A szaktáborok nemcsak a diákok visszajelzései szerint mondhatók sikeresnek, hanem a szakma pozitív meg­ítélése alapján is, hiszen 2014-ben a Velencei Építészeti Biennálén ‒ amely a világ egyik legnagyobb építészeti megnyilvánulása ‒, a magyar pavilonban kiállították a Nagy István Művészeti Középiskola építészeti szaktáborainak anyagát is. Ezenkívül a bukaresti Zeppelin folyóirat többször is megjelentetett róluk cikkeket, sőt, egyszer egy kiállítást is szervezett, amelyben benne voltak a csíkszeredai diákok.

Kirándulásból lett szaktábor
Korábban írtunk már a Nagy István Művészeti Középiskola építészeti szaktáboráról, pontosabban csak a legutóbbiról, amelyet Úzvölgyében tartottak meg. Amikor a tanárokkal, szakmai vezetőkkel és diákokkal beszélgettünk, kiderült, hogy nem lehet teljesen elkülöníteni egyik szaktábort a másiktól, ezért Máthé Klára Krisztina építésszel, tanárral, a táborok főszervezőjével beszélgettünk az építészeti szaktáborok történetéről. Ő 2001-ben kezdett tanítani Csíkszeredában, amikor több építésszel együtt vállalták egy-egy évfolyam építészeti szakoktatását.

‒ Az általam tanított osztály csak építészet szakos diákokból állt, az osztályfőnökük Léstyán Andrea ‒ akkor még Tőke Andrea ‒ volt, aki egy évvel azelőtt került az iskolához vallástanárként. Mindketten akkor kezdtünk, nem volt semmilyen tapasztalatunk, de lelkesedésünk igen, és egyetértettünk abban, hogy sok iskolán kívüli tevékenységet, kirándulást, tanulmányi utat szerveznénk a gyermekeknek

– kezdte a történet elejét Máthé Klára. 
2004-ben, amikor tizenegyedikesek voltak az említett diákok, elmentek táborozni a zetelaki tó partjára. Máthé Klára és Léstyán Andrea olyan kreatív tevékenységeket talált ki, amelyek tanulságosak a diákoknak. A tó partján kötél és mogyorófa állt a rendelkezésükre, így egy függesztett híd modellt készítettek és lengőhidakat építettek a tóba folyó patakokra. Mint mondta, a diákoknak nagyon tetszett a munka, és tulajdonképpen ez nevezhető az első szaktábornak. Ekkor döntötték el, hogy ezután a kilencedik, tizedik és tizenegyedik osztályosoknak alkotó- vagy szaktábornak nevezett eseményt fognak szervezni, hivatalosan. Két évvel később Szépvízen rendezték meg a következő szaktábort, amelyen ‒ jobb híján ‒ kartoncsőből építettek különböző szerkezeteket, amelyeket végül le is bontottak. Egy teherautónyi kartoncsövet gyűjtöttek a diákok a szülők segítségével, akik szintén nagyon lelkesek voltak.

A tábor töretlenül népszerű
Volt olyan tábor is, amelyen több mint hetven diák vett részt három évfolyamról, 2008-ban például szaktanárok és osztályfőnökök vezetésével Güdücön, az iskola köré hidakat építettek. A rá következő évben még többen voltak az építészetis és képzőművészet szakos diákok. Visszagondolva Máthé Klára azt mondta, hogy ekkora létszámban már nem lehetett hatékonyan dolgozni, programot egyeztetni és fegyelmezni, függetlenül attól, hogy hány irányító tanár volt jelen. Ezért van az, hogy 2010-től már csak 30-35 diák vehet részt a táborokon, kilencediket, tizediket és tizenegyediket végzett építészeti szakos diákok alkotnak együtt.
Köllő Miklós építész ‒ amíg tanított ‒ és Korodi Szabolcs építész 2009-től minden táborban jelen volt, Máthé Klára elmondása szerint a tervezésben és olykor a kivitelezés irányításában is segítettek. Léstyán Andrea alapember minden szaktábor szervezésében, továbbá Csata Lili, Kovács Levente, Nagy Antal Károly osztályfőnökként, Kisgyörgy Tamás és Léstyán Csaba szaktanárként több táborban is ott voltak, egy alkalommal Bedő Kálmán tornatanár is elkísérte őket.
Később azonban a szervezésben olyan partnerre volt szükségük, aki helyet tudna adni a tábornak, és építőanyagot a diákoknak. Mivel az iskolának akkor sem volt és most sincs erre anyagi kerete, a szülők fizették a gyermekek ellátását. Mint Máthé Klára mondta, a partnerek megtalálásában a szülők is segítettek, de személyes kapcsolatok révén, akár egy esti sörözés vagy kirándulás közben leltek segítségre. Így történt, hogy 2017-ben Fületelkén egy műemlékvédő egyesülettel, az ARCUS alapítvánnyal dolgoztak együtt, és a faanyagot Balázs Bécsi József, az Impex Aurora építőipari vállalat vezetője adta, amelyet el is szállíttatott a helyszínre. 2020-tól nyílt lehetőség a Román Építészkamaránál (OAR) a Herceg Alapítványának támogatásával pályázni nyári iskolák szervezésére.

