mintájára építették újra a csűrt
A csűrt régi fotók alapján tervezte újra a székelyudvarhelyi Urban Design tervezőiroda. A melléképület a szerkezet miatt (is) megőrizte háromosztatúságát, és új funkciót kapott, kultúrcsűrként szolgálja a helyi közösséget: például a gyakori népdalkörre is itt gyűlnek össze a helyiek. A kezdetekkor a csűr galériájában állandó fotókiállítás kapott helyet, Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla Székelyföld ezer pillanata című kiállítása, de mivel a farkaslaki néhai Jakab házaspárnak – Jakab Zsigmondnak és Rózsikának – haza­adományozták a munkáit Budapestről, így a képeket más helyszínre vitték át, és jelenleg az ő faragványaik, szőtteseik, faliszőnyegeik kaptak helyet.

Időszakosan más kiállítások szervezését is tervezik. Az alsó szinten lévő terem közösségi térként funkcionál.
– Olykor különféle csoportok jönnek be, és emellett számos helyi eseményre is sort kerítünk: könyvbemutatót, filmvetítést, vetített képes előadást, művészek estjét szervezünk. Idéntől bevettek a Kárpát-medencei Kultúrpajta- és Tündérkert-hálózatba, amelynek célja a kultúrcsűrök megtöltése élettel – mondja Hadnagy Jolán.