Nagyvárosokban egyre gyakoribb a házon kívüli étkezés, a gyerekek különböző iskola utáni foglalkozásokra járnak, rengeteg a program, ezek mind megborítják ezt a napi rutint. Az ebéd közös elfogyasztása hétköznap a mai életritmus mellett szinte lehetetlen, a reggeli sok családban rohanással telik, így maradna a vacsora mint lehetőség. Jó lenne, ha hét közben legalább a vacsorát sikerülne közösen elfogyasztani.
Az egészséges életvitelhez nemcsak az egészséges ételek, alapanyagok szükségesek, hanem a társas kapcsolódás, a közös beszélgetések, a napi történések megosztása, de ugyanennyire fontos a tér adottságaihoz mérten kényelmes méretű étkezőasztal, kényelmes étkezőszékek, helyük jó megtervezése is.

Együtt, egy asztalnál: a családi kötelék erősödése

A rendszeres közös étkezések erősítik a családi egységet. A csa­­ládi kapcsolatok erősödése közben a gyermekek kommunikációs és nyelvi képességei is fejlődnek. További pozitívum lehet, hogy az állandó rohanás mellett rendszert és megnyugvást vihetnek a családtagok életébe, ám fontos a rutin kialakítása és az, hogy mindenki tartsa magát ehhez az egy biztos ponthoz a nap folyamán.

Hozzájárul az egészséges táplálkozáshoz

A kisebb gyerekeknél pozitívan hathat az étkezési szokásokra, ha azt látják, hogy a család többi tagja is ugyanazt az ételt eszi. Így a kicsik is könnyebben nyitnak az új ízek felé, nem mellesleg gyakrabban kerül egészséges étel egy közös családi asztalra, mint amikor mindenki ott eszik, ahol éri.
Érdemes elkezdeni a különböző ételek (főleg zöldségek) megkedveltetését már pici korban, nem baj, ha először elutasítja a baba/gyerek, de próbálkozni kell újra és újra. Ha már pici kortól ahhoz szokik a baba, hogy ő is be van vonva az étkezésekbe (oda van téve az étkezőasztal mellé egy hintaszékbe vagy pihenőszékbe, még akkor is, ha csak anyatejet vagy tápszert fogyaszt), már akkor megszokja a szeme, hogy az étkezések nyugodt körülmények között, közösen a család minden tagjával együtt, ülve zajlanak. Akarva-akaratlanul is ezek a szokások formálják a gyerekeket, és a mi mintáinkat veszik át.

Az ételek megkedveltetésére egy másik jó módszer, ha már a járni/állni tudó gyerekeket bevonjuk a főzésbe, sőt már bevonjuk az alapanyagok beszerzésébe is, együtt megyünk  vásárolni, és elmagyarázzuk, hogy melyik alapanyaggal mi a tervünk.
Fel kell készülnünk, hogy a közös főzés után sokat kell takarítanunk, de ez hosszú távú befektetés. Ha a gyerek részt vesz a folyamatokban, ő is részese a munkának, sokkal szívesebben fogyasztja el azt az ételt. Ne tegyünk különbséget fiú és lány között, mindkettőjüknek ugyanannyira fontos, mert ezekkel erősíthetjük gyermekeinkben az egészség­tudatosságot.
Vonjuk be nagyobb gyermekeinket a terítésbe, az ízlésesen megterített asztal is összehozza az embereket, jobb érzéssel fogyasztjuk a szépen tálalt ételt, a szépérzékünket is formálja, és ez egyfajta tisztelet is az étel iránt, amit elfogyasztunk.
Nem könnyű a közös étkezések megszervezése, sokszor már ott elbukik a dolog, hogy sokan nem tudják, mit főzzenek, ami egészséges, könnyű és mindenki megeszi. Aki nem annyira jártas az egészséges főzés terén, annak javaslom, szerezzen be egészségtudatos szakácskönyveket, vagy ha könnyebb, töltsön le olyan applikációt, ami beillik a család ízlésébe. Nagyon sok lehetőség van, de megéri mindenképp a befektetett időt, energiát és áldozatot, mert talán kevés dolog fontosabb a család egészségénél.