‒ Nagy feladat volt nekem a pályázatok megírása és elszámolása is, nemcsak mert rettentő nagy munka, hanem azért is, mert nem volt tapasztalatom ebben, és az első kettőt teljesen egyedül csináltam. Az első 2020-ban nyert, de a tábor a Covid miatt áttolódott 2021-re, a 2022-es viszont nem nyert. Végül azt is sikerült megrendezni, meghívtuk a marosvásárhelyi Művészeti Líceum diákjait és Anamaria Felvinczi építésztanárt. Ezt a partnerséget folytattuk az idén is az úzvölgyi táborban

– részletezte Máthé Klára.
Hozzátette, hogy a csíkszeredai diákoknak az is jó és hasznos élmény volt, hogy román tagozatos diákokkal dolgoztak együtt. 2023-ban már együtt pályáztak, de mint Máthé Klára mondta, olyan, egyetemistáknak szervezett neves táborokkal kell felvenniük a lépést, mint a bonchidai Bánffy-kastélyban szervezett restaurátortábor.
A kétezres évek elején egy tartalmas, többnapos kirándulásnak indult, ma viszont már szinte egy évvel a tábor kezdete előtt elkezdik a szervezést. Nem túlzás azt mondani tehát, hogy az egyhetes tábor megszervezése Máthé Klárának gyakorlatilag egyéves munka.

Tervezéstől a kivitelezésig ‒ a folyamat a fontos, nem a végeredmény

Mint Máthé Klára mondta, a táborok célja, hogy a diákok megtapasztalják az építészeti alkotás teljes folyamatát a tervezéstől a kivitelezésig. Hangsúlyozta, hogy nem a végtermék a fontos, hanem a folyamat, ahogyan eljutnak a végtermékig.

‒ Természetesen minden táborral okosabbak lettünk, sokat segítettek az építészkollégák is, főleg Korodi Szabolcs. Végül az első fokozati dolgozatomat is a tábor módszertanából írtam

– mondta Máthé Klára, aki oroszlánrészt vállal a táborok szervezésében.
A diákoknak a szaktábor első napján tartanak egy felvezető előadást a tábor témájáról. Több alkalommal meghívott előadó is tartott a témához kapcsolódó előadást. Máthé Klára elmondása szerint ez azért fontos, hogy a terepen megismerjék a hely szellemét, és ahhoz igazodva alkossanak. Az előadások után a diákok elkezdenek vázlatolni, majd minden rajzot és ötletet közösen megbeszélnek. Csoportosítják a hasonlókat, újragondolják a merész elképzeléseket, majd ismét rajzolnak.

‒ Nagyon-nagyon fontos az, hogy mindegyik gyereknek legyen véleménye. Rossz ötlet nem létezik, mindent tovább lehet fejleszteni, és ez azért nagyon fontos, mert minden osztályban és minden csoportban vannak olyan diákok, akik vezető egyéniségek, mert gyorsan jár az agyuk, vagy jobban rajzolnak, vagy jobban kifejezik magukat, de ez nem azt jelenti, hogy csak nekik van ötletük, mert mindenkinek van üzenete. Meg kell tanulniuk elmondani a véleményüket, és ki is tudjanak állni mellette

– mondta Máthé Klára, majd hozzátette, hogy a tanárok, építészek moderátorként vesznek részt ezeken a beszélgetéseken.
Máthé Klára szerint a diákok így látják és tapasztalják meg, hogy az építészszakmában nagyon sok személlyel kell együtt dolgozniuk, és mivel biztos, hogy nem fog mindenki mindenkivel egyetérteni, ezért kell a diákoknak megtanulniuk, hogy ezeket a beszélgetéseket úgy menedzseljék, hogy az eredmény jó legyen, és hogy senki ne sérüljön.

Egybefogják az alkotói tevékenységet

A szaktábor ideje alatt az építészeti tervezés komplexitását ismerik meg a diákok.

‒ Van egy helyszíned és egy témád, amihez viszonyulni kell, és egyszer azt meg kell ismerni, és ötvenezer információt össze kell róla gyűjteni ahhoz, hogy te arra a területre valamit csinálj. Ez az egész egyben egy nagy kerek alkotói tevékenység, és ezt kell egybefogniuk

– mondta Máthé Klára.
A tervezés után fognak hozzá az építéshez, a rendelkezésükre álló anyagokból kiválogatják, hogy ki miből fog dolgozni. A tanulók így megismerik az anyagokat, amivel dolgoznak, és látják, hogyan áll össze az építmény, amelyet megterveztek.
Ez már csak azért is fontos, mert ahogyan Korodi Szabolcs építész mondta, a tervező építészek néha fölvázolnak a valóságtól elrugaszkodott elképzeléseket, de ha nincs megfelelő műszaki háttér, akkor az építésznek vissza kell fognia magát. Az építész úgy véli, hogy ez minden alkotó, minden építész munkájának a része, hogy egy picit elvontabban, egy picit szabadabban közelít meg bizonyos témákat, elvonatkoztat egy-két nagyon szoros megkötéstől. Ugyanakkor a végén mindennek meg kell állnia a lábán, és tartós, funkcionális, ergonomikus alkotásig kell eljutniuk.

A kétkezi munka sem marad el

Olyan alapvető dolgokat tanulnak meg a diákok, mint például azt, hogy fából nem lehet olyant építeni, mint betonból. Korodi Szabolcs szerint minden anyag másképp viselkedik, és másképp hasznosul egy-egy alkotásban – többek között erre is felhívják a diákok figyelmét.

‒ Van, hogy egy tanuló életében először jön el velünk sátorozni, és meredek terepen, az erdőben egész nap fát háncsol, utána meg nagy elemeket tart és mászik a sárban, de a gyerekek nagyon lelkesek, mert a saját tervüket készítik el. Több táborban is volt olyan, hogy éjszaka reflektorfénynél dolgoztak, hogy be tudjuk fejezni a munkát, nem lehetett őket leállítani. Ehhez a közösségi szellem is biztosan hozzátesz

– mondta Máthé Klára.
A szaktábor végén meghívják a szülőket, a tanárkollégákat és bárkit, aki el akar menni, hogy megnézze, mit készítettek a diákok. Amolyan avatóünnepséget rendeznek egy nagy bográcsozással, és a legutóbbi táborban minden csoport egyénileg bemutatta azt, hogy mi volt az ő építményének a koncepciója, melyek voltak a nehézségek, és mi volt az, ami a legjobban sikerült, így reflektáltak a táborban szerzett tapasztalatokra, ismeretekre.

‒ Sokszor próbáltam azt, hogy visszamenjünk helyszínekre, és megnézzük, mi lett az építmények utóélete. Na, ez a Mumush fesztiválnál nagyszerűen működött, mert páran elmentek a a rendezvényre, és látták, hogy a résztvevők hogyan használják, amit a diákok építettek. Ez nagyon-nagyon hasznos volt. Sajnos elég sok építményünket nem gondozták, és már a nyomaik sem maradtak meg, de amint mondtam, nem a végtermék a fontos

– mutatott rá Máthé Klára.
Hozzátette, fontos, hogy ezt a támogató partner is megértse, és ne legyenek megrendelői feltételei. Mint Máthé Klára mondta, a tábor célja elsősorban az oktatási folyamat és a tapasztalás, nem pedig az, hogy mekkora és milyen jó az építmény, vagy hogy milyen tökéletes kivitelezéssel készül el, hanem az, hogy a diákok erre törekedjenek, és mindenből tanuljanak.

‒ Érdekes, sokszor a következő évben mondják, hogy tavaly ezt vagy azt meg lehetett volna jobban oldani, így vagy úgy. Azt is mondják, hogy a szaktáborban tanultak meg csapatban dolgozni, és szorosabb lett az iskolában a kapcsolatuk. Segített nekik, hogy megtanultak kifejteni egy gondolatot, és az is, hogy gyakorlati tapasztalatot szereztek, a szerszámhasználatot is beleértve

– mondta Máthé Klára.

A közösségnek építenek
Mindig közösségnek dolgoznak, nem magánszemélynek. Az építményeket bárki használhatja, a diákok a közösség igé­nyeinek megfelelően alkotnak. Közterületeken, kirándulóhelyeken dolgoznak, de Korodi Szabolcs szerint a diákoknak jelentős része olyan helyszínre megy el ilyenkor, ahol addig nem járt. Úgy véli, ezek a helyszínek egy életre felkerülnek az ő mentális térképükre, és egy életre ott maradnak, mert az alkotások miatt vissza fognak menni évek múlva is, hogy megnézzék, hogyan viselkedik az, amit társaikkal együtt létrehoztak. 

‒ Sajátunknak érezzük, és egy életen át követjük, hogy az épülettel mi történik, hogyan viselkedik, hogyan használják. Az iskolások is megtapasztalják ezt az évek során, mert vissza fognak menni oda, ahol alkottak. Óhatatlanul visszajárnak ezekre a helyekre, és elviszik a szüleiket, az ismerőseiket is. Az életük részévé válik egy-egy ilyen helyszín. Valószínűleg a táj vagy az építményeket használó személyek válaszokat fognak adni az elkövetkező években, és az is jó, ha a diákok látják, hogy valami mulandó. Ezt is meg kell szokniuk, hogy nem örök érvényű dolgokat hozunk létre, hanem az építményeket az élet alakítja jól vagy rosszul

– mondta végül Korodi Szabolcs.
Egyébként a tanárok és diákok szerint ezek nagyon jó hangulatú táborok, este mindig tábortűz van, társasjátékoznak, tehát ez közösségi szempontból is nagyon emlékezetes és jó élmény mindenkinek.